Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


_____________________________________________



Simonyi Imre: Tizenkét vallomás, utószóval

                                                   Kép






1

              
Egy éve hogy nem írtam verset néked,
s a kék ruhád óta nem láttalak —
Hát úgy látszik, hogy mégiscsak lehet
versek nélkül is élni.
— S nélküled.
Érdekes —
        igen, talán lehet

          

Csak épp nem érdemes.

         

2

           
Örökké várlak,
és
mégis
minden érkezésed
rajtaütés.

         

3

          
Én a múló időt már rég nem
órákkal vagy napokkal mérem,
hanem az egyik vagy a másik
elválástól
az új találkozásig.

         
4

         
Hát mondd, nem sírnivaló,
hogy még mindig ilyen avas,
ásatag módon,
— mint a dürgő fajdkakas —
tollammal bűvölöm a nőstényt?

         

5

       
Hát mégis az volna a szerelem,
hogy aki kell,
az kell,
nem azért: amilyen,
hanem
annak ellenére, hogy bármilyen?

      

6

    
Olyan vagy — amilyen.
De én is.
Így hát ne várd — az égre —
hogy miattad essek
valami
szellemen kívüli terhességbe.

      

7

      
Ki nékem mondja: „csak te” — azt jelenti:
házát, mezejét, családját felejti
s oldott saruval, húnyt szemmel követ.

         

(De van-e nő, ki olyan rangot áhit:
Homérosztól hogy jó Krúdy Gyuláig
befogadja a szentek egyessége?)

    

8


Hogy átöleljelek, vagy beléd rúgjak?

     

Ma már tudom:
mint két iker annyira hasonlíthat:
mint két fürt, amely egy tőről fakad.

         

Ha egy tő termi:
egytövű indulat.

      
9

         
Mióta elmentél szívem: azóta
nemcsak én,
de magányosabb lett a kivert bölény,
a szegény rongyosabb,
hajszoltabb az üldözött.
— S eggyel több a rémregény.

      

10

       
Az űzött ifjúkor
lakatlan szigetet
talált ki — menedékül

        

S lásd jött idő,
mikor csupán veled
népesítettem be
azt a szigetet.

    

11

       
Hol van már az a sziget,
s az a szigetlakó?

       

S hol van a „mi” s a „miért” — amit tettél?

      

Csak az maradt meg, amit jelentettél:
menekülést is, meg menedéket,
törést, lendülést, s pár verstöredéket.

            

S talán
ott fönn
a hegyen
azok a délelőttök —

       

12

          
...őrizlek, mint rögeszmét a csendes eszelősök.

        

          
UTÓSZÓ

           
Barátném, meglásd,
Lehet végül
két ember, aki
— akár jutalmul, akár büntetésül —
de megérdemli egymást.



                                                                                                           2010-03-24
_____________________________________________

                                                              Kép

Király Odett: Állóvíz








Nem múlnak el a szürke reggelek.
Ne is adjunk esélyt a szenvedélynek.
Ha akarnánk, sem térhetnének vissza
a felelőtlen, közös ébredések.
Persze felébredünk, csak már nem úgy:
már nem játszol urat, nem játszom szajhát.
Az én fejemben testek kavarognak,
a te fejedben Ágik, Zsófik, Annák.
Nem féltékenység, ezt már megbeszéltük.
Hisz jó ez így. Ilyen a közös forma.
Ne is bolygassunk állóvizeket,
úgysem akadhat ránk a reggel horga.
Ami van, az örök, ne múljon el,
ne bolygassa azt felelőtlen szándék.
Minket csak egy közös fénykép mutasson
színek nélkül, egy hiteles ajándék.



                                                                                                           2010-03-24
_____________________________________________

                                                      Kép

Radnóti Miklós: Szusszanó


 

 

 

 

 

Szép vagyok? Szép!
Igazán? Gyönyörű!
Te tudod? Tudom én!
Százszorszép vagy! és
hívó kiáltás
szigorú téli
erdőn, amikor
fröccsen a napfény!



                                                                                                             2010-03-24
__________________________________________________

                                                      Kim Roberti - Love Happens

Csoóri Sándor: Rossz églakó lennél








Nem látok mást, csak a testedet látom
birodalomnyi hajadat szélben és betegágyon;
nem ismerek mást, csak amit te szerethetsz,
amit a gyors napokból magadhoz közel engedsz.

 


Üvegcserép a dombon a sár fölé téged vetít,
lekicsinyített égben jársz, sétáltatod a szemeid,
madár- és felhő-forgalomban sutább vagy, 
                                                  mint a Nagykörúton,
Rossz églakó lennél s ezt én már régen tudom.

 


Bokádhoz vadfű illik, vadmályva, mátrai gyom,
kőfolyás, vízfolyás, parázna bazsalikom,
földön fetrengő harangszó, nem amely szélbe temet.
Ágyadba tudsz te csalni katicabogarat
                                                     s csipkézett tölgylevelet.

 


Nincs nálad nekemvalóbb, nőneműbb test, 
                                                 nőneműbb mosoly,
nomád maradtál, mint a szél s nászéjszakázó kökénybokor;
ha meztéláb holnap fűre lépsz, bársonyos leszek belül
s mit bánom én, hogy a világ szálkásodik vagy ércesül.

 


Háború készül újra, mozdulnak már a jövendő romok.
Sötét szemüveget visel az ég is, mint puccsista 
                                                     tábornokok;
de ha golyókkal kell is együtthálnunk, ott leszel velem
ott virraszt majd a kezem lüktető nyakereden.



