Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


_______________________________________________________________________

                                                                                                                 Henry Asencio - Haven

Lakatos István: Üzenet

 

 

 

 

 

Nincs senkim, csak te. Csak te, aki nem vagy,
beláthatatlan és határtalan!
Halálrasebzett madár - hull a porba,
lábadhoz, utolsó szavam.

 

                                                                                                          2009-08-23
______________________________________________________________________

                                                                                                        John T Williams - The Embrace

Faludy György: Fülledt éjszaka, 1.


 

 

 

 

 

 

Hány napja lettem szerelmes beléd?
Most végre itt nyújtózunk egymás mellett,
mellemtől alig ujjnyira melled
és rajta két korall viaszpecsét.
 

Farkasszemet nézünk. Pupillád sárgás
szikrákat szór. Ajkunkat nyaljuk - párzás
előtt hajlékony, játszó párducok.
 

Beléd harapnék, de remegni kezdek.
Vajon tudod-e, amit én tudok,
hogy két ágyék kevés a szerelemhez?

 

                                                                                                             2009-08-23
_______________________________________________________________________

                                                                                                   Adrien Doni - Tenderness

Jónás Tamás: Csak szonett

 

 

 

 

 

Hitetlenségem büntetése vagy.
Nem számítottam rá, hogy közelemben
lehet még jeget olvasztani ember,
pinceablakon beragyogni nap.


Nem tudtam rólad, nem is vártalak.
Nevettem volna, ha mesélnek rólad.
Nem volt már súlya bennem semmi szónak.
És szétgurult rizsszemek: mind a nap.


De most: erdők lépnek velem, ha lépek.
A tenger fáradtan mellém zuhan.
A fájdalmak felragyognak s kiégnek:


hangyabolyvilág nyüzsög boldogan
a mellkasomban, és kapkod az élet:
sorsomnak, veled, újra dolga van.

 

                                                                                                           2009-08-16
_______________________________________________________________________

 

Makay Ida: Csillagod föl nem kél

 

 

 

Az alkonyati keresztútnál
liturgia ez: némán várlak.
Seblüktetéssel megidézlek.
Boldogtalan konok varázslat.


Ünnepre terítve az asztal
Kenyered szikkad megtöretlen.
Borod alvadó vér sötétje
Csillagod föl nem kél az estben.


Az eget fölsebzik fölöttem
könyörtelen késpenge szárnyak.
Igazabb minden ércvalónál
érinthetetlen, foszló árnyad.

 

                                                                                                            2009-08-04
__________________________________________________

                                                                                                          Joseph Loruss - Into His Eyes

Ady Endre: Könyörgő májusi levél


 





Szívem ütném rá pirosan e virágos,
Alkonyi kékbe burkolt, de szomorú
S bágyadt írású, májusi
napra.


De levelem, mire elérne, virradna
És félénk fakulók a mi betűink.


Titkokat küldenék, küldeném magam,
Ki itt állok, mióta szemedben
Sorsom villant és százszor szenvedetten
Szenvedem a te oldatlan sorsod,
Titkod és sorsom, sorsod és titkom.


Május diktál és nem tudom, hogy mit mond,
Csak azt tudom, hogy elmentél hamar,
Hogy jó szemeddel oly kicsinyig néztél,
Föl se mentettél, pörbe sem idéztél,
Titkunk titok és pörünk pihen
És múltjaink dermedik a Napot.


Ha azt mondom: mégis te vagy a Kezdet,
Látom, ahogy a homlokodon
Ezer gyanú méltó fájdalma reszket
S hogy szemed távolban is bezárod.
S én künnrekesztve dideregve várok
És félek is, hogy a szemedbe fogadsz.


Nagyon látsz majd és kegyelem nélkül látsz
És könnyeiddel vegyülve megtudom,
Hogy kit siratsz, mit siratsz, meddig
Félsz még és miért kell neked félned.


Jaj, az a május, ez az Élet,
Jaj, mi két ember, akik félünk,
Holott titkunk miénk s a bátraké a Sors.


Olyan csodásan kezesek a titkok,
Fogózzon a szívembe a szíved
S ne átkozz semmit, ami elmúlt
S úgy várd a késő üdvösséget.


Az elfáradt szívek is szépek
S áldottak az ölelő zokogások.


És meg ne rikasson a levelem,
S a május: ne sírj, mert sírok én.

 

                                                                                                            2009-08-04
_______________________________________________________________________

      

Kiss Judit Ágnes: Csillagom, révészem

                                                         Abstract Embrace

 

 

Átúszni a vizet
Nem futja erőmből,
Ha hidat építek,
Kifogyok a kőből.


