Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

_____________________________________________

                                                 Kép

Füzesi Magda: Tűz

 

 

 

 

 

Istenek égi
ménese vágtat
táncol a föld is,
királyi ágyad.
Takaród bársony
mezők virága,
szent a zenészed,
ég csalogánya.



Tűz - tenyeremtől
izzik a véred,
nő soha szebben 
nem remeg érted.
Égő szerelmed 
senki ne várja:
halálos csókom 
feszül a szádra.

 

                                                                                                            2009-12-20

_____________________________________________

                                                                     Angela Olguin - The Kiss

Szőcs Kálmán: Szerelmes vers 

 

 

 

 

Állnék vigyázba érted, mint a fenyvesek,
S nem érdekelne, milyen rögöt apaszt alattam
Legyekkel barátkozó alja gomba-nép,
Azt sem bánnám, hogy ilyen egyedül maradtam,
Csak megfoghatnám kezed fejét,
Melyen kék erekkel álmodik a puha tél.


S lennék fa is, hogy ágam te legyél,
Hogy ujjaid értem remegjenek,
S ha indulnak a lila égben fürdő
Megszédült szelek,
Óvnálak a cinkos ablakok
Sanda fényétől, ó védenélek a magam melegével.
Amíg meghalok.


Címek, rangok, rímek és cafrangok
Helyett adom én neked
Vigyázban álló tisztaságom, mely füvek tövén
Őrizte álmait a Napnak, hogyha jöttek
Kerékbe tört hitekkel farkasfogú telek.
S ha majd e tisztaságot sem tudom
Fekete táporok miatt cipelni így tovább,
Légy ágam, s félve fázz majd egyszer értem.


Egyetlenegyszer legalább.

 

                                                                                                            2009-12-20
_____________________________________________

                                                                      Csanálosi Tibor - Várakozás

Vas István: A hang

 

 

 

 

 

Egyszerre minden oly természetes,
megbénító, ujjongó félelem,
Csak áll, a fénnyel átszőtt ködbe les,
Vár. Megmozdul. Nem, nincs ott semmi sem.
Szégyenkezik. Elindul hirtelen.
A szél megint hűlő szívébe fúj.
Fellélegzik: nem, nincs ott senki sem.
És fájni kezd, gyógyíthatatlanul.

 

                                                                                                            2009-12-14
_____________________________________________

                                                                                                  In Bed The Kiss - Toulouse Lautrec

Lányi Sarolta: Az első mosoly

 

 

 

Reggelre megtérek ide melléd
onnan, a csodákkal kövezett idegen útról
amiről nyelvem regélni tudatlan
s tollam is gyenge, -


megtérek ide reggelre melléd
nesztelen. Testem megrándúlva halk sóhajban
fogadja be a messzejárt utast, a lelket,
s feléd fordúl e földre vissza még nem vénült orcám


hogy te légy az első, kit szemeim meglátnak ujfent
s feléd ragyogjon egyetlen kincsem a szebbik létből,
mit magammal elhozhattam orozva néked onnan,
hol még erdőnyi terem belőle,


- vedd hát ó kedves, ezt a mosolyt,
első mosolyát a bús valóság nappalának
s az utolsót arról a tájról, melyről nyelvem regélni tudatlan
s tollam is gyönge.

 

                                                                                                           2009-12-04
_____________________________________________

                                                              Kim Roberti - Hold You Again

Nagy László: Fagyok jönnek

 

 

 

 

Fagyok jönnek sorban,
fehér dühű gárda,
mint a perec roppan
az esendők válla.


Nélküled hol laknék?
- megborzong a lélek -
Hajnaltüzes hajlék
a te közelséged.


Szemem elől vedd el
a tél-hideg tányért,
etess szerelemmel,
hogy ne legyek árnyék.


Szerelmünk tűztornyát
engedd betetőznöm -
kapcsold ki a szoknyát
az aranycsipődön.

 

                                                                                                           2009-12-04
_____________________________________________

                                                          Antonio Sances Baute - Honeymoon

Kosztolányi Dezső: Hajnali csók

 

 

 

Mikor a gyertyánk üszkösen ég már,
s sóhajba halnak az éjjeli szók,
vacogva vonaglik egybe az ajkunk,
s fáradt remegéssel újra sohajtunk,
leszáll a csók,
a hajnali csók.


Oly édes e jégcsók. Álomba didergő
fázó derü, hajnali kósza titok.
Bús ködbe nyiló jégharmatu rózsa,
fáradt gyönyöröknek lángraszitója
a csók, a csók,
a hajnali csók.

 

                                                                                                           2009-12-04
_____________________________________________

                                                    The Letter - Charles Hanson

Nadányi Zoltán: A levél

 

 

 

 

Hétfő. – Ez a nap elveszett:
Nem kaptam tőle levelet.


Kedd. – Ma sem írt. Mi van vele?
Mért késhetik a levele?


Szerda. – Nagyon jól megy sora,
Azért nem gondol rám soha.


Csütörtök. – Eh, csak hiteget,
Igazán sohse szeretett.