                                                                                                            2010-03-24
_____________________________________________

                                                               Julie Jalil - After Mitchev

Sárközi György: Virágének







Ha ki merném mondani, ha ki mernéd mondani,
világokat tudnánk emelni s rontani.


Ha egy lépést én tennék, ha egy lépést te tennél,
pergő csillagoknak avarán léphetnél.


Ha vas-karom átfonna, ha tej-karod átfonna,
napoknak, holdaknak járása más volna.


Ha legyőzném ajkadat, ha szolgálnád ajkamat,
nem volna virradat, nem volna alkonyat.


Ha lebuknánk lihegve, ha lebuknánk lobbanva,
az Úristen szíve is gyorsabban dobbanna.
 


                                                                                                            2010-03-24
_____________________________________________



Kiss Dénes: Szerelmem utolsó verse hozzád

                                                    Arny Bjork Birgisdottir - Kiss For Good Luck








E szerelemhez nincs közöd!
Magam akartam magamnak
Bár irántad fogantatott
Nincs rajta hatalmad.


E szerelemhez nincs közöd
nem volt és nem is lesz soha
Fénylik az idők fölött
bár gyötrő és ostoba.


E szerelemhez nincs közöd
Magamnak teremtettem
Te jársz-kelsz élőn is halott
holtan is temetetlen.


E szerelemhez nincs közöd
- bár érted sarjadott -
csak mint az árulónak
ahhoz kit föladott!



                                                                                                            2010-03-24
__________________________________________________

                                                                   Susan Lyon - Window

Takács Zsuzsa: Szív fölött medália








Hogy nem látlak többé, jól van így,
Nem fátyolozza a távolságot közeled,
Messze van minden és hideg.
Egyszer majd nevedre a számat elhúzom,
Egyszer majd csuklómmal az ablakot betöröm,
S a tárgyak üres szeme szánalommal megtelik.

Hogy nem látlak többé, jól van így.




                                                                                                             2010-03-24
__________________________________________________

                                                      Sandy Hughes - Kiss

Ady Endre: Biztató a szerelemhez










Szép asszonyom, a szerelem
Ötlettelen és ócska jószág,
És mégis, hidd el, ez az egy
Hajszás valamink: a valóság.


Az ember mindent elfeled,
Élni, hazudni, halni, adni,
De csók-kérő daganata
A sírban sem fog lelohadni.


Drágám, az évek és napok,
Hidd el, nem lesznek sohse szebbek:
Holnap s mindig az emberek
Ölelnek, szülnek és temetnek.


Valahogyan, valahogyan
Ezt kellene feledni máma.
Ez a kicsi kis feledés:
Ez az emberek boldogsága.


Édes, ugye, mi feledünk?
Drágám, ugye, a napok évek
Nem rontják meg a mámorunk,
Nem rontnak meg engem s téged?


Olyan mindegy, mint szeretünk,

Olyan mindegy, csókunk mifajta,
Olyan közeli a Halál
S olyan nagyszerű győzni rajta.



                                                                                                          2010-03-20
_________________________________________________



Takács Zsuzsa:

Rájöttem, hogy félek a csöndtől mostanában

                                              Misawa Hiros

 




Rájöttem, hogy félek a csöndtől mostanában.
Ha csönd, bármikor az eszembe juthatsz,
és hogy számolok el sugárzó homlokú,


lobogó hajú, türelmetlen énemnek
a rólad való szégyenletes lemondással?
Ezért tehát a zene és a beszélgetés másokkal éjjel egyig.


Mért nem hív föl, mért nem beszél meg
találkozót veled, mért nem sürget, mért nem
ébreszt erőszakos, fülsiketítő csöngetéssel?


Lepusztult városában sötét táblákat
olvas a szennyezett levegő. Veszélyesek neki
nélküled az utcák képzeletben is.



                                                                                                          2010-03-20

_________________________________________________

                                                       Naranja - Love

Takács Zsuzsa: Döntés

 

 

 

Ez hát az óra, amikor kilépsz.
a "rejtett összefüggések rendszere" mögül,
ami - mint kiderül -, egy közönséges, széthúzott,


vörös színházi függöny. Nem álmomban látlak?
Valóban megjelentél? Csak ki kellett ugye
várnom az időt? Fejedet félrehajtod,


ettől hozzád hajlok én is, arcunk szinte
összeér. Úgy jössz, mintha engesztelni
akarnál, amiért annyira szerettelek.


Megszületett a döntés - mondod.
De hogy ez mit jelent, és annyira, miért
fehéredtél el, azt elhallgatod előlem



                                                                                                          2010-03-20
_________________________________________________

                                                        Renata Domagalska - Snuggling Up To Oblivion
                                                                  
Ady Endre: Vallomás a szerelemről










Hetedhét országban
Nem találtam mását:
Szeretem szép, beteg,
Csengő kacagását,
De nagyon szeretem.


Szeretem, hogy elbujt
Erős, nagy voltomban,
Szeretem hibáit
Jóságánál jobban,
De nagyon szeretem.


Szeretem fölséges
Voltomat e nászban
S fényes biztonságom
Valakiben, másban,
De nagyon szeretem.



                                                                                                          2010-03-20
_________________________________________________

                                                     Kép

Illyés Gyula: Gyönyörű, gyönyörű







Hátam mögött - szívem is hallja -
törik az őszi fű;
te jössz, tudom. Miről? A lépted
nesze is gyönyörű.


