Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


_______________________________________________________________________

                                                                                                              Kép

Vörösmarty Mihály: A szerelmes

 

 

 

 

 

Hasztalan van olvasásom,
 Nyugtot nem lelek;
Munkátlan toll áll előttem
 S puszta levelek.


Minden szónak kezdetében
 Szép neved ragyog;
Ott van minden kis vonásnál
 S rám felmosolyog.


Zaj, tolongás nem segíthet:
 Képed benne van;
A magány sem: képed ott is
 Üldöz úntalan.


Ah nem tudlak elkerűlni,
 Mert szivemben vagy;
S szép, mint hajnal szép világa,
 De - kegyetlen vagy.

 

_______________________________________________________________________

 

Vörösmarty Mihály: Ábránd

 

 

 

 

Szerelmedért
Feldúlnám eszemet
És annak minden gondolatját,
S képzelmim édes tartományát;
Eltépném lelkemet
Szerelmedért.

Szerelmedért
Fa lennék bérc fején,
Felölteném zöld lombozatját,
Eltűrném villám s vész haragját,
S meghalnék minden év telén
Szerelmedért.


Szerelmedért
Lennék bérc-nyomta kő,
Ott égnék földalatti lánggal,
Kihalhatatlan fájdalommal,
És némán szenvedő,
Szerelmedért.


Szerelmedért
Eltépett lelkemet
Istentől újra visszakérném,
Dicsőbb erénnyel ékesítném
S örömmel nyújtanám neked
Szerelmedért!

 

_______________________________________________________________________