Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


_____________________________________________

                                                           Kép

Zalán Tibor: A bánat meglegyint

 

 

 

Kit kiválasztottál egyszer
eltaszít magától az éjszakába,
hogy szád mocskos poharakra fagy.


Magad vagy. Egymagad.


Holdig táguló szobádban
ülsz halálra váltan
s átperegnek szíveden
bársonyos perceid


Szavad, mint dróton
rongydarab, dermedten csüng
feszülő életén


S neki fáj,
hogy nem maradt remény,
mi sorsodat vele emelje


És ő jajdul
ha az éjszaka forró
húsába csapódik a fejsze.


Így vagy. 
S haszontalan a gondod – bánatod.


Átzuhan sorsodon a halál.
Mi dolgod vele? Magadban
mormolod: még megtalál.


És megérted halálod. Vállalod.
A csöndben derengés ing:
lavórban mosakvó lány,
ki a víz ezüstjére ráhajol.


Valahol szeretnek téged is.


Téged is siratnak messze. Valahol.


Már nyúlnál,
ujjad elmatat női ölben, 
hűvös poháron, hideg gyógyszeren.


Nyugodj meg. A semmi vár.


S a derengés mögött a végtelen.


Kit kiválasztottál magadnak
elsuhan életed fölött.
Csak rádlehelt és belésápadtál.


Csak kicsit a sorsodnak ütközött.


Mosolyogj s legyints! Volt nő,
ki valaha többet ért.


Emlékszel és látod
moccanó mellét. Rázkódó vállát.
Combját. És combjain a vért.


Szenvednél érte már ki
melletted mindenért szenvedett.


Szégyelled: kivágja újságból
a versed.
Elrakja néhány kelletlen képedet


és megcsókolja őket
ha a hajnal tiszta szemébe üt.


Kit kiválasztottál széthull az időben
így van ott mindenütt
hol magadra emelnél kezet.


Megőrzi tőled a múltad.
Megépíti emlékedet


s valahol jársz
ő lopakodik a hátad mögött.


Mert tudja a törvényt nem sír.


Csak sovány a mosolya.
Csak a gyönyöre törött.


Csak megérted végül:
halálodon túlra költözött

ő is, s már nem segíthet.


Nézed, de neked ered el a könnyed,
és sajnál, mert magadat siratod.


Motyogod: így könnyebb.
Könnyed törékeny tenyerébe gyűjti.


Hagyod

 

_______________________________________________________________________

                                                                                                              Huszár Boglárka - Alkony

Zalán Tibor: Alkonyati leírás

 
 

 

 

 

Azt hittem akar valamit tőlem
      az Isten. Az ég alja előbb
      halványpirosan felderengett, majd
      haragosvörösre tágult, lilára; a
      barna összes árnyalatát átélette
      később velem. S akkor, amikor a legsötétebb
                           felhőcsík már feketére váltott, a hajnalcsillag
                           is megjelent.

Azt hittem, gyalog jössz majd elém, lassan
      lépsz, hogy a háttérderengésben is
                                                    felismerjelek,
      legyen az örömre időm, mígnem odaérsz
      hozzám. Nem szólsz, hogy ne kelljen
      válaszolnom, épp csak megérinted köszönés -
      képpen a számat. Puhán nyúlsz értem és
      továbbra sem mondasz semmit, hang nélkül
      vezetsz.

Azt hittem, belépsz a házba, kenyeret szelsz, mert
      látod, hogy éhezem, szégyenlősen levetkezel is,
      de semmit se rejtve előlem, az ágyra dőlsz
      és kínálod magad, gúny vagy könyörgés nélkül
      : hogy vibrálsz ebben a fölkínálkozásban, és én
      megértem, mennyit vártál és nem lesz fontos
      hogy közben én is vártalak, s hogy időnk hol
      tévedt el velünk.

Isten előbb, a felhőtömbök...
Azután Te és az út...
Végül a ház - az otthon álma...

Mostmár hagyjatok magamra mind!

 

 

_______________________________________________________________________

 

Zalán Tibor: Egy Régi Asszonyi Szerelemnek

- a búza színe miatt -                   Kiss
 

 

 

 

 

Eszembe jutottál s a nagykőrösi évek
a padok a templomkerti gesztenyés délután
s a torony mely égbe fúrta fényes-nagy keresztjét
és az angyalok kik a nyitott ablakon kiszálltak
 

látom hajamat - folyékony arany
körbelobogja a szélben reszkető vállad
és a hajadat látom - kezdődő bánatod
hűsítő árnnyal zuhan most vissza rám
 

: koraősz volt koraősz fénnyel viselős délután
 

És jöttek a lányok
: nyúlánk testük áthajolt a délutánon - rajtad -
forró este lett dús szemérmek békétlen örökéje
és más asszonyok még más lányok is jöttek
és más padok jöttek el és más templomkeresztek
és más angyalok szebbek sírósabbak!       vadként símogatók
 

Most csend van
- - - most nem jön el senki
mint beszögelt ablakú ház: így élek itt
Gesztenyék hullását hallom néha éjjel
s a meztelen avarban eltűnő léptedet

 

 

 

_______________________________________________________________________

                                                                 Candy Calcutt - Lovers

Zalán Tibor: köszönem

 

 

 

 