Péntek. – Csak játszik ő velem,
Álnok, hazug és szívtelen.


Szombat. – Most már elég, elég:
Ha ír, széttépem levelét!


Vasárnap. – Itt van a levél!
Egyetlenem, áldott legyél!...

 

                                                                                                            2009-11-28
_____________________________________________

                                                       Kim Roberti - Dreamers

Csoóri Sándor: Derengésben

 

 

 

 

 

Hajnal van, arcodra ébredek megint.
Egy hegy árnyéka sétál át kéken rajta.
Azt akarom: maradjon minden így,
derengésben, ahogy az ég akarja.

 

                                                                                                            2009-11-28
_____________________________________________

                                                                Stephanie Clair - Swept Away

Balla Zsófia: Simogatom a neved

 

 

 

 

 

Nem akarok semmit.
Állok a közeledben,
beleszagolok a szélbe.
Simogatom a neved.

 

                                                                                                           2009-11-27
_____________________________________________

                                                             Kedves - Kedves Este - Csanálosi Tibor

Kassák Lajos: Veled Vagyok

 

 

 

 

 

Előtted megyek,
te én előttem.
A koranap aranylánca
csilingel kezemen.


Hová mégy - kérdezem
feleled - nem tudom.


Siettetném lépteim
de te jobban sietsz.


Előtted én
te én előttem.


Egy kapu előtt mégis megállunk.


Megcsókollak,
te nekem adsz csókot,
aztán elindulsz szótlanul
és magaddal viszed életem.

 

                                                                                                           2009-11-27
_____________________________________________

                                                                Kép

Faludy György: Te érdekelsz csak

                                                         

 

 

 

Te érdekelsz csak: járásod, kisujjad;
Nézésed zöld halai bennem úsznak;
Megérezlek, ha a sarkon túl vagy.


Te
vagy a tükör, hol magamra látok,
Az ablak: abból nézem a világot,
S a labirintus: mindig benned járok."

 

                                                                                                            2009-11-09
_______________________________________________________________________

                                                                                                Lovers

Lesznai Anna: Nyári nap

 

 

 

 

Párom ma jön, ajándokul
Bibor szerelmet hoz nekem
S hogy édesb legyen benne bíznom,
Messziről jön és idegen.


Ugy-e azért késtél soká,
Hogy harmatos kín hamva lepjen,
Hogy nyári napok forró lázán,
Mézzé vált vágy verje ki testem.


Csudálkozva nézem karom,
Mint hajlik ölelésre íve,
Mély gyökerű gyönyörök íze,
Gyülemlik csókká ajkamon.


Bő fényözön csurog a kerten,
Sok ízzó kelyhű tárt virág,
Én és a kéklő szilvafák
Állunk, várunk napfénykeverten.


Nem is akarunk más gyönyört,
Elég lesz, ha duzzadva éled
Érett testünk - és ha tevéled
Kemény szívem gyengére tört.

 

                                                                                                          2009-11-09
______________________________________________________________________

                                                                                Ivan Koulakov - Two In The Forest

Kiss Dénes: Időző

 

 

 

 

Meg kell fejtenem, ki vagy,
mit akarsz velem,
mennyi benned az áhitat,
a barátság, a szerelem?
Visz-e szorongás
napfényes utcákon át
az élesre csiszolt őszben,
hol mint kristályrácsok
villantják puszta fakoronák
a Nap cserepeit,
s pókháló ejti csapdába
az időtlent.


Meg kellene fejtenem e nagy
szelidgesztenyék alatt
vonásaid keresztrejtvényét,
csönd-kondító pillantásodat,
s ki vagyok neked,
te nekem ki vagy?
Hadd tudjam meg
e tiszta szavú őszben,
amiért e végtelen pillanat
ragyogó tisztásán
elidőztem.

 

                                                                                                            2009-11-09
_____________________________________________

                                                                                   Kép

Zelk Zoltán: Csak téged

 

 

 





Úgy mondom néked, mint egy leckét,
mert szeretném, hogy megtanuljad,
ha felelnem kell egyszer érted,
akkor te is, már vélem tudjad,
hogy én csak tégedet szeretlek :
meglestem a szomorúságot,
nem magamért, de temiattad
szövi-fonja körém e hálót.


És szívemet is rajtakaptam,
engem elárult, a te lépted
után fülel a jövendőben,
miattad virraszt. Mondd, megérted ?
Figyelj ide hát, példát mondok:
ha fekszem álmatlan s képzelgek,
félek valami szörnyű kórtól,
nem magamat, téged képzellek . . .


A te tested retteg testemben,
a te jövőd az én jövőmben,
így élek én magam veszítve
s téged kettőzve az időben.
Az időben, az elfogyóban,
mely nem örök, csak az istennek -
tanuld meg hát, hogy tudjad vélem :
én már csak tégedet szeretlek.