Nincs mit felkínálnom,
Kifosztva mindenből
Kell elébed állnom.
Testből és lélekből


Mi megmaradt végül
Sok ölelés után,
Itt van fizetségül,
Csak vígy át a Dunán.


Vigyél a túlpartra,
Öröktől ott lakom,
Fogaid közt tartva,
Révészem, csillagom.

 

                                                                                                            2009-08-04
_______________________________________________________________________

                                                                                          Edward B. Gordon - The Wild Blue Yonder

Jónás Tamás: Csak várlak

 

 

 

 

várlak csak várlak és azt remélem
nem áll az idő csak minden héten
meg-megpihen úgy öt-hat napra
hogy magamra hagyjon és ne magadra
várlak csak várlak a terek unnak
nyitva a szemem bár minden szunnyad
nézlek és várlak és nem beszélek
nem adlak ki a pletykás reménynek
várlak és várlak és nem kérdezlek
mikor kellene már megérkezned
mikor indultál és nem mert fájna
felém indultál vagy más irányba
várlak csak várlak már neved sincsen
hagyom a koldust hogy megérintsen
hagyom a szagát hogy belémszálljon
nincs ruha rajtam te vagy a ruhámon
várlak csak várlak még hit sem kell ehhez
kitartásom is sikert feltételez
várlak és nem tudom mihez kezdek
ha megszépül arcom a tenyerednek

 

                                                                                                             2009-07-26
_______________________________________________________________________

                                                                                          Kim Roberti - Side By Side                                                                     

Villányi László: Életünk

 

 





Szépen élünk, hallottam éjféltájban,
s ha poétikus akarnék lenni, akárha
álmodból, írhatnám (vagy mintha én
álmodtam volna hangodon), de valójában
az elalvás előtti percben mondtad ki:
szépen élünk, s persze vittem álmomba
mondatodat, s most szememben viszem
végig a városon, az előbb is rám csodálkozott
valaki, mint álombéli szavak birtokosára.

                      

Éjszakára letakarom az órát, világító
számok nem mérhetik a szerelem idejét,
más fények illenek gyönyörünk hangjaihoz.



Borotválkoztam éppen, amikor a fürdőszoba
ajtajában a Vonzások és választásokból idéztél:
„De szeretném látni azt, aki a szerelem tehetségében
felülmúl engem…” Hetekkel később mindennapi
csodáinkat mesélem a telefonban, s barátom
(aki nem tudja, hogy Goethét olvasol) levonja
a tanulságot: hát igen, tehetség kell a szerelemhez is.


 

                                                                                                            2009-07-19
_____________________________________________

                                                  Henry Asencio - Day Dream

Tóth Krisztina: Beszélek

 

 

 

 

I.

Beszélek folyton, álmodban beszélek,
nem ember-nyelven, mert más itt a hangom,
meghallod úgyis, mikor én beszélek
ahogy annyi lényben meglátod az arcom,
az őszi domboldal agyagos sarán
a nyárba nem lehet visszamászni,
de van valahol egy ösvény talán,
csukva a szemed, azért kell ott állni,
vigyázz, ne lépj a fekete csigákra,
térképet írnak a sírásnyomokkal,
le ne mossa a napok áradása,
hogy tudnál másképp visszajönni onnan.



II.

Éjjel megjönnek az elveszett kutyák,
csatakosan körbejárják a házat,
sorfalat kint a csöpögő, nagy tuják,
mint a kísértetek, himbálva állnak,
és hallok majd mindenkit belopózni,
embert és állatot, aki elment messze,
belép álmomba kezemet újra fogni
aki éberen fölállt és elengedte,
lélegzetükből összerakom az arcod,
eső utáni illata lesz a földnek,
fejedet fülelve félrehajtod,
kopogtatsz majd és én nem hiszlek esőnek.

 

                                                                                                           2009-07-19
_____________________________________________

                                                     Kép

Ady Endre: Korán jöttem ide

 

 

 

Későn jött az az asszony,
Aki néz, akit áldok
És ez a Puszta megöl,
Hol hasztalan kiáltok.


Óh, ez a nagy sivatag,
Óh, ez a magyar Puszta,
Szárnyaimat már hányszor
Sározta, verte, húzta.


Ténfergek s már az sincsen,
Ami könnyre fakasszon:
Korán jöttem én ide
S későn jött az az asszony.

 

                                                                                                            2009-07-15
_______________________________________________________________________ 

                                                                                                 Cameron Graves Hayden - Small Kiss 3 

Kiss Benedek: Hogyan szeress?

 

 

 

Szeretned engem nem akkor kell,
mikor én is hitben csodállak –
akkor kell a szereteted,
mikor a kíntól meg se látlak.