Gyönyörű lesz, ha megjelensz;
már csak egy pillanat.
Gyönyörű rögtön a világ,
mihelyt része vagy.


Fásult volt, borús a szívem
szomorú, keserű.
Ha benne vagy, a szívem is
ragyogó, gyönyörű!


Ködös őszi táj ez a szív,
de ha nap besüt,
üveges lombja fölragyog,

tündöklik mindenütt.



                                                                                                          2010-03-19
_________________________________________________

                                                                 Rachel Weissberger - Couple Under Umbrella

Baranyi Ferenc: Előled is hozzád










Szeretni foglak tegnapig.
Jövőd múltamba érkezik
s múltadból érkezik jövőm.
Csak tegnapig szeress, de hőn.
Mielőtt megismertelek,
már szakítottam rég veled,
nem is tudtad, hogy létezem,
és szakítottál rég velem,
elváltunk végleg, mielőtt
megjelentünk egymás előtt,
én jobbra el - te balra át.
S most jobb a ballal egybevág.
Kiadtad utamat s utad
kiadtam én is. Menj. Maradj.
te érted ezt? A távozó
nem el, de feltűnik. Hahó,
hahó! Csak erre! Jöjj! Eredj!
Isten hozott! Isten veled!
Isten veled! Isten hozott!
Futok tőled s hozzád futok,
s te tőlem énhozzám szaladsz,
előlem is hozzám szaladsz -
ki érti ezt? Ki érti azt?

Megfoghatatlan. Képtelen.
Szerelem ez? Alighanem.
 


                                                                                                          2010-03-07
_____________________________________________

                                                       Jennifer Main - Two Violins

Bella István: Azért, mert








Lehet, magamért szeretlek.
Lehet, hogy magadért.
Lehet, színéért szemednek.
Lehet, a hajadért.


Lehet, azért, mert nyár van.
Lehet, mert van kezem.
Mert élő meghalásban
élek, élsz, életem.



                                                                                                           2010-03-08
_____________________________________________

                                                                 Kohn - Tomorow

Gámentzy Eduárd: Hazudni szépet








- Hazudj már valami szépet!
Elhiszem majd az egészet!
Legyen kert, s benne virágok,
Törpe is kell, meg óriások!


És te is legyél ott kérlek!
Ha hívlak hazudni szépet.
- Csak igazat ne!... Az fájna!
Tedd meg!... Csak egyszer, utoljára...



                                                                                                            2010-03-08
_____________________________________________

                                                                                                                         Kathy Ostman-Magnusen - Passion

Faludy György: Nem váglak ketté








Nem váglak ketté lélekre meg testre 
oly éles késsel, ahogy te teszed, 
ki lelkedet rábíznád tenyeremre, 
de kolostorba zárnád testedet. 
  
    
Vadabb vagyok. Fülem örvény: felissza 
lélegzeted fúgáit, s ha hamis 
szégyenkezésem nem tartana vissza, 
végigfogdosnám árnyékodat is. 
  
    
De ha mind az öt érzékemet menesztem: 
mindjárt cikázni kezdesz a fejemben 
és nem vagy többé se lélek, se test: 
  
    
én szüllek meg magamnak, mert kívánlak 
és mert kívánlak, élvezem a vágyat, 
mely engem betölt; téged elereszt. 
  
    
Vágy nélkül még nem volt szerelmes senki. 
Vágy nélkül csak az Isten tud szeretni.



                                                                                                            2010-02-19 
_____________________________________________

                                                       Ewelina Ladzinska - Angel

Turbuly Lilla: Két ősz között








Hétköznap délután, szeptember,
esőszag a Lőverek felől,
sarkam alatt egy gesztenye
zöld burka feslik roppanva föl.


Sima, ránctalan gömbölyűség,
mahagóni szín és csillogás,
ha zsebedben tartod, azt mondják
erőt ad, gyöngének gyógyulást.


Tavalyról maradt fakó társait
kidobtam, mint annyi mást márciusban,
nem voltam erős, csak meglepett,
hogy van másik nap és hangom is van.


Mi egész sosem volt, apróbb
szilánkokra mért most törött?
Hová szivárgott sok szelíd szavunk,
mi történt velünk két ősz között?
 


                                                                                                            2010-02-17
_____________________________________________

 

                                                                                                             Renata Domagalska - Relief In Closeness

Gyurkovics Tibor: Minden levél

 

 

 



Minden levél és minden alkonyat
neked babuskál, neked tartogat.

A föllobogó fényes nyári tűz
forróságával az ajkadba űz.

Szádba, szívedbe, fogaid közé:
örömmé égjek, váljak derűvé.

Neked emel az ég fölé a táj:
örömmé érik bennem a határ,

hogy fölragyogjak neked mint a nap
neked tartogat minden alkonyat,

neked babuskál mindegyik levél,
amely szerelmes ujjaidhoz ér,

ha végül végig egy leszek veled:
szerelem-nyár, szerelem-őrület

láng legyen testünk és láng a ruhánk,
ahogy maga az isten szabta ránk...

 

                                                                                                           2010-02-17
_____________________________________________

                                                         Renata Domagalska - I Love You

Serfőző Simon: Madár szállt










Karodban fürödtem.
Lubickoltam öbleidben.
Melled domboldalába
napozni kifeküdtem.


Lelkem: tiszta ingem
szellőzött a szélben.
Madár szállt, vele messze,
annál is messzebb értem.


Sütött örömünktől a nap,
a hold is attól fényeskedett.
Gömbölyödtem öledhez,
fészkére lelt kisgyerek.