  

                                                                                                           2009-11-09
_____________________________________________

                                                 Vlad Geanina Iustina - Kiss

Hajnal Anna: Szerelem

 

 

 

 

Minek is kérded, neked hiúság,
csak mosolyogsz, ha elpirulni látsz,
s oly távol vagy, hogy kíváncsi szemed
szégyentől reszketteti szívemet,
hogy didereg, mint meztelen halott,
lámpának, szemnek kiszolgáltatott,
hogy jeges szégyenében majd elég,
mit kérdezed, hogy szeretlek-e még?
Nem tudom. Szívem csupa lázadás.
Szeretni kín, megtör és megaláz
s a fojtott láng, az el-eltemetett,
füstösen csap fel, mint a gyűlölet.


Gyűlöllek, mar a védtelen harag,
elfordulok, hogy meg ne lássalak,
félek, fagyok, borzongok, engedek,
fogam megkoccan nehogy kérjelek:
szeress, ölelj, megöl a szomjúság,
kezdődjön újra bennünk a világ,
az ősi ködben két felhőgomoly
egymás felé húz, borulj rám, omolj,
összecsapásunk villám, néma csók,
csak te! csak én! borulók, lázadók,
belőlünk szülessen a csóvás fény,
mindenben te és mindig újra én.


Mert te voltál az első, akiért
testem és lelkem egyszerre megért,
hogy ezer íz és ezer édesség
pezsgése, lángja hajtott tefeléd.
Hogyan köszönjem, mi lenne elég,
hogy tűzfény lettél, melyben föld és ég
fellángolt, égett, újjászületett,
mint a szívem, mely feléd reszketett,
haldokolt, mint a láng és dadogott,
új nyelven szólt, hogy az áhitatot,
amely betöltött, vakult fiatalt,
feléd ragyogja, édes diadalt...

 

                                                                                                           2009-11-09
_____________________________________________

                                                   Stephanie Clair - Soulmates

Ágai Ágnes: Bárhova lépek

 

 

 

 

 

 

Bárhová lépek, beléd ütközöm.
Át- és keresztül vagyok
szőve már veled.
Mozdulataiddal mozdulok,
hangodra hangolódom.
Így élünk kettõs kötésben
téphetetlenül.

                                                                                                           2009-11-09
_____________________________________________

                                                                  Stephanie Clair - You Feel Into My Dreams

Nagy László: Én is drága, te is drága

 

 

 

 

 

Én is drága, te is drága,
Egyetlen fa két virága.


Minek nézünk mégis másra,
Én is drága, te is drága?


Nem egymásra, mindig másra,
Én is drága, te is drága.

 

                                                                                                          2009-11-08
_________________________________________________

 

                                                                                                                            Embrace                                                         

Parti Nagy Lajos: Ujjaim kibogoznád 

 

 

 

 

 

ujjaim kibogoznád
ha eljuthatnék hozzád
és várnál kaviárral
suhogó zöld madárdal
lugasával
színezüst halat adnál
ott állnék asztalodnál
napfény és hajad méze
hullna a terítékre
végre

 

                                                                                                         2009-11-08
_________________________________________________

                                                                  Kép

Csoóri Sándor: Homlokod homályából

 

 

 

 

 

Kiszolgáltatsz a boldogságnak,
s már nem is tiltakozhatok.
Elmentél s nyomodban esni kezdett a hó,
hogy itt maradjon belőled valami.


És fújni kezdett a szél is a te kedvességed közeléből
attól piros a képem:
járok azóta hömpölygő huzatban,
utcákat fölsebző zenében.


S elképzelem közben a tavaszt, az aranyat párolgó völgyeket
ahol velem szerettél volna járni-
A hajad, a hajad fészket kereső fecske,
a Napba akar szállni.


Elképzelem a szerelmet is, de csalódom:
jobban szeretsz te, jobban:
Kitalálod nekem a nevetést, mielőtt elzuhannék
hazátlan pillanatokban.


A folyó zöld, az ég homályban van, a szőlővessző meg a földben.
Egyszerre látom őket mégis, ha rád gondolok.
A nyár ideszalad, a tavasz itt topog
S homlokod homályából csapkod felém egy lepke.

 

                                                                                                           2009-11-08
_____________________________________________

                                                             Ivan Koulakov - Tenderness

Faludy György: Valómnál jobbnak

 

 

 

 

 

 

Valómnál jobbnak, nemesebbnek
játszom előtted magamat.
Attól vagyok jobb, mert szeretlek
s mert felemellek, magasabb.


Az önzés is önzetlenség lesz
közöttünk. Ám mint válhatok
olyanná, amilyennek képzelsz?
Szerelmed cél s nem állapot.


Vibráló partok szélén járok
veled s lesem zárt ajkadat.
Ingem nyílásában virágot


viselek s kést az ing alatt,
és éjjel egy-egy részt kivágok
magamból, hogy megtartsalak.

 

                                                                                                            2009-11-07
_____________________________________________

                                                                           Joseph Lorusso - At Her Door

Somlyó Zoltán: Két szív között

 

 

 

 

 

 

A szív forrong, lázad - de vár is...
Látod, hogy eljött ez a nyár is...
Hallod-e, hallod-e, kedves?