Amikor ki sem látszom a szennyből,
akkor simítsd meg arcomat.
Csak akkor maradhat tenyereden
szerelmes pecsét-lenyomat.


Mikor rajongok, észre se vedd,
de tudj róla, ha bunkóz a bánat.
Akkor kell a szereteted,
ha megadnám magam már a világnak.


Amikor törpék barackja a fejemen,
amikor rohannék béna lábbal,
amikor alázottan, verten
egyezkednék már a halállal.


Akkor szeress tavaszba újra,
akkor legyél óvón mellettem,
különben riba vagy, ki imádtatja
magát, s úgy nem lehetsz
a szerelmem.

    

                                                                                                           2009-07-15
_____________________________________________

                                                                Nicole Marko - Hetta

Csukás István: Virágének

 

 

 

 

Vakmerőn nyúlok
s biztosan érted,
tétovaságom
hitre cserélted.
Szótlanabb szónál
ez az áhítat,
több a valónál,
mégis megríkat.


Lehull az inged,
nincs, ami födjön,
szép szüzességed
fehér hófüggöny -
Mint torony omlik
össze, ki voltál,
örömöd ring, ring,
simább a tónál.


Egymásnak arccal
kerültünk végre,
szorongva hallgatsz
némább beszédre.
Nincs nagyobb titok,
nincs nagyobb vigasz:
rád hasonlítok,
rám hasonlítasz.

 

                                                                                                           2009-07-15
_____________________________________________

                                                          Andrei Protsouk - Special Night

Szilágyi Domokos: Szemedből

 

 

 

 

 

Szerettem volna, ha hozzám bújsz,
szép szóval szíven simogatsz -:
ne törjünk egymásra - már úgyis
ránk tört ez ideges tavasz;


az első ibolyák s az első
ibolyántúli sugarak
járatják bennünk a rügyedező,
újratavaszodó tudat


s remény s rettenet örök táncát
- kín a szülés s a születés -;
fagy-ütte, tetszhalott kívánság
után a beteljesülés


ne vég legyen -: kezdet, új vágyé,
küzdelemé, tovább, tovább,
hogy önmaga elől világgá
ne bujdoshasson a világ - -


bújj hozzám, honomul, honodhoz.
ölelj, biztass - csírát a rög -:
szemedből vetítsem világgá
a megszelídített jövőt.

 

                                                                                      2009-07-15
_______________________________________________________________________

                                                                        Kép

Tóth Krisztina: Ősz

 

 

 

Egyszerűen csak fáraszt az idő,
hogy rajta kívül töltök éveket. 
Tőlem már nem, csak belőlem telik,
mindig magamban kell, hogy nézzelek.


Ne volna ez a kérdezz-felelek, 
Most is, ahogy a buszra várok.
Beszélget veled valaki bennem, 
mikor én hallgatni kívánok.

 

                                                                                                           2009-07-07
_____________________________________________

                                                                                               Rosmary Almberg - Arms Take Your Last Embrace

Ladányi Mihály: Nyolc sor

 

 

 

 

 

Nem is tudom,
hogy mi van a gyönyör alján
hogy reggelre
mintha nem is lett volna
hogy reggelre
mindegyik szerelem
kitömött kék madár
pereg a tolla

 

                                                                                                           2009-07-07
_____________________________________________

                                                              Juhász Tibor - Őrző

Nadányi Zoltán: A szeretőm

 

 

 

A szeretőm átjött a patakon,
a cipőjét elcsente a patak.


Aztán az erdőn jött át, jött vakon
és a ruhája szerteszét szakadt.


Térdig homokban kellett jönni innét,
harisnyáját lehúzta a homok.


Forgószél jött és elvitte az ingét
és a kezéből a liliomot.


Így állt előttem megmeztelenítve.
Szép sima bőrén átsütött a szíve.

 

                                                                                                           2009-07-06
_______________________________________________________________________ 

                                                                                                      Lena Gardelli - The Red Embrace 

Szabó Lőrinc: Semmiért egészen

 

 

 

Hogy rettenetes, elhiszem,
De így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
Öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
Vagy a törvény mit követelnek;
Bent maga ura, aki rab
Volt odakint,
Én nem tudok örülni csak
A magam törvénye szerint.


Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a
Sorsomnak alkatrésze légy.


Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsittithass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.


Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.


Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívűl, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.

 

                                                                                                           2009-06-25
_____________________________________________

                                                                                                    Andrássy út

Turbuly Lilla: Arról, ami elmúlik

 

 

 

 

Ketten sétálnak el az utcán
kart karba öltve, az étterem előtt,
egyikük a régi kabátban,
a másikét nem láttam azelőtt. 