                                                                                                           2010-02-14
_____________________________________________

                                                   Katie M. Bergrefeer - Love Affair

Képes Géza: Levél








Szünetszakadatlan
csak neked írnék -
mindent ami eszembe ötlik
s hallgatnád a szavam,
mint otthon ha beszélek.
Míg írom a levelet
teveled beszélek,
s te itt ülsz előttem...
Megfoghatlak ha akarlak -
s akarlak.
Tegnap délután lefeküdtem,
s ott voltál mellettem az ágyon,
arcod arcomat simította.
Aztán hirtelen vége szakadt,
magamra maradtam.
Azóta úgy járok-kelek,
fekszem, ülök
állok:
anyaszült egyedül.
Fejem üres,
lelkem üres
csontom üres,
gyomrom üres,
várom: az ég
tüzes gerendája talán
fejemre ledől.
Tépem a naptár leveleit,
de naponta
csak
egyszer.
Ha lefekszel:
hiányomat ölelheted az ágyon.
Majd ha hazamegyek?
Nem tudom.
Elhessegetem a rímet, mert már
az se igaz:
vágyom.


Nélküled kiégett lámpa életem.



                                                                                      2010-02-09
_____________________________________________

                                                            Rodnie Martinez - Lovers

Oláh András: elférnénk








egyszer majd helyére kerül minden:
vágyunk feloldódik egymásban
mint repülőgépek kondenzcsíkjai az égen
tudod: én mindig itt vagyok
ha összehúznánk magunkat
elférnénk egymásban is: én benned
te bennem – s nem volnánk sehol –
egy élet erre rámehet:
szűkül a tér – bőrömet kinőttem
s látod: te sem temettél elég mélyre



                                                                                                            2010-02-01
_____________________________________________
                                                      Kép
                             
Oláh András: nehéz








a falnak támaszkodsz
méregeted a távolságot
s nem érted hogy ez a pár méter
miként válhatott
áthatolhatatlan messzeséggé…
másfelé nézek
a betört ablakok takarásában
kacér tegnapok homályos inge villan
szemem sarkából látom
ahogy nyeled vissza a könnyeid
–óvatosan mozdulsz
(ó szajha pillanat: bennem
a megkönnyebbülés sóhaja szakad)
de a kilincsre dermed kezed
mert
nehéz ott hagyni
egy idegennél az álmokat…

 

                                                                                                            2010-02-01
_____________________________________________
                                                Eunhee Laird - Embrace             

B. Radó Lili: Tudd meg











Tudd meg, én Neked fájni akarok,
emlék akarok lenni, mely sajog,
mert nem lehettem eleven valóság.
Tudd meg, nem láthatsz égő piros rózsát,
hogy ne én jussak róla az eszedbe,
akit engedtél elmenni csókolatlan. 


Mert minden fájni fog, amit nem adtam,
és minden szó, mely kimondatlan maradt.
Nem láthatsz tengert s arany sugarat,
mely nem a szemem lesz s a mosolygásom
s hiába húnyod be szemed, hogy ne lásson,
mert a szívedbe égettem be magam. 


Minden hajnal, minden nap alkonyatja,
a rét, ahogy a harmatcseppet fogadja,
a könny, a vágy, a csók, a dal, az álom,
minden asszonykéz, minden férfivállon,
s az asszonyod, ha karodba veszed: 


mert sohse voltam eleven valóság,
mindenütt, mindig, minden én leszek.



                                                                                                            2010-01-30
__________________________________________________

                                                         Dana Ridenour - Tender Touch

Vas István: Rád gondolok







Rád gondolok most is, mikor
Szégyenhalált tapint az ujjam,
Rád gondolok napnyugtakor,
Ha töprengek, hogy hol aludjam.


De jó, hogy nem vagy most közel,
Hogy életeddel újra másnak
Szolgálsz, hogy nem engem ölel
Karod s talán többé se látlak.


Ezért te vagy minden, ami
Veszendõ és elérhetetlen,
Szemed vidám villámai
Lobbannak fel a rémületben.


Nem nézhetsz énrám, messze vagy,
De szemedtõl vagyok ma bátrabb.
Milyen fekete a hajad,
És milyen büszke hosszú hátad!


Olyan fehér a homlokod,
Az arcod olyan gyönge rózsa...
Sötétedik. Rád gondolok.
És mindegy már, hogy tudsz-e róla.



                                                                                                           2010-01-30
_____________________________________________



Gergely Ágnes: Emlékezés egy szomorú férfira

                                                                Tessa Valo - Sorrow







Saját kezeddel ütnélek pofon,
de az ütéshez nincs ma már jogom - -


hideg világban őrzöd önmagad:


a csönd, a billegő ezüstmadár
a jégveremben borzadozva jár,
s ha felvergődve rést lel valahol,
leheletedtől földre hull a toll - -
huzatot kap a boltos kapualj - -
zsugorodik már nyárutón a gally - -
egy éj alatt kilencet lép a hold - -
s varasodik, de nem heged a volt - -
ezért harminchat éve csak öregszel:
szomorú kezed kinyújtottad egyszer,


de nem jöttél, amikor hívtalak - -


saját kezeddel ütnélek pofon,
de a kezedhez nincs ma már jogom.