 

az arcát nézte szétterülve
szeretkezés utáni tájon
szétdúlt párnán kihűlt lepedőn
félig nyitott szemébe nézett
amely nemrég gyönyörtől tágult
szemöldökét végigsimítva
tekintetével később és az
arcának pórusait közel
ről nézte vulkános vidéknek


tűnt így közelről és verejték
a sminket is feloldta néhol
és szép volt ebben a zűrzavart
sem nélkülöző időben ott
gyűrött párnán és dúlt lepedőn
a lány a melle még hullámzott
érezte markában a szívét
ahogy nyúlt át s a mozdulattal
birtokba vette meztelensé


gét ismét és a forróságá
ba vackolódott görcsös karral
kapaszkodott belé akár a
riadt gyermek ha tejszag árad
felé egy testből mindegy is már
kié csak rejtse elbújtassa
az orra szélén árnyék mozdul
az ablak előtt haladt el épp
a részeg szomszéd és elérte


az árnyékával arca szélét
e furcsa véletlen behozta
az addig elfedett világot
az addig űrbe tolt szobába
arcát hasához nyomta ám az
órán felvillanó számok most
szemébe vájtak kíméletlen
tévé tetejéről – sóhajtott
feltápászkodni gyönge volt még


és szégyent érzett így lehullva
szerepbe esve szárnyverésből
kitárt combokkal szinte még a
súlyát is vesztett álomi test
úszott lebegett a délután
ban az ajka szétnyílt szinte csak
lehelte hogy köszönem s érzi
a férfi tudja már hogy indul
hogy nem marad kilép majd innen


a fájdalmával eltelített
szobából és a szárnyverések
sokáig zengnek még utána
lehunyt pilláin könny szivárog
át és száját összezárja nincs
hang már csak belső hullás nincs több
lebegés – zuhanás emléke
ruhák súrlódnak félhomályban
és fekszik holtan meztelenül

 

_______________________________________________________________________

                                                                                              Kép

 Zalán Tibor: Megszólító vers

 

 

 

 

 

Mert messzire szaladtál álmodban
már lehet, többé nem érsz haza.
Láttál valamit - üres volt az ég -
meséltél róla, de hamut söpört a haja
párnádra mikor elment.
Bár tudta jól, nem tudsz egyedül lenni
hagyta, omoljék rád az éjszaka,
morzsoljon szét egymáson elmozduló síkjaival a semmi.
És nincs számodra több könnye, szava
: maradni nehéz, nem elmenni;
végre s így megérted.
És szégyelled, hogy kérted,
átfogtad térdét, még maradjon
ha már asszonyod lett, szenvedjen és adjon
és ígérjen - mindegy, mi lesz majd belőle.
Magadtól vártad az örömöt, nem tőle
S lett volna öröme az, hogy te vagy - és egészen
neki; akartad, hogy ezt nagyon megértse.
De nem értette. Úgy lökött félre
: átszakadt veled az éjszaka.
"
Ha hazamégy, már nem érsz többé haza
és ha felnézel, hallgatnak fönt a csillagok.
Mert idegen lett ég, ablak, párna, szerelmi hóesés.
És idegen minden. És minden halott."

 

_______________________________________________________________________ 

 

Irina - Desire

 

 Zalán Tibor: A tárgyak titkos neve

 

VALAKIBEN SZERETNÉK HAZAÉRNI VÉGLEG
MEGÉRKEZNI S NEM INDULNI TOVÁBB SEHOVA
MELEGÉBE VACKOLÓDNI MINT RONGYÁBA FÁZÓS KUTYA
: VITORLÁZÓ ZOKOGÁS EZÜST DARVAKKAL MERÜLŐ SIKOLTÓ PORCELÁN

ó
nagyon szeretne        én tudom        ő szeretne nagyon

MAJD ELMONDANÁM VÉGRE HOGY MENNYIT JÖTTEM
A NEVEM MONDANÁM S A TÁRGYAK TITKOS NEVÉT
ÉS MEGNEVEZNÉM AZ ÉJSZAKÁT ÉS MEGLELNÉNK NEVEIT
A LELKÜNKBŐL ELŐDERENGŐ SZOMORÚ HEGYEKNEK IS

mert
nehéz a létezés felkínált csodája még nehéz nehéz

GYÉMÁNTOK LAKNAK AZ ÉJSZAKÁBAN - TUDNÁ
ÉS TENYERÉBŐL SZÉTFUTNÁNAK A JÉGZENGŐ SUGÁROK
GYÓGYSZERKÉNT A TESTÉT KÍNÁLNÁ A SZÁMNAK
ÉS HOLDIG MAGASODNÉK E SZENT FÖLÁLDOZÁSBAN: S ÉN
HOZZÁ MAGASODNÁM ÖLÉN A MELLÉN CSÖNDESEDŐ GYERMEK

vagy
betakarna csak letakarna altatót csak siratót énekelne még

NEM VERSBÁNAT SZOMORÚSÁG EZ - - - A TÁRGYAK
ÉRTENEK ÉS SZÓLNAK HA MEGRIASZT AZ ESTE
VÁLLAM FÖLÖTT HA KIALSZIK A LIHEGŐ VÁROS
ŐK VIRRASZTANAK ÉLETEMHEZ LÁGYAN HOZZÁÉRNEK ŐK

ha
mernék majd nem lenni valakinek akkor elmondanának

S Ő TUDNÁ BENNE HAZAÉRTEM VÉGLEG
ŐRIZNE NE INDULJAK TŐLE EL MÁR SOHA
MELEGÉBE VACKOLNA MINT KUTYÁT EZÜST RONGYÁBA
A DIDERGŐ GAZDA
MAGÁBA ZÁRNA TÖRÉKENYEN A FORRÓ ZOKOGÓ SIKOLTÓ JAPÁN VÁZA

 

 _______________________________________________________________________