Innen pont a zebrára látni,
elég nagy a déli forgatag,
megállnak ők is a zöldre várva,
minden csupa szétrohadt hó, sós latyak. 


Vízcsepp szalad a karcos üvegen,
mint pulóveren az elrontott szemek,
mégis, ha tehetném se bontanám
vissza elfuserált kötésemet. 


Talán mert rászitált két év hava
kioltva szánalmat és haragot?
Nem másoltam át a címeket, és
karácsonyra sem küldünk lapot.


Hogy a Berggasse tizenkilencben
mit mondana erről a tudomány?
Olyan jól alszom mostanában -
ami talány volt, maradjon talány. 


Közben azért enni kéne, a két
idegent úgyis elnyelte egy sarok.
Idegent mondtam?...No jól van,
legalább ez egy kicsit még sajog.

 

                                                                                                            2009-06-24
_____________________________________________

                                                             Juhász Tibor - Elfogyni Az Ölelésben

Ady Endre: Elfogyni az ölelésben

 

 

 

Szájon, mellen, karban, kézben,
Csókban tapadva, átkosan
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom.


Epében, könnyben és mézben,
Halálosan, tudatosan
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom.


Ilyen nagy, halk, lelki vészben
Legyek majd csontváz, víg halott.
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom.

 

                                                                                                          2009-06-24
_____________________________________________

             

Ady Endre: Csókokban élő csóktalanok

                                               Toulouse Lautrec - The Kiss

 

 

 

 

Mindent akartunk s nem maradt
Faló csókjainkból egy falat,
Vágy, emlék, bánat, cél, okság,
Egy pillanatnyi jóllakottság.


Vonaglottunk bízón, nagyon,
Hűs estén és hideg hajnalon.
Pállott harctér szegény testünk
S jaj, örömre hiába lestünk.


Roskadjunk le a Sors előtt
Két gyáva, koldus csókmívelők.
Mindegy, kik küldték, kik adták,
Nem ért a csókunk egy fabatkát.


Több voltunk, jaj, tán kevesebb,
Mint a hajrás, kis szerelmesek.
Túl vánkoson, leplen, ingen
Sírva láttuk meg: ez se Minden.


Be búsak vagyunk, be nagyok,
Csókokban élő csóktalanok,
A Végtelent hogy szeretjük:
Sírunk, csókolunk s újra kezdjük.

 

                                                                                                          2009-06-24
_____________________________________________

                                                         Ambient  -   Seduction

Imre Flóra: A kapu

 

 

 

 

Így állunk némán, bronzba öntve,
Annak a kapunak két oldalán.
Opálos ég fekszik a csöndre,
A homokon lustán kúszik a láng.


Tudjuk, érezzük mind a ketten.
Üvegesen vibrál a levegő.
A fény mindegyre élesebben
Rajzolja vázunk vonalát elő.


Kétfelől feszítve az íven.
Végtelen messze sólyom árnya ing.
Állunk higgadtan, gyönyörűen,
S a lépésről álmodnak izmaink.

 

                                                                                                           2009-06-23
__________________________________________________

                                                                                              Sabzi - Adam and Eve

Birtalan Ferenc: Manír

 

 

 

Nem lett könnyebb a lelkem,
hogy meggyötört arcod láttam,
hogy manír a mosoly
a szád sarkában,


s még így se biztos:
talán megérted,
mire megy ki a játék,
miről is szól az ének.


Persze tagadnád, nevetnél.
Ismerem minden rezdülésed.
Kiölted magadból, az lehessél,
mi hullámok fölé emelt téged.


Nézek bolondos ősz hajadra,
érzed-e még: simogattam.
Mire gondolsz most, Kasszandra?
A sereg Trója alatt van.

 

                                                                                                           2009-06-23
_______________________________________________________________________

                                                                                                     Juhász Tibor - Szentivánéji Álom

Szabó Lőrinc: Emlékszel? Mire?

 

 

 

 

A perc után, a lobbanás után,
a fényszárnyak, a robbanás után,
melyben agyamtól a láb-ujjadig
a mindenség végső határait
bejárta bennünk isten gyönyöre,
a csúcs után, s zuhanva már: ugye,
te is érezted, mint én, azt a jó
lankadást, a visszazsugorodó
életet, az emberit, amit én?
Még ájult voltam, s bőröm felszinén
valami nyugodt, ismerős meleg
ömlött el: az újra-nyíló erek
hálót szőttek, varázsköpenyt, reánk,
s az zsongatott és altatott: a szánk
félrecsúszott: még éreztem, milyen
édes voltál, és hogy a szerelem...
Aztán semmi... Most meg, ébredve - Te,
mondd csak, emlékszel? Emlékszel? Mire?!

