Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


_____________________________________________

                                                        Dana Ridenour - Nothing Compares To You

Rakovszky Zsuzsa: Dél

 

 

 

 

 

Még félórája sincs,
bőröddel puszta bőröm,
még kagyló húsredőkben
szeretkezés csatakja:
két lábfej jobbra-balra
szétdűl, a Nap lezúdul,
szárnyas raj tompa hőből,
jön és elönt, suhog benn
a vibráló vörösben,
fölhat méhembe, mintha
félálomban fogannék
ikerpárt két apától,
sötét és szőke nővért:
az egyik lüktet és fáj,
ragyog és nincs a másik.

 

                                                                                                           2010-08-27
_____________________________________________

                                                                                                                 Kép

Marsall László: Jelentés összefutásról

                                                                                                

 

  

telefon: teénte máris indulj máris
csupáncsak-hadargó egzisztenciák
csóklom-szia falai között máris
irány a lépcsőház beton-dugóhúzója
s mintha mezitláb koppanástalan
álom-saspályán körözz le felém
teénte ütemét halld csak magam is
palack bikavérpiros mélységéből
máris fölfelé én is indulok
s nyíljon lefuttodban szoknyád meg fölöttem
ernyővé táguló égboltom legyen
s tükröm a köldököd sötét sarkcsillagja
én nézek le a magasból magamra
ős-homlokom van újra s egyszemem
gyorsuló futásunk s e volt-nincs összenézés
formáljon élő tölcsérévé minket
lépcsőházat közös "gyere!" vesse szét
tölcsér magunkat és minden összenézést
eggyészületésünk kezdetén
csak ég van és tenger van
csak tenger van meg ég

 

                                                                                                           2010-08-27
_____________________________________________

                                                                                                         Kép

Csoóri Sándor: Énekek éneke

 

 

 

 

 

    Ez itt a csípőd, a tomporod, a hátad.
Páros szép melled, mint két tüzérségi állás.
Ez itt a szád, a szemed völgye,épp egy 
    üstökös csóva-fénye siet át rajta.
Ez itt elárulhatatlan hajad, ékesszólásra ingerel
    az elgazosodott temetők közelében.
Nem is tudom: szeretlek-e, vagy csak
    hódolok neked kalandos ujjaimmal?
Kezem egy elsötétített városban
    évek múlva is rádtalálna.

 

                                                                                                           2010-08-27
_____________________________________________

                                                                 Rich Flynn - Embrace

Markovics Anita: Nehéz éjfél

 

 

 

 

A holnapba átcipelt másodpercek
sűrű csillanása hátadon...
Válasz nélkül hagyott kérdéseid
lógnak a függönyön.
A hangszóróból nehéz illatú blues
árad. Füst kanyarog kifelé az ablakon
és beleütközik a Holdba...
Egy gondolat fonja hátulról
karjait nyakadba: én vagyok...
Megtorpan a huzat is a küszöbön,
a csillagok állóképe sem hunyorog
egy percig... Valami ősi ritmusra
szökell szívünk loholása;
majd elalszol ölemben,
mint egy elfáradt kisgyerek.
- Szeretlek – szavam néma suttogása
nehéz álomba bújtat;
rád gombolok egy szebb holnapot;
markodba rejtek egy hűs,
kriptonfényű csillagot...

 

                                                                                                            2010-07-20
_______________________________________________________________________

                                                                                  Deborah Nell - Shall We Dance 

Markovics Anita: Töredékek

 

 

 

 

 

kinyitni az ajtót
felnyitni a bort
rád gondolni közben
szemébe nézni annak
aki helyetted ott volt


***


elbukik ez a nap is
rátalál a tárgyakra a sötét
amiben máshol vagy
és én hiába tudom
merre
pedig hoztam öngyújtót
ez is
ellobban
kihűl
majd megint évekig
egyre vastagabb a sötét


***


az éj oly' hideg
hogy megfagy az emlék
a Hold megrepedt tükördarab
tudom pontosan merre vagy
hozzád tartanék de hiába
áttetsző álmaim pőrék
már nem emlékszem a bőrödre
és te örülsz
azt hiszed
hogy ez már felejtés


***


a járdarepedésekhez mérlek
(mindig magas vagy)
és várlak
ha leköpsz is
mert csak ennyi vagyok:
szótlan tűzfalnak támasztott homlok
forró hiábavaló várakozás
és nem faggatlak
miért nem mondtad
kezdetben
vagy közben
hogy a halálra készítesz fel
ezzel a szerelemmel


***


a kapudra gondolok
a kilincsedre
tovább nem megyek
nincs fényképem arcodról
mert nem akarod hogy emlékezzek
és nem értem
ezzel a 'nem akarással' miért szeretsz?