Fogd le a szíved, zárd le a szádat.
A nyár a fénybe hullott alázat.
Csitt, csitt... Légy engedelmes...


Forró a szél, hozzád nem enged. -
Köztünk a mély jázminlehellet...
Érzed-e, érzed-e, drága?


Az úton százszor elakadnak,
akik egymás felé rohannak,
nézve a hold sugarába...


Két szív suhan... S történjen bármi;
oly szép: nem remélni, de várni...
A száj ég, a szem szöge nedves...


Egy nap, egy perc egyszer majd hírt hoz...
Közeledünk... a csókhoz?... a sírhoz?...
Ki tudja, ki tudja, kedves...

 

                                                                                                            2009-11-07
_____________________________________________

 

Láng Orsolya: Magamban - ekloga

                                              Eduardo Guelfenbein - Lovers

 

 

 

 

 

 

Nem tudok írni se most, se beszélni,
szám szögein még édes az emlék, harapós,
és a papíron duzzog a tinta, nem ébred,
fal fele fordul, mint én kora reggel az ágyban.
Bárgyú szemem ma a dolgaim élein elfut,
nem matat el, nem lát, tovaillan,
látni akarlak –
és a tükörben a másom elmosolyogja magát
(nevetésünk lágy boríték a talányon).
Nem tudok én kitalálni se mást, csak az arcod,
és szuszogásod a fülkagylóm peremén,
s itt ez a hajszál azt füllenti pirulva: álom volt – mit akarsz hát!
Téged akarlak, jer, ölelőzzünk folyton,
az ekloga sorjaiban legyek én ma a bárány,
farkashorda legyél te, veszélyes.
Holnap a pásztor ügyel, s leszek én
ringó füttyjel a száján.

 

                                                                                                            2009-11-07
_____________________________________________

                  

Karafiáth Orsolya: Liebesgedicht

                                                                      Tina Aston - Lost In Love

 

 

 

 

 

 

 

"Szerelmem, gondoltam, szerelmem vagy te is,
bár nem látszol annak és nem úgy viselkedünk."
(Ágens) 

 

 

A testen, és a test mélyén, belül
egyszerre ért a pillanatnyi pánik.
Hogy megmaradjon: nem kellett idő.
Nem enged el. És nem tarthat sokáig.
 

Miért kérném, hogy érezzél velem?
Kívülről megtanulj? Ugyan, ki kérte?
Első érzésre tudtam, s nem riasztott
hogy így megyek veled. Ilyen kevésre.
 

A testen és a test mélyén, belül.
Gyomorban, méhben, s hátha ott, a szívben.
Lesír az arcomról, a könnyeimről.
Hogy felnőttem. S hogy mégse úgy. Egészen.
 

Ne érts.  Nekem se jó, hogy értelek.
Az arcomat nézd. Így próbálj szeretni.
Egészséges vagyok és átlagos.
Így gondolj rám. A választásod - ennyi.
 

A testen, és a test mélyén, belül
redők meg árkok, pár fáradt szövet.
Még összetartanak. Engem. Veled.
Honnan tudnád, miért is élvezed.
 

Így tartalak, tapinthatóan, épen.
Fel sem fogod. Nem tőled létezik.
Nem ér hozzád, milyen boldog vagyok.
Nem érint meg, hogy boldogság ez is.

 

                                                                                                          2009-11-07
_____________________________________________________________

                                                                                               Kisel S. - Kiss

Szabó T. Anna:  A nézés

 

 

 

Az a jó a boldogságban,
hogy figyelni enged:
észrevenni a világban
ritmusát, a rendet.



Ahogy összevissza belsőd
gyermek fészke lesz,
ahogy a vad burjánzásból
kéz nő, arc, szemek,


ahogy a zavaros lélek
vize elcsitul:
úgy tesz rendet mindenekben,
úgy költözik a szemedbe láthatatlanul



                                                                                                            2009-11-02
_________________________________________________

                                                                                                    Retek László - Ölelés 

Oláh András: bűnrészesek

 

 

 

 

 

a párnáink közti csönd tágítja a végtelent
– kezem kezed moccanását érzi:
a másnapos kontúrok között
így leszek bűnrészes senki
és nincs más vágyam
mint testedhez újra beszélőre menni

 

                                                                                                            2009-11-01
_____________________________________________ 

                                                                                                                    Embrace

Szabó Lőrinc: Káprázat

 

 

 

 

 

Először a szem csókol, aztán a kezem,
mint tenger ömölsz el érzékeimen,
mint tenger ömöllek én is körül,
aztán part s tenger összevegyül,

               

s együtt, egymás partján heverünk; –
vagy nyári réten ringat gyönyörünk,
s mi vagyunk a virág, az illat, a nap
s a lepkék bennünk párzanak; –

                  

vagy a felhők vagyunk ott az égen: igen,
azok is oly tengerszerüen
lüktetnek és hullámzanak,
egymáson átáramlanak; –

           

vagy mit tudom én! – – Részeg vagyok,
húnyt szemmel apadok, áradok,
és ahogy a csókodba veszek,
a mindenséggel keveredek,

                    

s a mondhatatlant mondanám,
de összevissza dadog a szám,
hogy áramok, és hogy emelsz, ölelsz,
s szikrát vet a test és fellobban a perc –

                 

óh, gyúló lánghalál! – Elégtek, szavak? –
Villámok vad deltája szakad
lelkünkbe, s mi eltününk, mint a fény,
érzékeink káprázó tengerén.