                                                                                                           2010-01-29
_____________________________________________

                                                           Andrew Hughes

Gyurkovics Tibor: Lány-szerelem








Nagyon meggondolandó
kivel fekszel egy ágyba
milyen az ottelója
milyen a muskotálya
milyen legyen a padló
milyen legyen a szék
mire az ember lánya
leteszi mindenét
a jersey blúzt a szoknyát
a bugyit kombinét
nagyon meggondolandó
milyen legyen a szája
a mosolya a bokája
a pihéje a bája
milyen legyen az utca
ami hozzá vezet
milyen legyen a város
a kert a kerület
lesz-e szemében őrült
lángolás amitől
fölgyullad a világ is
ha a lány nekidől
Nagyon meggondolandó
mert aztán ott a lány
magában a szobában
meztelenül csak áll
szedegeti a cuccát
gyönyörű rongyait
meztelen köldökével
világokat vakít
kapkodja visszavenni
a szoknyát a tüdőt
szapora lélegzését
milyen volt azelőtt
nagyon meggondolandó
kit hogy lehet szeretni
milyen legyen az arca
milyen legyen a szék
mire az ember lánya
leteszi mindenét
milyen az íze szája
emléke muskotálya
a poharában a bólé
az üvegében a sörlé
az asztalán a sercli
mert van ahonnan többé
már nem lehet magunkat
sohasem visszavenni.
 


                                                                                                           2010-01-29
_____________________________________________


                                                    Tomasz Rut - Ad Alto
Utassy József: Végtelenül







Tenger,
istenemre
tenger!


Minden mozdulata
hullám.


Hol
én borulok,
hol
ő
borul
rám.


Renget,
ágyéki csónakon
ringat.


Szürkül,
hajnallik,
lassan kivirrad.



                                                                                                           2010-01-29
_____________________________________________

                                                    Kép

Weöres Sándor: Pastorale







Bőrödre zöld fényt lop a félhomály
s két szemgolyód egészen elsötétül.
Forró lehelleted a vállgödrömbe szédül,
nyakamra száll a pilleszárnyú száj.

 
A szíved lüktetése szíven üt,
feszes indák fonódnak derekamra,
te vagy köröttem fönn, lenn, jobbra, balra,
élő koporsó, átfogsz mindenütt.


Oldalam bordás tengerpartja mellett
hogyan hullámzik a hasad, a melled!
Fekszünk, lelketlen, mint az állatok.


Megindulnak félelmes áramok.
mint fellegárnyas föld felé a villám. -
Aztán burkot von a könny a pupillán.



                                                                                                           2010-01-29
_____________________________________________

                                                           Andrew Hughes - Couples IV.

Tóth Árpád: Álarcosan








Hát rossz vagyok? szótlan? borús? hideg?
Bocsáss meg érte. Hisz ha tudnám,
A világ minden fényét s melegét
Szórva adnám.


Kastélyokat. Pálmákat. Táncokat.
Ibolyákkal a téli Riviérát.
Vagy legalább egy-egy dús, összebújt,
Boldog órát.


De most oly nehéz. Most egy sugarat
Se tudok hazudni, se lopni.
Vergődő és fénytelen harcokon
El kell kopni.


Az Antikrisztus napjai ezek,
Csillog a világ szörnyű arany-szennye.
Röhögő senkik, balkörmű gazok
Szállnak mennybe.


S én lent vergődöm, és nem tudja más,
Hogy csöndem éjén milyen jajok égnek.
De légy türelmes. Jön még ideje
Szebb zenéknek.


Csak légy türelmes. Maradj, míg lehet,
Váró révem, virágos menedékem.
Most álarc van rajtam, zord és hideg,
De letépem,


Vagy szelíden, míg elfutja a könny,
Öledbe hajló arcomról lemállik,
S te ringatsz, ringatsz jó térdeiden
Mindhalálig.



                                                                                                           2010-01-29
_____________________________________________

                                                 Kép

Kalász László: Alszol









              s szempillád alatt
szálldosnak barna madarak

két barna ég szemed

                                jó lenne
ha behunynál engem szemedbe
s lennék e messzi bolygók
sötét fényébe oltott
élőlény
álom
csak egyetlen
lakó
s csak ott élnék 
                         szemedben



                                                                                                           2010-01-28
_____________________________________________

                                                      Jeff Lyons - Embrace

Tóth Krisztina: Repülő









Miféle testben jössz elém
a földi sodrásban megint?
Folyton változik alakod
a nevek örvénye szerint:
homokpart, kőarc, kisgyerek,
idegen szempár a buszon,
vagy egy utca, mit ismerek,
de a helyet már nem tudom.
Szálltam erre, mint repülő –
ha majd az leszek, integess!
Folyton elébem kerülő,
találgathatom, ki lehetsz.
Amikor ott vagy valahol,
minden a hangodon beszél.
Amikor nem vagy, üresen
ragyog a szív-nem-látta tér.
Emberruhám ha levetem,
találkozunk-e valahol?
Milyen betűkkel írsz nekem
az összefirkált ég alól?
A márvány Szaturnusz mögül
odatalálsz-e, mint a fény,
hogyha smaragdtábla leszek
a Hold fekete felszínén?



                                                                                                            2010-01-28
__________________________________________________

                                                                     Lovers 

Ady Endre: Most követellek magamnak

                                                   





Ereimben boldog tüzek szaladnak,
Harsány szívvel követellek magamnak,
Mint régen-régen:
Az egy-igaz Fiatalság nevében.


Már nincs joga állott, tegnapi könnynek,
Sorsunk fölött csak sorsunk, aki dönthet
S már nem rivallnak
Halál-sikolyos félszek és tilalmak.


Kedved ha másult, már hiába másult,
Tartom szived úgy, ahogyan reám hullt
Vérbe-vesződve,
Sorsához nőve és sorsába nőve.