 

                                                                                                             2009-06-21
__________________________________________________ 

 

                                                                                             Antoine de Villiers - Harbor

Szakács Eszter: Ébredések

 

 

 

 

 

Érintés. Szívhang. Vászon illata.
Az ablakban kék udvara a holdnak.
Hová visz Ariadné fonala,
a széllel és sírással terhelt mondat?
Ujjbeggyel, mint a vak, bejárni a
szűkűlő köröket egy fémspirálon;
a tűz becézte életek sora
idegen jelekkel végigírt álom.
A labirintusban futó, kusza
fonál minden éjjel más álomba vezet;
minden éjjel át kell élnem, hogy az
ébredések megsemmisítenek;
     hogy neked, ki írod életem, mondatom,
     már csak a nemlétedet birtokolhatom...

 

                                                                                                            2009-06-14
_____________________________________________

                                                                                                                    Fabian Perez - El Reso

Ady Endre: Egyre hosszabb napok

 

 

 

 

 

Csak egy napig fáj minden fájás,
Huszonnégy óra s nem jön rosszabb,
De ez az egy nap egyre hosszabb.


Már hegyes karó minden óra,
Sötét vas-mázsák hullva, rengve
Verik a fájást a szivembe.


Tudom a kínnak múló sorsát
S olyan rövid volt egy nap eddig:
Víg elugrás bánattól kedvig.


Örülni is másként örültem,
Nemesebben, halkabban, jobban,
Holnapi könny a mosolyomban.


Szép, bölcs cserével cserélgettem
Kedvem torát és kedvem nászát,
E furcsa élet villanását.


Ma is tudom: huszonnégy óra
S rossz nap után már nem jön rosszabb,
Óh, de ez a nap egyre hosszabb.

 

                                                                                                          2009-06-13
_____________________________________________

                                                                                                 Rabi Khan - The Blue Kiss

Tóth Krisztina: Az vagy nekem 

 

 

 

 

 

Az vagy nekem, mint rabnak a fegyőr,
seggnek a tanga, combnak a borosta.
Bezár, szorít és szúr mindenfelől,
előbb csak húsba vág, aztán a csontba.
 

Az vagy, mint tépőzár a nagymosásnak,
sorban kihúzod mind a szálakat.
Lucskos halom, gombócba gyűrve várlak
és mi fölfeslett az tovább szakad.
 

Tőled rohan a harisnyán a szem le.
Becsípsz és kiakadsz, mint a cipzár.
Vándorló zokni: felbukkansz hetente,
lehet, hogy volt párja, de nincs már.
 

Az vagy nekem, mi rég nem kéne légy,
lengő papír, én meg rászállva légy.

 

             

                                                                                                          2009-06-08 
______________________________________________________________________

                                                                                          Dan Earle - Alone The Way

 Tóth Krisztina: Őszi sanszok

 

 

 

Ősz újra. Kong
a park. Na mondd,
beláttad?
Van-e tovább?
Van-e tétovább
tenálad?


Teszek-veszek
szőlőt veszek,
miegymást,
szél kavarog,
cibál, ahogy
mi egymást:


Becsap, kitér, kitár...
Oly elhagyott, sivár
a lelkem,
csak zümmög kétkedő
hangon, mint az eső,
mi ver lenn...

 

                                                                                                            2009-06-07
_____________________________________________

                                                      Kim Roberti - The Cronicle

Illyés Gyula: Öt percre

 

 

 

Öt percre nem gondoltam rád. Be jó
volt, istenem,
öt percre tőrdöféstelen
lélekzenem!


Öt percre nem gondoltam rád. Milyen
meglepetés:
kiállt a sajgó szerelem,
nem szúrt a kés,
lazult a szorító marok, megállt
a fulladás,
elszállt a féltés, a gyanu,
leszállt a láz.


A megcsitult szív hogy csodálkozott.
Való? Igaz?
Nem vagy! Hiány vagy! Annyi sem.
Halott! S ha az?


Öt percre az örökviharú ég
tisztást kapott.
S most annál reménytelenebb, ahogy
megint zuhog,


csattog és dörög, idegemen át
földek-egek
bömbölik, nincs egy pillanat tovább
tenélküled!

 

                                                                                                           2009-05-31
_______________________________________________________________________ 

                                                                                             Habib Ayat - The Sweet Kiss

Áprily Lajos: Vers vagy te is

 

 

 

Indulsz. A mozdony sürget már dohogva
és a tavaszba messze-fut veled.
Ne vidd a vádat és a bút magaddal,
hogy hűvös szóval megsértettelek.


Vers vagy te is. Ezért van harc közöttünk.
Rég vívom érted a művész-tusát.
Ki a hibás, ha túlságos közelből
nem hallom lelked tiszta ritmusát?