 

                                                                                                          2009-10-30
____________________________________________

 

                                                             Stephanie Clair - Complete    

Sárhelyi Erika: Ritmuszavar

 

 

 

 

 

Ha lehetne, keresnék benned egy békés zugot,
valami csöndes, félhomályba fúlt helyen,
esetleg mindjárt ott fent, a bal bordaív alatt,
hogy a szívedhez is elég közel legyen.



Aztán csak ülnék odabent némán, moccanatlan,
hallgatnám, ahogy tompán zúgnak a vérkörök.
S ha végre összeérne bennünk a régi ritmus,
tán meg is halnék két lélegzeted között.

 

                                                                                                            2009-10-29
_____________________________________________

                                                                                  Nigel Gilling - Eye To Eye

Károlyi Amy: Fiatal lány tavasszal

 

 

 

 

 

Megláttam magam a szemedben,
s tudtam, szép vagyok és egyetlen.
És ilyen tükröm nem lesz több egy sem,
sokáig elidőztem a szemedben.

              

                                                                                                            2009-10-29
_____________________________________________

                                                            Yulia Kuznetsova- Awakening

Dutka Ákos: Esős nyári reggel

 

 

 

 

 

Emlékezz csak a szeretőd szemére. . .
Csókodtól fáradt, boldog reggelen:
Sötét és mély volt, mint a tiszta tenger
S rejtelmes, mint a titkos végtelen. . . 


Ilyen az ég áldott messzi kékje
Fáradt békével, reménnyel tele,
Miként örömtől könnyes, nevető szem:
Álmából ébredt szeretőd szeme. 


S a város ázott mélyiből fehéren,
Lassan nyújtózva felszakad a köd,
Miként egy érett szép mezitlen asszony,
Sóhajtása egy nagy tükör előtt. 


Ha tudta, hogy te nézed és kivánod
S szemed a boldog, sóvárgó tükör,
Melyben megszépül érett földi teste.
Igy néz a város most az égre föl. 


Az ég nevet és meleg napsugárral
Csókolja most a város tornyait,
S a város kacéran néz az ég szemébe
S ajtót, ablakot boldogan kinyit.

 

                                                                                                            2009-10-29
_____________________________________________

                                                                                      Milt Kobayashi - Lovers     

Nadányi Zoltán: Láz

 

 

 

 

De jó, hogy jöttél, drága. Soha jobbkor.
Lázam van és ezt nem gyógyítja doktor.
Szörnyűk az éjszakáim. Iszonyú
hullámok jönnek, véres uszonyú
halak úszkálnak. És még rosszabb ébren.
Akkor a láz dörömböl, mint a dob,
tép, mint a tigris, ide-oda dob.
Nem ismerek meg senkit és nem értem
senkinek a szavát. Csak a tiédet.


Lázam van, mint a napnak nyári délbe,
vagy mérges őszökön, kialvófélbe,
mint annak, aki a napon megégett,
vagy mint az összekötözött bolondnak,
vagy annak, akit sütni kezd a máglya,
vagy nők kötik ki és köré tolongnak,
testén a kés és még mindig nem vágja.


A lázmérőnek annyi foka nincs,
puszta kezeddel mérd a lázam, drága,
vesd le a kesztyűd szépen és tapints
a láz fészkére. Az az orvossága.

      

 
                                                                                                            2009-10-20
_______________________________________________________________________

                                                                                                              Ivan Koulakov - Under Moon

 Oláh András: zálogok

 

 

 

 

 

 

tavasz volt – de néhol már kiégett a pázsit:
a szárazon aranyló április csak
betegséget hozott és fájdalmakat
alig láttuk egymást
reggelente arra ébredtem hogy szúródik
a szemem – szinte fájt kinyitni –
csukott pillákkal menekültem hát
az álmok zsongásába…
utóbb joggal hánytorgattad fel
hányszor nem voltam melletted
mikor szükséged lett volna rám
én pedig hallgattam beletörődő kétségbeeséssel
és csak kitakart testünket láttam
a remegő holdfényben s a szétdobált
ruhákat az ágy körül – feslett szerelmünk
halálra ítélt zálogtárgyait…

 

                                                                                                           2009-09-29
_____________________________________________

                                                                             Carolin Murray - Lovers

Oláh András: pillanat

 

 

 

 

 

„aludj csak” –dünnyögted
mikor fölneszeltem mocorgó sóhajodra
oldalamra fordulva a redőny résein
beszivárgó utca-fényt bámultam vakon
s légzésedet vallattam – hátha árulód lesz…
ma már mindketten tudjuk: ez volt a pillanat
mikor még jóvá lehetett volna tenni mindent
de hallgattunk gyáván konokul
míg belénk öregedett a szűk éjszaka

 

                                                                                                           2009-09-29
_____________________________________________

                                                                                                    Ivan Koulakov - What Could I Do?