Vágynak bűn volt, de itt vagy s ez valóság
S a valóság mindig a legfőbb jóság,
Se bűn, se szégyen:
Az egy-igaz Fiatalság nevében.



                                                                                                            2010-01-27
__________________________________________________



Nagy László: Aranypénz-térdű szerető

                                               Andre Kohn - Lovers






Aranypénz-térdű szerető,
muzsikás, lángsisakos,
te táplálsz engem egyedül,
bú-baj ha belémtapos.


Ősszel édesült szerelem,
mint a bor télre kiforr,
lélekben erős ragyogás,
mint a pohárban a bor.


Világra kedvem te szülted,
tipródva bajaimon,
nélküled szemetet eszem,
rozsdás vizeket iszom.



                                                                                                            2010-01-27
__________________________________________________

                                                  Michael Davies - Embrace

Somlyó Zoltán: A büszke szem








A büszke szem az égre bámul;
a néma szájban titok él.
A büszke kéz, az összezárul;
a büszke szív, az nem remél.


Én feléd nézek két szememmel
s a szájam zárt, mert titka van.
S feléd lengetem két kezemmel
a szívem, amely nyitva van.



                                                                                                           2010-01-27
_____________________________________________

                                                          Goschler Tamás - Csók

Kányádi Sándor: Két nyárfa







Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem hajolnál,
te sem volnál, ha nem volnék,
ha én hozzád nem hajolnék.


Osztódom én, osztódol te:
só vagy az én kenyeremben,
mosoly vagy a bajszomon,
könny vagyok a két szemedben.


Köt a véred, köt a vérem:
szeretőm vagy és testvérem.
köt a vérem, köt a véred:
szeretőd vagyok s testvéred.


Szellőm vagy, ki megsimogatsz,
viharom, ki szerteszaggatsz,
szellőd vagyok, ki simogat,
viharod, ki szétszaggatlak.


Ha nem volnék, te sem volnál,
én sem volnék, ha nem volnál.
Vagyunk ketten két szép nyárfa,
s búvunk egymás árnyékába.



                                                                                                            2010-01-23
_____________________________________________

                                                                Bodies Blue

Fodor András: Tested kenyerén









Hogy tested fehér kenyerét
megosztottad velem,
ne legyen adományod,
ne legyen érdemem.


Legyen eleve rendelés,
a sors bocsánata,
amért a pusztulás elől
kitérnünk
nincs hova.


Mert nem ott volt a kezdet,
hogy megtaláltalak,
te nyitottad ki értem
magányosságodat,


és nem lopás, nem önzés,
ha magam rád fonom,
bőrömön átparázslik
minden tulajdonom.


Míg ujjad fűzfarácsa
tarkóm kosárként óvja meg,
a hanyatló erő is
hozzád visz közelebb.


Bár fölsebez a hajnal,
megalvadt csönd az éj,
míg testünk kettős vérköre
forog, szoríts, ne félj.


Mit ér a léten-túli hit,
a vak remény mit ád?
Utaztunk egymás áramán, - nekünk
már nem kell más világ.



                                                                                                           2010-01-23
_____________________________________________

  

Rácz Boglárka: Amit az elmúlásról tudni vélsz 

Alone

 

 

 

 

 

 

tompa pislákolás most csak a fény,
a téli házban is matt minden,
színtelen, a falra vetülő árnyék nem a tiéd,
napok óta itthagyott ingeden
alszom, de a legtöbb időt inkább éberen
töltöm, vagy nézem csak a kinti hóesést,
a hajad lesz épp ilyen fehér,
mire a nevedet majd elfelejtem

 

                                                                                                           2010-01-17
_____________________________________________

                                                     Kép

Rácz Boglárka: Búcsú

 

 

 

 

 

 

a szavakat talán szándékosan nem értetted,
szóltam később, hideg nyárutó volt,
pulóvert kerestél a hátsó ülésen,
nem tudom miért kezded folyton elölről,
csupa közhely az összes ígéret, nézem
a szélvédőn az esőcsíkokat, valaki talán
sírni próbál helyettem odafentről,
akkor most kiszállok, és magam is meglepődöm,
milyen könnyedén zárom be a kocsiajtót,
vissza nem nézek, mint elcsépelt drámákban
az elkenődött szemfestékű hősnők,
akik remegő lábbal kelnek át az utca túlfelére,
gyűrött ruhámból szivárog az eső, talán mégis
marasztalnod kéne 

 

                                                                                                           2010-01-17 
_____________________________________________

                                                               Maggie Burton - Erotic Embrace  

Kun Magdolna: Erotikus éjszaka

 

 

 

 

 

Zárd kulcsra az ajtót! Ne kérdezz most semmit!
Tartózkodó mozdulatban állj, állj meg néhány percig.
S utána határozott lépésekkel gyere közelembe,
Szoríts olyan dühvel, mintha testem préda lenne.


Ne engedj, ha fájna is csak szoríts egyre jobban!
Sóhajtozó hangom már én magam sem halljam.
S ha felgyorsul a szívdobbanás lázadozón csókolj,
Mint kopár szigeten, mikor éhségnyomor tombol!


Ölelj felgerjedő vihar nyomán a földillatú széllel.
Mely szenvedélyért dühöng, ha közeleg az éjjel.
Szeress vulkántűzzel, mi lángcsóvát vet könnyen,
Vagy villám erejével, mely magas égben dörren.


