Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


____________________________________________________________________________________

 

Parujr Szevak: Szerelem                                   

untitled.png

 

 

                                                                                                                                   

 

Utadba jön - nem is kerested.
Útjára megy - hiába nem ereszted.


Mindegy - csak tűrd szótlan panasszal!
Mindegy - üvölts, ha az vigasztal!
Mindegy - harapd némán a nyelved!
Mindegy - párnád ököllel verjed,
vagy görcsösen szorítsd a szádra!
Hiszel? - most istent káromolhatsz!
Hitetlen vagy? - hitet tanulhatsz!
Legyintenél - az is hiába.
s hiába vágyol a halálra.
Hát élj, s tanuld meg elfogadni,
hogy nem tud ennél többet adni:


utadba jön - nem is kerested,
útjára megy - hiába nem ereszted.

 

____________________________________________________________________________________

 

Száva Sándor - Elhagyatva

B. Radó Lili: Várni

 

 

Csak ülsz és várod.
Olykor kitárod a karod
szemedből boldog álmok
édes derüje árad
lelkedről lepkeszárnyon
peregnek a dalok
fiatal vagy és remélsz
és harmatos a reggel.

Csak ülsz és várod.
Előbb békén, majd egyre jobban
a szíved néha-néha
hangosabban dobban,
hogy nyílik már az ajtó,
hogy jönni fog feléd; és
ajtód előtt kopog!
Majd újra halkul a lépés.
Riadt szemedben
némán fakul a ragyogás
s ajkadról tört virágként
hervad le a mosoly.

Még bíztatod magad,
hogy jönni fog talán
de két karod ernyedten
mégis öledbe csuklik
szemedből könny után könny
törületlen szivárog
s míg ülsz ajtód előtt
és azt hiszed, hogy várod
szívedről cseppek hullnak
megannyi vérző kláris
már nem bánod, hogy nem jön
már nem bánod, ha fáj is
és nem bánod, hogy
közben lassan leszáll az éj.

                                                                                                                       2008-03-09
_________________________________________________

                                                   Huszár Boglárka - Tavasz

Galla Ágnes: Van úgy

 

 

Van úgy, hogy messzire mennél
nem jó itt, gondolod,
S néha már nem kell, ami fontos,
tűnnek égő alkonyok.
Idegen csönd marad s abba sem 
lehet beleszokni. Hirtelen
odaköszönsz az ácsorgó fáknak,
lomb madaraknak, s a fejed lehajtod,
míg elvonulnak a teaízű nappalok,
később sem jön a meglepetés,
csak vársz egyre, a szép kevés,
válladra kapod az estet, beburkolózol,
majd én homlokod halkan megcsókolom
s gondolatban eléd futok.

                                                                                                                          2008-03-09
_____________________________________________________________                                                Kép

Dzsida Jenő: Vallomás

 

Élek, mint szigeten.
Mindennap térdre kell
hullanom. Kivüled
semmi sem érdekel.
Kihülhet már a nap,
lehullhat már a hold,
e zengő túlvilág
magába szív, felold.
Édes illatai,
különös fényei
vannak. És szigorú
boldog törvényei.
Mit máshol ketyegő
kis óra méreget,
itt melled dobaja
méri az éveket
s ha szólasz,
mindegyik puhán,
révedezőn ejtett igéd
ezüst virág lesz kék mezőn
és sóhajod a szél,
mely fürtjeimbe kap
és arcod itt a hold
és arcod itt a nap.

                                                                                                                         2008-03-09
_____________________________________________________________                                       Jason Brown - Girl In Blue        

 

Szilágyi Domokos: Most


Most, amikor éjfelekig
kell dolgoznom görnyedt-hajolva,
hogy nincsen percnyi pihenés:
most van szükségem mosolyodra. 


Most, amikor zúgó fülem
szavak olvadt-érceit issza:
most, most van szükségem nagyon
simogató-lágy szavaidra. 


Most, amikor fáradt kezem
törött szárnyú madárként rebben:
most kell, ha csak egy percre is,
hogy megpihenjen a kezedben. 


Az átvirrasztott éjszakákat
enyhítse egy-egy pillanat;
hisz ezerévnyi pihenést ad
mosolyod, kezed és szavad... 

                                                                                                                       2008-03-01
____________________________________________________________

                                                               Kép

Maja Borinova: Ajtót se csapva

 

 

Nem akkor megy el, amikor hiszed.
Nem akkor hagy el, aki a tied.
Egy reggel éppen úgy, mint annyi éve,
Felkel, nyújtózik és papucsba lépve mosdani megy
és fogat mos a csapnál,
aztán a törött kapcsolóval babrál,
újságot böngész a reggeli mellett,
latolgatja a vasárnapi meccset, aztán egyszer csak
megdöbbenve felnéz:
egy idegen nő kérdi tőle: Nem kérsz?
és aztán... minden megy tovább, mint régen, 


nem támad tűzvész az asztalközépen,
és a fürdőszobában változatlan vékonyul tovább a családi szappan.
És aztán... lassan gördül év az évre, a házban kövült nyugalom és béke, 


hanem az asszony fázik, egyre fázik - nem érti.
Pedig minden rendben látszik: takarékos, józan, derék a férje.
Az ég hideg, s mintha esőt ígérne. . .
Ő ment el, rég, a napjai közül, ajtót se csapva, észrevétlenül.