Oláh András: El

 

 

 

 

 

egymás mellett el…
nincs már közös
– se vég se kezdet –
csak örökös napnyugta
rajta aprócska rés:
kijárat a semmibe



nehéz a szó mint
a harangok zúgása
botlásaid ítélőszék előtt
arcod bezárt dobozán
a remény: hátha
mégis ártatlan vagy

     

        
                                                                                                            2009-09-21
_____________________________________________

                                                               The Embrace Of Two Lovers - Paul  Rolfes

Faludy György: Szerelmes vers

 

 

 

 

Ajtómnál álltál. Nem engedtelek be.
Akárhogy kívánsz, kísérleted meddő.
Várfalat húztak közibénk az évek:
Te huszonhét vagy, én kilencvenkettő.


Tiéd a jövő. Régen erős voltam,
de kincsemnek elfogyott az ára,
te a számítógépre esküdtél fel,
én Gutenberg foszló galaxisára.


Megvédlek, vénség, magamtól, fogadtam,
s el sem képzeltem, hogy a szerelem
hatalmasabb. Most itt ülök melletted
a hosszú, szőke hajadon a kezem.


Egymás nélkül nem tudunk többé élni.
Naponta sújt az iszonyat,
Hogy a kölcsön, mit az időtől kaptam
régen lejárt. Már csak pár pillanat.


Boldogságunkban te nem gondolsz arra,
Kivel töltesz utánam hatvan évet.
Sok a nálam különb. Hozzám hasonló
egy sincs. Mikor nem látsz, felsírok érted.

 

                                                                                                         2009-09-20
____________________________________________

                                                                                                A Gond(olat)ok - Horváth Klára

Sumonyi Zoltán: Hol is, hol is?

 

 

 

 

 

Ha ott lennék, ahogy most itt vagyok;
Egy más lakásban, nem a megszokott
Ajtók, falak és tárgyaim között,
Vagy másképpen szitál a téli köd
Az ablakon túl; - bárhogy is szeress,
A szerelemnek árulója lesz
Sok öntudatlan apró mozdulat,
Mert szűknek érzem majd a falakat,
Vagy túl tágasnak azt a nagy szobát
Ahol fiaim nem csörtetnek át,
Vagy nem találnák ott az anyjukat
És én se látnám ott az anyjukat, -
A hétköznap másképp mindennapos
Az ünnep lenne másképpen habos,
Az indulás másként izgalmas és
Más biztonság a visszaérkezés, -
Reflexeim egyszerre ellened
Fordulnának; de vissza nem lehet
Csinálni már, - hát némán ordítok,

Ahogy most innen Érted ordítok...

 

                                                                                                          2009-09-20
_____________________________________________

                                                      Disconnect - Adrian Deckbar

Sumonyi Zoltán: A hét napjai

 

 

 

 

Ha kedd, ha péntek, mindegy, úgyse látlak,
S mindegy, ha délelőtt csütörtökön; –
Mint hétfő, szerda, szombat – vízözön
Előtti korszakunkban – s a vasárnap!


Egyformán hosszú már a kedd, a péntek,
Csütörtök, – délelőtt vagy délután.
Hosszú? Nem is. Csak van. Örök hétvégék
Követik egymást, mert nap nap után


Nem látlak, nem beszélünk, föl se hívlak,
Csak fölhívhatnálak még, s mormolom
Hogy kedd, csütörtök, péntek, – s szerda, hétfő…


Mert addig, míg tudom, hogy hol, s mikor vagy,
Hogy fölhívhatlak, – addig nem tudom
Elhinni sem, hogy ez a csend a végső.

 

                                                                                                           2009-09-20
_____________________________________________

                                                       Sleeping Couple - Ivan Koulakov

Jónás Tamás: Nem tenger

 

 

 

 

 

 

Tél ez itt, nem csoda. Nem ebéd, nem tenger.
Tudnám én, hol vagyok. Ha elvesznél bennem.
Kóborolnál el, és én magamra találnék.
Tél ez itt. Csoda, nem isteni ajándék.


Ide készülődtem. Nyugalmadból tudom.
Ház van, és benne én ott kint az udvaron.
Tél van kint, tél van bent. Túl vagyok egy őszön.
Nincsen verseny, hó van, veled kergetőzöm.


Nem tenger. Így vagyok fél-mélység, fél-
hullám.
Bárcsak maradna tél, amíg meg nem unnám.
Tengerből szerelem. Verset kergetőzöm.
Téli tenger. Verseny. Nincsen, aki győzzön.