Adj magadból mindent nekem az utolsó erődig,
Szálljon az a tüzes varázs a fényben bújt felhőkig,
Válj velem majd eggyé, csak egyetlen egy percre,
Hogy érezzem, nincs más ember, aki így szeretne.

 

                                                                                                            2010-01-17
_____________________________________________

                                                      A Red Haired Beauty

Marina Cvetajeva: Féltékenységféle
                      / Rab Zsuzsa fordítása /

 

 

 


 

Mondd, hogy élsz a másik mellett?
(Messze jár már csónakod!)
Ugye, gyorsan elfelejted
egyre távolabb hagyott


szigetem (amelyet felleg
ringat, nem vizen lebeg)?
Lelkek, tiszta égi lelkek,
hadd legyek nővéretek!


Mondd, hogy élsz a hétköznapi
nővel? Isteneidet
s cárnődet a trónról aki
lelökted (egy lendület...),


mondd, hogy éltek? Gond-bajokban?
Reggel hogy ébredsz vele?
Hogy ízlik a halhatatlan
ízetlenség étele?


"Hányt-vetett, sodort az élet!
Lesz egy zug, amely enyém!"
Mondd: akárkivel hogy élhet,
akit én szerettem, én?


Más-e a terített asztal,
más az étel íze, mondd?
Hogy élhetsz egy utánzattal,
aki bíráltad Siont?


Mondd, hogy élsz egy idegennel?
Megölelni hogy tudod?
Zeusz-perzselte szégyenjel
nem égeti homlokod?


Mondd: könnyű-e még az ének?
Jól vagy? Egészségben élsz?
Lelkiismeret-fekélyek
kínját tűrni nem nehéz?


Becsülöd-e drágán szerzett
piactéri árudat?
Carrarai márvány mellett
éltél, s hitvány másolat


lett tiéd. (Amaz szilánkra
zúzva-rontva lenn hever.)
Hogy élsz azzal, Lilith társa,
kiből van még - százezer?


Jóllaktál-e a primőrrel?
Segít még varázslatod?
Mondd, hogy élsz egy földi nővel,
kinek több nem adatott,
csak öt érzék.
No, hitedre:
jobb-e? Nem? A fénytelen
mélyben hogy élsz? Nehezebb-e,
mint - a másikkal nekem?

 

                                                                                                            2010-01-10
_____________________________________________

                                                               Kovács Árpád - Csíkok

Somlyó Zoltán: Szerelmes vers

 

 

 

 

 

Válts útat: arra jöjj, amerre én!
Bozótos sziklaszakadék peremén!


Nem én: a szigorú sors mondja ezt.
Mely hozzám ragaszt és el nem ereszt.


Születtél - s utamba vetett a por.
Most már a szél is karomba sodor.


Férfi csak így tehet, hogyha erős!
Így tesz majd az utód. Így tett az ős.


A kar mind bezárul: arra való!
Ha jő a férfi, az asszonyfaló!


Viszlek, ha jössz. Ha nem: megyek veled.
Rejtsd el a szívembe szégyenedet.


Tiéd a férfi. A szégyen enyém,
ha elejtlek a sziklaszakadék peremén...

 

                                                                                                            2010-01-02
_____________________________________________

                                                              Lovers                            

Bella István: Nézz utánam!

 

 

 

 

 

Reggel, ha szemed kinyitod, nézz reám,
és nézz reám este, ha lehunyod,
engem nézz, mikor hó suhog,
mikor nyár érce csörgedez a fán.


Csak engem nézz, egyedül, igazán!
Első és utolsó mozdulatod
engem nézzen, mikor már szó vagyok,
s fut, fut velem világ fölött a szán.


Gyeplőim - napvilágpárhuzamosod -
éj-nap nyakába vetve, ellobog.
Trappol a fény. Árny dobban árny után.


A sötétség, mint földi ustorok.
De nézz utánam, s én visszafordulok,
átkelek újra érted az éjszakán.

 

                                                                                                           2010-01-02
_____________________________________________

                                                      Kép

Kamarás Klára: Csak álom

 

 

 

 

 

Még várj...még van idő,
magasan jár a nap.
Ne tudja senki,
hogy csak álom ez,
álmodtál,
s én is csak álmodtalak.

Majd elcsitul köröttünk a világ,
és szürke fátyol könnyű árnya
borul a tájra...
Akkor majd újra itt leszek.
Meglásd, a csillagok világát
borítja ránk az éj, s a képzelet.

 

                                                                                                            2010-01-02
_____________________________________________

                                                           

 Karaffa Gyula: Nézek egy képet

                                                   Czeglédi Gizella - Elmúlt

 

 

 

nézek egy képet az asztalon
amin még együtt voltunk szépek
mondd csak mivé lettünk kedvesem
már te se kérsz és én sem kérek 


angyal szállt a kezemre látod
"kis teste hangtalan vacog"
nem tudtuk nem láttuk nem vártuk
nyisd csak ki gyorsan az ablakot 


tollpihe zizzen a párnában
amin az én álmom is látod
nem sírsz csak könnyezel csendesen
mert nem ez lesz a legszebb álmod 


a gyomrot remegtető izgalom
átrobog rajtad is mint egy vonat
valami zsírosat kérek enni tőled
pedig már nagyon közel az alkonyat 


nézek egy képet az asztalon
amin szerettél és én is téged
minden ember megöregszik
csak a képek maradnak szépek

 

                                                                                                           2010-01-02 
__________________________________________________

                                                                                             Kovács Árpád - Csók

Somlyó Zoltán: A hosszú csók

 

 

 

 

 

A hosszú csók, az gyilkolás,
vájkálás agyban és belekben.
A perc: a herceg, aki szép,
az óra: hulla a melegben.