                                                                                                                       2008-03-01
____________________________________________________________

                                                   Kép

Rab Zsuzsa: Kötés  

 

 

 

Mert kell egy másik, akihez beszélsz.
Mert kell egy másik: mások ellen.
Ne áltasd magad. Ennyi az egész.
De ez – eltéphetetlen.
                                              
                                                                                                                       2008-03-01
____________________________________________________________

Kép

 

Anna Ahmatova:  Szerelem 

 

 

Hol mint kígyó, lopakodik,
bűvöl-bájol, szívünkbe surran,
hol szelíd galamb, napokig
burukkol fehér ablakunkban,


violaillatként repül,
vagy csillanó szép jégciráda...
De vezet rendületlenül,
egy nyugtalan, nehéz világba.


Hegedű húrján sír-nevet...
S a szíved elszorulva dobban,
ha hirtelen fölismered
egy először-látott mosolyban.

                                                                                                                       2008-03-01
____________________________________________________________ 

  

Kép

Zalán Tibor: Megszólító vers

 

 

Mert messzire szaladtál álmodban
már lehet, többé nem érsz haza.
Láttál valamit - üres volt az ég -
meséltél róla, de hamut söpört a haja
párnádra mikor elment.
Bár tudta jól, nem tudsz egyedül lenni
hagyta, omoljék rád az éjszaka,
morzsoljon szét egymáson elmozduló síkjaival a semmi.
És nincs számodra több könnye, szava
: maradni nehéz, nem elmenni;
végre s így megérted.
És szégyelled, hogy kérted,
átfogtad térdét, még maradjon
ha már asszonyod lett, szenvedjen és adjon
és ígérjen - mindegy, mi lesz majd belőle.
Magadtól vártad az örömöt, nem tőle
S lett volna öröme az, hogy te vagy - és egészen
neki; akartad, hogy ezt nagyon megértse.
De nem értette. Úgy lökött félre
: átszakadt veled az éjszaka.
" Ha hazamégy, már nem érsz többé haza
és ha felnézel, hallgatnak fönt a csillagok.
Mert idegen lett ég, ablak, párna, szerelmi hóesés.
És idegen minden. És minden halott."

                                                                                                                     2008-02-24
___________________________________________________________ 

                                       Kép                                  

Takács Gábor: Van úgy

 

 

Van, hogy már nem kell szólni,
Van, hogy elég csak ülni,
S így csendben, háttal
A kedvesnek dűlni.


Van, hogy a szél a nyelved,
Van, hogy a fény a hangod,
S ha hozzáérsz, kedvesed
Teste a lantod.


Van, hogy elég a csöndből,
Van, hogy elkezdesz futni,
S nem érdekel az sem, hogy
hova fogsz jutni.

                                                                                                                    2008-02-10 
________________________________________________

                                              Irina - Tenderness                                           

Heltai Jenő: Ima

 


Isten, ki élsz, isten ki úr vagy,
Itt lenn a földön s fönn a mennyben:
Add, hogy a drága, az imádott,
A szőke lány szeressen engem.


Add, hogy enyém legyen szivének
Minden szerelmes dobbanása,
Add, hogy ne sírjon soha másért
És ne nevessen soha másra!


Add, hogy örökké szomjas ajka
Csak az enyémmel forrjon össze,
Add, hogy a testét csókjaimmal
Csak én, csak én - más ne fürössze!


Add, hogy szemének tiszta kékje
Vigasztalón csak rám ragyogjon,
Add, hogy amellyel őt dicsérem,
A dal szivemből ki ne fogyjon!


Add, hogy a keblemen találja
A napsugár s az éj sötétje,
Add, hogy örökre hű maradjon
És senki tőlem el ne tépje!


Add, hogyha elmegy messze tőlem
És jár akármi messze tájon,
A lelke hozzám visszavágyjon,
A lelke hozzám hazaszálljon!


Add, hogy e verset elolvassa
S ha elolvasta, hát megértse.
És add, hogy én is ott lehessek
Mikor azt mondja? "Csak azért se!"

                                                                                                                    2008-02-09
________________________________________________

                                                         Bill Mack - Caress

Szilágyi Domokos: Ünnepek

 

 

Legszebben a szerelmesek ünnepelnek:
meztelenül -
tüzes súlytalanságba öltözötten,
mint az űr
meghódítói - -
Legszebben a szerelmesek ünnepelnek:
meztelenül.


Szerelmesek szép, meztelen, súlytalan ünnepeit
- ezt az értelmes csodát -,
szerelmesek szép, meztelen, súlytalan ünnepeit
kívánom neked is, világ.