***


nem a test köt hozzád
és nem szeretem ahogyan kifosztod
minden egyes gyengéd simogatásomat
nem tudom közelre vonni vele
a messzeséget
amit egyre csak nyújtasz
de megpróbálom
mert én megpróbáltam érted mindent
nem baj ha ezt te nem mered
mert bármilyen is vagy
mindentől függetlenül
szeretlek


***


nem attól félek
hogy sosem fogok neked semmit sem jelenteni
hanem attól hogy sosem érzed meg azt
te mennyi mindent jelentesz nekem


***


bármennyire is vádolsz
nem a vágyak iránytűje visz hozzád
mozgólépcsők, járdák, kanyargós utak
ha patetikus lennék
tán' azt is hozzátenném még: isten
de te ateista vagy
és én szerényen itt vagyok

 

                                                                                                            2010-07-18
_____________________________________________

                                                                Deborah Nell - Midnight Whispers

Markovics Anita: Töredékek 2.

 

 

 

 

 

jönni hozzád
így vagyok a legboldogabb
hogy én rólad annyi szépet képzelek
amit más sosem tudna
( te sem rólam )
és ezért ezzel együtt
a világ legmagányosabbja is én vagyok
de van egy imám:
benned ezt sose ismerjem fel


***


nem beszélünk róla
mert neked is
nekem is
voltak jelentőségteljes mások
elég ha fecseg a test
a mindkettőnknek
takaréklángra csavart megalkuvásról
mélyen hallgatunk
de a csók túl mély barlangjai mögött
ékes kastély bennem
és fordított égre szökik
a felismerés
hogy mindezek ellenére
nekem mégis csak
te vagy
akiért érdemes


***


annyira kellesz hogy
megtanultam ellened kacagva véteni
mert csak így érdekellek
( gyűlölöm, hogy hasonlítasz rám )
már téged kereslek
nem a nekem jót
őrült, szent és érthetetlen játék
és én boldogan adom fel magam
cserébe a szerelemért
( mondtam már?
gyűlölöm, mennyire hasonlítasz rám.
vagy csak remélem. )


***


legalább a tested add
ha csak ennyire vagy képes
ígérem
beérem vele
éjjelente nem fogalmazok
inkább haraplak
mert valahol biztosan hasonlítok hozzád
ha ennyire kellesz
bizonygatom:
belülről én is fenevad vagyok
már egy éve nem is merek gondolni a szerelemre


***


annyi mindennel kibéleltem a hiányt
mégis hiány maradt
és olyan sokáig tart
mert egyszer elkezdődhetett
nem fáj ha elmész
csak a bánat kiégett szemaforjait bámulom
a remény nem közlekedik
és bizonytalan alagutakba vájja magát az éjszaka


***


mindig utánam nyúlsz
az utolsó utáni pillanatban
megsimogatsz
azzal a vihar utáni gyengéd csitulással
ilyenkor már nem tudok nem maradni
két tenyered között
- mindig is erre vágytam -
pedig tönkre tesz
hogy
álmaimban folyton felvakart seb vagy
amit ébren tovább mélyítek
pedig fáj
de jó

***


írni kezdtem rólad
( számba vettem a fontos részleteket
amit össze kellene adnom )
aztán rájöttem
egy mindenség óta nézem
ami nem vagy
ami lehetnél
mégis
szeretlek
visszatérő álmaim belső ritmusa szerint

***


úgy adom fel magam
cserébe a szerelemért
hogy nem kérem:
légy jó ma hozzám
már semmire nincs szükségem
( ez lesz az utolsó vers utolsó sora
most sietek bőrödbe harapni
tudom, sötét lesz ezután. )

 

                                                                                                            2010-07-18
_____________________________________________

                                                                                                        Daniel Varoujan Hejinian - Couple

Tornai József: Neki s neked

 

 

 

 

 

Addig érdemes élned,
míg a szerelmedet
szerelmével cseréled
míg jó neki s neked.

 

Amíg ő meg a kedve
még elhiteti hogy,
a rontást kicselezve
lesz holnapotok,


és már csókolod újra,
aki bár nem akar,
mélybe ránt, hozzád bújva,
új szöveg, régi baj.