Ó, mért nem tudják ezt a nők!
És mért kívánnak lehetetlent?
Mért átkozódnak kínban ők
a férfi után, aki elment.


A perc: a függönyszétnyílás –
minek benézni mélyre… jobban?…
Oda, hol szennyes párolog
az áporodott, rőt sarokban.


Minek belátni már oda,
amit a vérsetét beárnyalt?
A lélek mért süllyedjen el,
ha testünk már magasra szárnyalt?…


…Ha selymet fogtál, hát örülj.
simítsd meg – siess – és ereszd el!
Az óra altat és megöl,
a perc megszül és megkeresztel.


A selyem is csak rongy leszen,
ha összegyűröd, fénye elvész…
Ha mész a nőhöz: szolga légy!
De büszke úr, ha tőle elmész!

 

                                                                                                            2010-01-02
_______________________________________________________________________

                                                                                                                                                             Kovács Árpád - Ablakban

Nadányi Zoltán: Vártalak egy évig

 

 

 

 

 

Vártalak egy évig,
hol voltál egy évig?
Én egyhelyben álltam,
úgy vártalak, végig.
Álltam és nem néztem
se jobbra, se balra,
csak ahonnan téged
vártalak, csak arra.


Szálka a kezemben,
semmihez se nyúltam,
szálka a szívemben,
még mélyebbre szúrtam.
Nem ettem, nem ittam,
csak álltam kábultan
én nem is aludtam,
csak el-elájultam.


Leveleket hoztak,
nem volt betű benne,
ha beszéltek hozzám,
mintha álom lenne.
Hívtak, menjek haza
és kézen is fogtak,
mit mondhattam nekik,
boldogtalanoknak!


Egyszer egy virágos
ág arcomba vágott,
a tavaszból ennyit
láttam, ezt az ágat.
Később egy szál levél
csüngött róla félve,
onnan tudtam én meg,
várlak már egy éve.


Nagy fa kidült volna,
torony eldült volna,
én csak álltam, álltam,
szomorúság tornya.
Álltam és nem néztem
se jobbra, se balra,
csak ahonnan téged
vártalak, csak arra.

 

                                                                                                           2009-12-30
_____________________________________________

                                                          MkHail Raheb - Kiss

Sárközi György: Valaki hí

 

 

 

 

 

Valaki hí engem, valaki hí,
Látom a távolban, látom, amint
Hivogató, halavány keze int.


Valaki hí engem, valaki hí,
Érzem szemének mágnes-sugarát,
Maga felé húz, vonz a ködön át.


Valaki hí engem, valaki hí,
Értem küldi, - de ez sem elég, -
Illatos, bódító leheletét.


Valaki hí engem, valaki hí,
Hangja csábító varázsfuvola...
S nem mehetek hozzá soha, soha.

 

                                                                                                            2009-12-22
_____________________________________________

 

                                                                                Nigel Gillings - Lovers

Weöres Sándor: Valaki hí

 

 

 

 

 

Valaki hí téged, valaki hí,
nem látta senki, elrejtik a fák,
előtted ring a hangja, mint a mécsvilág. 


Valaki hí téged, valaki hí,
a szeme kék tán, mint az égkorong,
boldog szívében hét galamb halk szárnya dong. 


Valaki hí téged, valaki hí,
a szeme barna tán, akár a föld,
mérges szivében hét sovány sakál üvölt. 


Valaki hí téged, valaki hí,
siess eléje: vedd magadra hát
a leggyöngyösebb mosolyod, legpazarabb ruhád. 


Valaki hí téged, valaki hí,
a vágya minden égi-földi kincs:
siess, hazudd magadra azt is, ami nincs. 


Valaki hí téged, valaki hí,
alakját pókként beszövi a köd,
de hangja, mint fias madár, kering a fák között. 


Valaki hí téged, valaki hí,
tán csak egy rég-holt, távoli zene.
Siess eléje, mit se várj s ne gondolj semmire.

 

                                                                                                           2009-12-22 
_____________________________________________

                                                      Kép

Lányi Sarolta: Vers III.

 

 

 

 

És én még várok. Várok. Hisz ma még
A rádvárás öröm, remény nekem.
De nem tudod és én nem tudhatom,
Hogy baktató, fakó évek során
Nem únom-é meg majd várásodat?
Nem zúzom-é be gyilkos unalomból
Az aranytükröt, mely arcod őrzi?
S fanyar, terjengő, gyilkos unalomból
Nem tépem-é ki szálanként hajam,
Reménytelen dühvel a szélbe szórva
Foszlányait a brokátlobogónak?!

 

                                                                                                            2009-12-21
_____________________________________________

                                                 Marlina Vera - Lovers

Lányi Sarolta: Vers I.

 

 

 

 

 

Nem ismerhetsz te engem.Nem tudod,
Hogy hajam hullámzó barna erdő,
A sátorában megpihenni jó,
És néha zúg, mint szélben lengő
Nagy aranybrokát lobogó.


És nem tudod,
Hogy a szemem örvénylő mély titok,
Mely az arcod ünnepelve rejti;
Zöldfátyolos aranyló tükörében
Nem ismersz önmagadra.Nem tudod,
Hogy bennem éled egyik éltedet.

 

                                                                                                           2009-12-21
_______________________________________________________________________

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

_______________________________________________________________________