Ki a hibás, ha néha feltolulva
egy kusza hang harmóniádba tép,
és gúnnyal int szivárványos magasban
a büszke, győzhetetlen eszme-kép?


Vers vagy te is. A harcban meg nem érzed,
hogy míg hozzád ér, bennem fáj a gáncs.
A fájó gáncs nem céltalan civódás,
s kedves, nem ok, hogy érte visszabánts...


Már távolodsz. A gép repít robogva.
Nem is tudod, hogy most lettél enyém.
Varázs-ütésre dallamod kiépül,
s zengő egész vagy, zengő költemény.

 

                                                                                                           2009-05-27
_____________________________________________

                                                                               Marc Fenton - Comfort Embrace

Simonyi Imre: Eszembe jutott

 

 

 

Most az jutott eszembe, hogy a télen
még mondani akartam valamit.
Talán csak azt, hogy ne félj
egy napon, meglásd
mégiscsak kitavaszodik.
S még az jutott eszembe most
szivem, hogy egymásnak
mi tán sosem hazudtunk
csupán egyikünk sem tudott soha
bár egyetlenegy olyan igazságot
ami az lett volna a másiknak is.


Most pedig az jutott eszembe, drágám,
hogy egy verset készültem írni néked
— mióta már! — de valamiképp mindíg elmaradt.
Igen, verset készültem írni arról,
hogy — bármi történt is — tudod a végén
tudod a dolgok végén egy napon
(majd ott a fontoskodó gyászmenetben)
mégis csupán ketten leszünk
akik pontosan fogjuk tudni, hogy ki is,
hogy tulajdonképp ki is volt a másik?


S még az: ha van úgy,
hogy nem te vagy az eszembe
olyankor én már semmire sem gondolok.

 

                                                                                                           2009-05-27
_____________________________________________

                                                                                             Toni Carmine Salerno - Tantric Ecstasy

Imre Flóra: Comjat

 

 

 

 

 

Hiszen ajándék volt, s én köszönöm.
Nem zúgolódó szívvel indulok:
Láttam hőségben reszkető napot,
És ebbe a végső számkivetésbe
Elkísér a két szemed ékessége,
Ahogy a vígasztaló, gyönge hold
Elkíséri az úton baktatót,
Emlékeztetve a nap melegére:
Velem marad az egyszer volt öröm
Ezen a szélső, hosszú délkörön.
Velem marad a kezed és a szád,
A szempilláid árnyas erdeje,
S jobban véd, mintha páncél rejtene,
És hogy néztél, az rámsüt mindörökre
Esendő testem fényköpenybe födve,
És melegít a tested melege,
A két karod, s hogy öleltél vele,
S beleragyog ebbe a lassú ködbe
Az emlék, csillaggá izzítva át
Ajkaimon az ajkaid nyomát.
És most és mindörökre tűzözön:
Combizmaid combizmaim alatt
S a két kezem között a derekad,
És amíg a kettős éjszaka késik,
Megérinteni tüzes kristálytűit
Mellbimbódnak s a mind lázasabb
Lüktetésben hullámzó válladat,
S a tenyered élét csókolni végig -
Lesz-e ilyen, utánam aki jön?

 

                                                                                                           2009-05-27
_____________________________________________

                                                                                                           Palmers - Kiss

Ignotus: Várnod egy jelre

 

 

 

 

Várnod egy jelre, várnod egy szóra,
Egyszer egy héten egy lopott óra
S ehhez vesszőfutásban érted:
Ezt adhatom, szegénykém, néked


Félned magadért, s félned értem,
Meg se téve már tetten érten,
Véletlen lenni más helyébe:
Ezt kapod egy szívért cserébe. 


Tűrnöd, titkolnod, osztozkodnod,
Módját se várva mindent adnod,
S amire vágyol, azt nem találnod:
így lop meg, teljesülve, álmod. 


Lenned egynek egy hosszú sorba,
Lenned emléknek összefolyva
Száz más emlékkel, ha bevégzed:
Ez, ami tart feléd, a végzet. 


Elébed állok kézzel-mellel,
Hogy megvédjelek magam ellen,
S a vége az, hogy idehúzlak,
A vége az, hogy összezúzlak. 


A kezemen itt érzem ajkad,
Az ajkamat ott érzem rajtad.
Rossz óra volt, amelybe lettél,
Amikor énnekem születtél.

 

                                                                                                           2009-05-27
_____________________________________________

                                                               Kim Roberti - En Rose

Hajnal Anna: Álmodtam?

 

 

 

Álmodtam?
már előző éjjel is vártál
valamely parkban valamely fánál:
a fát a parkot az órát elfeledtem
de hova lettél? és hova lettem?