 

                                                                                                           2009-09-09
_____________________________________________

                                                         Hold me, hold you

Jónás Tamás: A szerelemről

 

 

 

 

 

 

Most valami olyasmit szívesen mondanék, hogy
jó a láz, de a nyugalomnál semmi sem jobb.
Vagy: az az ég, ami szégyenkezve lángolt,
meteort sírt, igaz, de távol volt, és tárgy volt.
Vagy: minden szereplő, végül is, felcserélhető,
s ilyen sztorit szül bármelyik hely és bármelyik idő.
A lány se szép, se csúnya, a fiú alig erősebb,
és mindig lesz kultúra, ki érti-félti őket.
Tíz év múlva vége, ha most nem is múlt el még,
és akkor lesz majd forró a most csak langyos emlék.
És mondanám még azt is, hogy épp az a szép benne,
hogy akkor múlna el, ha vége sose lenne.
De ez se igaz, az se igaz, egy valós: hogy fájnak.
S szerelemből, nem a csendből születnek a tárgyak.

 

                                                                                                           2009-09-09
_____________________________________________

                                                                  Grady Zeeman - Anticipation

Béres Attila: Nézd, hogy szeretlek

 

 

 

 

 

Én gondolok rád akkor is,
mikor mordul az ég,
s eső elől futó szél
utcánkban reked,
és indulok hosszú magányos
sétákra, ahol kis
nyárutói csend borít
szerelmes kerteket.
 

A gyárkémények füstje is
visszafelé száll,
s ahol lebeg,
elborul az érett táj,
és meddő vadkörtefák várnak
késő szerelmeket.
A talpfákon kavics koppan,
s ha fény remeg a végtelen
sín felett,
a szívemen
átlátok, mert senkim nincs,
s hogy te nem vagy,
a senki is
csak te vagy nekem.

 

                                                                                      2009-09-07
_____________________________________________

                                                               Kiss - Ivan Koulakov

Balla Zsófia: Szerelem születése

 

 

 

 

 

Harcolok érted. Az édes hús alatt
csonthéjba zárva, sötétbe, a mag,
a mandulatömör. A kéz, a száj
azt bontogatja, ami nem anyag.
Titkod kibökni nem muszáj.


Épp úgy, ahogy a teraszon hagyott
könyv kinyílik - a szél lapozgat ott -
súgva borzong, lobog papírhaja,
mint kukorica szőke bajusza.
Idegennek csattognak a lapok.


Sorsunk kuszán, születetlen vetődik.
Az ég sem érti, bár a könyv nyitott.
S mit nem találtam, mert vakon kerestem:
titkod falán, benned, az égitestben
láthatatlan mindig világitott.

 

                                                                                                           2009-09-07
_____________________________________________

                                                                                                        Jiri Borsky - Lovers On Sands

József Attila: Nagy ajándékok tora

 

 

 

 

 

Ökölnyi rubinkövet adok,
Akaszd a nyakadba s nézd hogyan ragyog
Szíved fölött, a melled közepén,
Csudáld, hogy izzik, mint parázs, a fény.


Szememből fődre koszorút szövök,
Mint istennőhöz, hozzád úgy jövök,
Utad selyemmel, rímekkel verem,
De rajt' ne járj, mert ott sóhaj terem.


Ha szomjazol, hát aszubort adok,
De pár sötétlő könnyet benn hagyok
S ha érzed, hogy az íze keserű -,
Azért csak idd, nincs édesebb nedű.


Ha tested fázik, lelkem Rád adom,
Két vállad bársonnyal betakarom.
És reszkető agyam, ha éhezel -,
Szükségbe nálam soha nem leszel.


S ha fáradt tested megpihenni vágy,
Nyugodj karomba, - nincs puhább faágy
S mert kell majd egyszer mégis oltalom:
Fogadd, fogadd el, kérlek, a karom.


Fogadd el, vélük bármit is tehetsz,
Azért hozzám kegyetlen nem lehetsz.
Ha nem jönnél is, mind Tiéd marad,
Nem kéri vissza gyönge pillanat.

 

                                                                                                           2009-09-06
_____________________________________________

                                                            Kiss - Arny Bjork Birgisdottir

József Attila: Gyermekké tettél

 

 

 

 

Gyermekké tettél. Hiába növesztett
harminc csikorgó télen át a kín.
Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg.
Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim.


Számban tartalak, mint kutya a kölykét
s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak.
Az éveket, mik sorsom összetörték,
reám zudítja minden pillanat.


Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom.
Ostoba vagyok - foglalkozz velem.
Hiányod átjár, mint huzat a házon.
Mondd, - távozzon tőlem a félelem.


Reám néztél s én mindent elejtettem.
Meghallgattál és elakadt szavam.
Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen;
hogy tudjak élni, halni egymagam!


Anyám kivert - a küszöbön feküdtem -
magamba bujtam volna, nem lehet -
alattam kő és üresség fölöttem.
Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek.


Sok ember él, ki érzéketlen, mint én,
kinek szeméből mégis könny ered.
Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén
nagyon meg tudtam szeretni veled.

 

                                                                                      2009-08-30
_____________________________________________

                                                    Henry Asencio - Love

Szilágyi Domokos: Haragban

 

 

 

 

 

 

Ráztál is, mint csörgőt a gyermek,
óvtál is, mint anya fiát;
bűn volt az is, ha megölellek,
s bűn volt távolról nézni rád?
táncoltam én is és te is,
sírtál értem, s miattad is,
szemünkben zöldellt a harag,
míg egyszer rajtakaptalak,
hogy szeretsz; s én is tettenérten
pirultam el. Azóta értem,
hogy kettőnk kölcsönös dühe
nem fog elmúlni sohase.