                                                                                                                       2008-02-09
____________________________________________________________                                            

                                     Kép     

Nadányi Zoltán: Így volt

 

Zuhantál és elkaptalak,
ruhád csücskénél és a vak
mélységbe fejjel lefelé
csüngtél és én tartottalak,
a rácsnak rogyva, görcsösen,
öt ujjal, kínnal és dühvel.
Egyetlen szörnyű akarat
volt bennem: nem engedlek el!


És megvirradt és este lett
és jöttek őszök, tavaszok
és még mindig tartottalak
és már harmadszor havazott
és még mindig tartottalak
és súgtam lázas szavakat
és az öt ujjam majd letört
és a ruhád szakadt, szakadt.


Hogy volt tovább, nem is tudom.
Egyszer csak elmúlt az egész.
Kiszállt belőlem az a láz,
az a vad, gyilkos rettegés.
Itt állok az erkélyen és
az élet zúg a körúton
és a felhőkbe nézek és
nem is tudom... nem is tudom...

                                                                                                                       2008-02-08
____________________________________________________________

                                    Antal Éva - Nyár 
Szabó Lőrinc: Nyár


Nyár. Kert. Csönd. Dél.
Ég. Föld. Fák. Szél.
Méh döng. Gyík vár.
Pók ring. Légy száll.
Jó itt. Nincs más
csak a kis ház.
Kint csönd és fény.
Bent te meg én.

                                                                                                                       2008-02-06
____________________________________________________________                                        

                                            Kép                                             

Szabó Lőrinc: Szeretlek

 


Szeretlek, szeretlek, szeretlek,
egész nap kutatlak, kereslek,
egész nap sírok a testedért,
szomorú kedves a kedvesért,
egész nap csókolom testedet,
csókolom minden percedet.


Minden percedet csókolom,
nem múlik ízed az ajkamon,
csókolom a földet, ahol jársz,
csókolom a percet, mikor vársz,
messziről kutatlak, kereslek,
szeretlek, szeretlek, szeretlek.

 

Zene: Paul McCartney - This Never Happened Before


                                                                                                                      2008-02-05
____________________________________________________________
                                                 Tomasz Rut - Dante Deo 


Galla Ágnes: Tudod

 

 

Esti hangodtól megijedek, ha szólsz,
egyetlen mozdulatod megszépít mindent,
ha hagyod. Ha itt vagy, akkor is hiányzol,
zöld-homály kastélyba zárom bánatod,
s te magaddal viszed az emlékeket.
Tudod mosolyod elképzelem, de
csöndet tördelek, ha megszeretsz.

                                                                                                                       2008-02-04
____________________________________________________________
                                                          Juha Richárd - Untitled

Ágai Ágnes: Amikor nem vagy itt

 

 

Amikor nem vagy itt: fázom,
és belebújok a köpenyedbe,
magamba szívom a dohány
és borotvahab szagát,
kinyitom az aktatáskádat,
kezembe veszem a tollat,
és a jegyzetfüzetet,
aztán lefekszem az ágyba,
és testednek helyet szorítok,
leoltom a villanyt,
végiggondolom milyen is volt
a veled előtti korszak:
várakozás valami
biztos bizonytalanra,
arra, hogy jössz,
és hogyha elmégy,
én fázni fogok,
és belebújok a köpenyedbe,
magamba szívom a dohány
és borotvahab szagát,
kinyitom az aktatáskádat,...
Tehát a tárgyak?
Vagy a tárgyakban rekedt mozdulatok?
Kesztyűdben ujjad hív,
sáladon a kockák felnevetnek.
Amikor nem vagy itt,
olyan töményen vagy velem,
hogy átforrósodom.

 

 Zene: Billy Joel - Just The Way You Are

                                                                                                                    2008-02-03
________________________________________________

 

    

                                                 Kép 
Imre Flóra: Tatjana levele
(tizenöt évvel öregebben)

 

 

Talán elmondhatja a dal,
amit a próza sose merhet,
egyikünk se oly fiatal,
hogy eleresszük a szerelmet.

Jött, ránk nézett és elszaladt.
Hátha vissza lehetne csalni,
hátha lehet a nap alatt
valami még - amennyi, annyi.

Szorongsz, ahogy én is szorongtam,
míg írtam ezt a levelet.
Rejtőzz el itt a két karomban.

Kis herceg, gyere közelebb,
engedd el magadat nyugodtan.
Majd én vezetem a kezed.

                                                                                                          2008-02-03
______________________________________________________________________

                                                      Kép

Janzsó Tibor: xxx

 

 

 

Te is meg én is bambán bámulunk magamra
őrült az ott a szigeten?
nem integet, nem gyújt tüzet, nem ordít látva 
                                                        jöttöd
s nem sír, hogy távolodsz
csak áll
talán hajód csodája bódította el
a gyönyör nézve mint feszíti vásznaid a szél
s a napsugár hogy táncol árbocaid között
csak állok
ostobán hangzik a majd legközelebb
már itt lehetnél
létezünk így szólna a szemed
s lágy meleg öledbe rejteném a testemet

                                                                                                    2008-02-02
__________________________________________________________