Álmodtam?
ma éjszaka mellettem álltál
kettő voltam és kettő voltál
némán fogtam mind a négy kezedet
némán fogtad mind a négy kezemet
hol egyedet hol másikodat kérdem:
hol egyemet hol másikomat kérded:
melyiked lehetett
melyikem lehetett
aki szerettél?
aki szerettelek?

 

                                                                                                             2009-05-20
_____________________________________________

                                                     Jenedy Paige - The Beggar

Rab Zsuzsa: Fütyörésző

 

 

 

 

 

Ha ki gyáva
engem merni,
jobb lesz annak
továbbmenni.
Köd mögöttem,
fény előttem,
lelek utat
ahogy jöttem.

 

                                                                                                            2009-05-20
_____________________________________________

                                                  Jorge Namerow - The lovers

László Ilona: Veled

 

 

 

 

 

Hozzám nőttél észrevétlenül,
Beépültél húsomba, vérembe,
Itt élsz velem legbelül,
Tested lenyomata beégett testembe. 


Szemeid néznek vissza tükrömből,
Mosolyod lebeg az éjszakában,
Ajkad mesél vágyról, szerelemről,
Ismertelek már egy más világban. 


A szeretetnek vagy örök szelencéje,
Flastrom az összes sebemre,
Az odaadás forró, édes kemencéje,
Nyugtató csók a lelkemre. 


Nem tudunk semmit a jövőről,
Csak tobzódunk önfeledten a mában,
Pillanatokat lopunk az időből,
S a végtelent leljük egymás karjában.

 

                                                                                                            2009-05-20
_____________________________________________

                                                        Annoucha Brochet - The Kiss       

Várnai Zseni: Megyek feléd

 

 

 

 

Úgy jön ma már, mintha álmodtam volna,
hogy itt voltál s azt is, hogy nem vagy itt,
holdad vagyok, mely vonzásod körében
járja végtelen útjait.


Feléd fordítom arcomat, mert tőled
hullhat csak rám a fény és a meleg,
s olykor, mikor közeledbe érek,
már azt hiszem: most...most elértelek!


Kinyúl felém napszemed fénysugára,
megérint, mint egy csók a téren át,
s e fény visszfénye tükröződik rajtam,
mikor átúszom a nagy éj tavát.


Sötét lennék, ha nem ragyognál nékem,
lehullanék, ha Te nem vonzanál,
úgy tartasz engem óriás erőddel,
úgy húzol, mint egy mágikus fonál.


S mikor egy világrobbanás hatalma
égen és földön mindent szétlövellt,
akkor zuhantunk egymás közelébe,
karod elkapott és védőn átölelt,


egy pillanatra, aztán elszakadtunk
pályánk sínére parancsolt a rend,
a csillagok fészkükre visszaültek,
s a hold újra a nap körül kereng.


Megyek feléd, de soha el nem érlek,
bolygok körülötted, s önmagam körül,
bezárt világ, mely mosolyodtól fényes,
s örök vonzásod szárnyain röpül.

 

                                                                                                             2009-05-20
_____________________________________________

                                                                            Lovers

Ady Endre: Csak jönne más

 

 

 

Hódolni kergettem elébed
A vágyak éhes csapatát,
Nomád, vad, büszke csapatát
A vérnek.


Irigyellek, szánlak, utállak,
Szerencsés koldusasszonya,
Királyi koldusasszonya
A Vágynak.


Csak tudnék én mást úgy kivánni,
Mint téged. Óh, csak jönne más.
Egy más asszony. Valaki. Más.
Akárki.

 

                                                                                                          2009-05-15
_________________________________________________                                                                                

                             Kim Roberti - In Love  
Károlyi Amy: Így

 

 

 

 

 

 

 

Halkan mondjad, - hangosan hallik, -
vissza ne verjék messzi falak.
Leírni talán nem is szabad.


Orcádra fessed rózsaszínnel,
bújtasd mosolyos csigaházba,
didergésbe és könnyű lázba.


Rejtsd pillád alá, meg ne lássák,
akadó lélekzetbe vessed.
Hogyha szereted, így szeressed.

 

                                                                                                            2009-05-15
_____________________________________________

                                                           Dan Earle - The Lovers

József Attila: Ha nem szorítsz

 

 

 

 

Ha nem szorítsz úgy kebeledbe,
mint egyetlen tulajdonod,
engem, míg álmodol nevetve,
szétkapkodnak a tolvajok
s majd sírva dőlsz a kerevetre:
mily árva s mily bolond vagyok! 