 

                                                                                                            2009-08-30
_____________________________________________

                                                               Arny Bjork Birgisdottir - Love

Reményik Sándor: Én a szívemet...

 

 

 

 

 

 

Én a szívemet szétszakítottam:
ahány darabja, annyifele van.
Én azt gondoltam, hogy ezt így lehet
és csorbát nem szenved a szeretet.
Hittem, hogy minden darab új egész
s akit szeret, azért mindenre kész.
Mindenre kész, - de ah, - erőtelen
e balga, szétforgácsolt szerelem.
Ez a tudat éget, mint a kereszt
én Istenem, nem így akartam ezt.
Nem így: kapni más lelke aranyát
s cserébe tarka rongyot adni át.
Arany lélekkapun menni által
s fizetni pár színes szóvirággal.
Egyformának lenni mindenkihez:
emberfeletti nagy szív kell ehhez.
Én a szívemet szétszakítottam
ahány darabja, annyifele van.
Pár rongydarab jutott mindenkinek
és nem jutott az egész senkinek.

 

                                                                                                            2009-08-28
_____________________________________________

                                                                                              Waiting - Arny Bjork Birgisdottir

Kosztolányi Dezső: Vágyódás

 

 

 

 

 

Ha majd a sok hazugság véget ér!
s te megszeretsz szilaj szerelmemér',
ha nem lesz szíved már, hogy megtagadj
s pirosra gyullad arcodon a fagy
s forró tüzes vér-rózsa nyíl reája;
aranyhajad fojtó Niagarája
elönti sápadt főm s fejem felett
örök tavaszt ragyog rám két szemed
és átfog két kar, perzselő, fehér...
Ha majd a sok hazugság véget ér!!

 

                                                                                                           2009-08-28
_____________________________________________

 

Szabó Lőrinc: Képzelt képzeleteddel

                                                  Thinking Of You - Arny Bjork Birgisdottir

 

 

 

 

 

Képzelt képzeleteddel képzelem,
hogy idegondolsz, kedves, mialatt
gyors kerék visz: sóvár magányomat
hívja magányod, együtt vagy velem,
ahogy veled én, és ahogy nekem
vigaszt csak képzelt jelenléted ad,
fájdalmad fájdalmamban érzi csak
enyhűlni szorítását sziveden.
Képzelt képzeleteddel képzelem,
hogy együtt vagyunk: az enyém kevés
volna, magába, míg így, szüntelen
kettőződve, mint tündér repesés
hoz-visz-cserél, s egyszerre két helyen
egymásba zárva tart a szerelem.

 

                                                                                                            2009-08-28
_______________________________________________________________________

                                     

Keresztury Dezső: Mindig velem vagy

                                                          Kép

 

 

 


Ahogy szólsz, jársz, tüzét vidám eszednek,
vágyad tündér játékát őrizem meg,
szemedből a tekintet,
bőröd meleg szinéből, szád izéből,
ölelésedből, csipőd halk ivéből
újrateremtelek.



Mély álmomban csókodra ébredek fel,
minden nap újra és új értelemmel
fogalmazlak meg: így élsz igazán!
A szélbe rajzollak s kilépsz a szélből,
ha arcom lengeti a viz, szinéről
szemed néz vissza rám.



Mint tükörben a tükör tükörképe:
végtelen arc fonódik egy füzérbe;
melyik vagy te? és én melyik vagyok?
Én adok fényt neked, te fénylesz bennem,
s bennünk a világ. Vagy a végtelenben
valami még nagyobb.

 

                                                                                                           2009-08-27
_____________________________________________

                                       

József Attila: Miért hagytál el, hogyha kívánsz...

                                                         Sabzi - I Missed You

 

 

 

 

Igaz-e, hogy érezlek most is,
Amikor messzire vagy tőlem?
Mért hagytál el, hogyha kívánsz,
Ha bennem lehetsz csak ünneplőben.


Mért nem csókolsz, ha úgy esik jól?
Mért fáradnak el a rohanók?
Mért rág szú-módra szét a tenger
Karcsú, viharra teremtett hajót?...


Tudom,hogy jössz majd. Úgy esel belém,
Mint szép, szikrázó mennykő a tóba!
De megégetnők-e a világot,
Vonagló lángokként összefonódva?


S pocsolyákba árkolt bús arcomba
Birnál-e nézni, ha én is belelátnék?...
Ó asszonyom, te balga, te bolond,
Játszót-játszó, ostoba, semmi játék!

 

                                                                                                           2009-08-27
_____________________________________________

                                                                    Toni Carmine Salerno - Eternal Love

Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani?

 

 

 

 

 

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízbõl mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszu-hosszu őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragõzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?

 

                                                                                                          2009-08-27
_________________________________________________

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

________________________________________________________________________