Ha minden percben nem kecsegtetsz,
hogy boldog vagy, mert nekem élsz,
görnyedő árnyadnak fecseghetsz,
hogy gyötör a magány s a félsz.
Nem lesz cérna a szerelmedhez,
ha úgy kifoszlik, mint a férc. 


Ha nem ölelsz, falsz, engem vernek
a fák, a hegyek, a habok.
Én úgy szeretlek, mint a gyermek
s épp olyan kegyetlen vagyok:
hol fényben fürdesz, azt a termet
elsötétítem - meghalok.

 

                                                                                                            2009-05-15
_____________________________________________

                                                                Lene-Schmidt Petersen - Lovers

Kassák Lajos: Szerelmünk éneke

 

 

 

Ha sátrat ver az éj, bekopogok hozzád
mint vándor, ha menedékért könyörög
éhes vagyok, mondom, szomjas vagyok nagyon
s te csókkal etetsz és csókkal itatsz meg.


Nem voltak még soha ilyen hű szeretők
ilyen két testvérszirma egy virágnak
sötét szemed az én szememhez hasonló
szád, mint az enyém, szerelemtől ittas.


S ha elválunk, akkor sem távolodunk mi
ott vagyok álmodban s az enyémben te
egyazon tengeren ring velünk a bárka
egyazon csillag ontja ránk sugarát.

 

                                                                                                            2009-05-15
_____________________________________________

                                                                Kai - Last Embrace

Ady Endre: Mert engem szeretsz

 

 

 

 

Áldott csodáknak
Tükre a szemed,
Mert engem nézett.
Te vagy bölcse,
Mesterasszonya
Az ölelésnek.
Áldott ezerszer
Az asszonyságod,
Mert engem nézett,
Mert engem látott.
S mert nagyon szeretsz:
Nagyon szeretlek
S mert engem szeretsz:
Te vagy az Asszony,
Te vagy a legszebb!

 

                                                                                                            2009-05-15
_____________________________________________

                             

Hajnal Anna: Tegnap anyám előtt dicsértelek 

                                                                                Lennie Kae - For This Dance

 

 

Bocsáss meg érte, nem bírtam tovább,
hogy ne mondjam el egyszer legalább,
hogy néma nevetésed míly varázs,
mint tüzes pipacs, virágzó parázs,
hogy arcod izzik tőle, mint az ég,
ha a szürke, tompa napból már elég,
s az alkony minden tündérit igér,
mi emberszívbe és éjszakába fér.


Leírtam homlokod, melyet a gond,
- sötét király, - uszályával bevont,
mely alól örökké borult szemek
mint messze felhőkből tekintenek,
elérhetetlen, bármilyen közel,
a lélek lelket, jaj, mikor ölel?
És elfordultam, ne lássa anyám,
hogy könny pereg szememből könny után.


Elmondtam, milyen magas termeted,
lábujjra állva vállig érhetek,
s emlékeztem, hogy mily édes gyönyör
hozzád hajolni, s mennyire gyötör,
hogy mindig új vagy, idegen és más,
elporzó hullám, örök változás...
nyugtalan vággyal ég felé lehelsz,
ahogy borulsz, elomlasz, felemelsz,
az ölelés vagy, élő és örök,
az első mozgás, amelyből a körök
indulnak s visszatérnek szüntelen,
lelkünk egymásban sohasem pihen...


És felriadtam-, régen hallgatok,
anyám mit gondol, jaj, kérdezni fog...
s zavartan mondtam: anyám, a kezét
ha látnád, milyen gyöngéd, barna, szép
- és hirtelen elállt lélegzetem
kezed éreztem hűlő szivemen,
és elfutottam, hadd legyek magam,
egyedül tiéd és zavartalan...


...most tudom, oly nagyon tiéd vagyok,
szivárványosak mind a nappalok,
hársillatúak mind az éjszakák,
s téged virágzanak künn mind a fák,
ezüstpárákban, álmodó hegyek,
tündéri folyók felé lejtenek,
melyek fölé az ámult, ifju hold
aranyló arca szomjasan hajolt,
s úgy csókolja a vizeket a fény,
ahogy emlékeimben téged én.


                                                                                                            2009-05-10
_______________________________________________________________________

                                                                 Linda Best - Lovers Embrace

Lesznai Anna: Mert nem ösmerlek

 

 

 

 

 

Mert nem ösmerlek: minden este
Friss vágyon vagyon ágyam vetve.

Mert távol sorsod idegen:
Száz képet ölthet életem.

Mert ott vagy, hol nem lehet lennem:
Teres és tág az élet bennem.

Mert elérhetetlen jársz előttem:
Én útgyőző vándorrá nőttem.

 

                                                                                                            2009-05-10
_______________________________________________________________________

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

_______________________________________________________________