 

Fölbuktok a színére?
Sírtok az ár alatt?
Mindegy a partról nézve.
Hát ne szégyelld magad!

 

                                                                                                           2010-07-18
_____________________________________________

                                                                                                             Kép

Fodor András: Lefojtott válasz

 

 

 

 

 

Mikor nyakamhoz érteted
  becéző szád, kezed,
mintha volnék a valahai félszeg,
  szégyenkezőn lapít
  bennem a szeretet,
mintha nem merné
  nyíltan vallani,
hogy a legapróbb jelzés is, ami
a bőrfelszín alatt
rezdülve oda-vissza ér,
tartózkodó, de oly lebírhatatlan,
gyönyörűn elszakíthatatlan
  kötődés, mint a testek
sikamlós-titkos útjain a vér
  irama...



Fojtott néma, de
  mozdulni, élni?
                        Nélküle,
nem tudnék lélegezni se.

 

                                                                                                            2010-07-18
_____________________________________________

 

Kiss Judit Áges: Szonett feltételes módban

                                                                                                    Anne D. Mejaki - Lovers

 

 

 

 

Szeretnék most jó távol ülni tőled,
úgy négy-öt méterre, és onnan nézni
az arcod, amíg bőröd fel nem vérzi
tekintetem. Nézném a tested, főleg


a nyakad a kéken lüktető érrel.
Nézném, hogy fájjon, hiába enyhítik,
sosem múló heget hagynék, hogy mindig
rám emlékezz, utunk bármerre tér el.


S a fájdalom nem múlna el, csak egyre:
ha neked adnám magam kényre-kegyre.
És érezném, amikor a perc itt van,


hogy vágyad már utol éred ésszel,
és akkor a víznél is lágyabb kézzel
tüzet szeretnék rakni csontjaidban.

 

                                                                                                            2010-07-11
_____________________________________________

                                                                                                    Kép

Kiss Benedek: Gyűrű nélkül

 

 

 

 

 

Jegygyűrűmet elnyelte a tenger,
játszódnak vele bakfis halak,
de véle a szerelem nem veszett el:
gyűrű nélkül tartasz, s tartalak.



Jelkép volt? Vagy csupán kérdést tett fel
az őselem: látná, mi marad?
Szabad hűségben, meggyűrűzetlen
lettem társad, s így tartottalak.



Szabad hűségben, meggyűrűzetlen
rég tartasz már, s én rég tartalak.
Válassz engem mindújra szerelmem,
s mindújra téged választalak!



                                                                                                            2010-07-10
_______________________________________________________________________

                                                                                                   Anita Burnaz - Lovers

Gyurkovics Tibor: Feleselő 

 

 

 

 

 

Tudod, hogy mi a szerelem?
- hogy vele igen - Vele nem


Hogy mi a tűzbocsátkozás?
- csak ő legyen és senki más


Az utcán meg sem ismerem
- még szemhéját is szeretem!


Minden mozdulata hamis!
Mosolya, csókja - Akkor is!


Torkomig ér gyűlöletem:
senkivel se - Vele igen!


És kerülöm és megvetem
és átkozom - és szeretem!


Őrült vagyok és lángolok
karjában - mint a csillagok.

 

                                                                                                           2010-07-02
_____________________________________________

                                                     Deborah Nell - Wedding Day

Sárközi Zoltán: Hazatérés

 

 

 

 

 

Otthonom tenyered legyen,
ablakom szép szemed,
takaróm féltő szeretet,
s álmom: békés hazatérés

 

                                                                                                            2010-07-02
_______________________________________________________________________

 

Zelk Zoltán: Vers a lehetről és a nem lehetről

                                                                                                              Where Is My Love - Dana Ridenour

 

 

 

 

A nem-lehetből, mondjad, még lehet
másképp lehet, vagy már csak így lehet,
hogy nem lehet más, csak a nem lehet?
Kimondanám már, hogy isten veled,
de fölsikolt bennem a nem lehet!


mert hajad, orrod, szájad és szemed -
mert az leszek, jaj, megint az leszek,
az a csordából kimart, seblepett,
kölyke-se-volt, nősténye-elveszett


csikasz, ki nyugtot csak akkor talál,
ha puskavégre fogja a halál.
De este lett, és olyan este lett,
megleltem újra arcod és kezed,


egymás szájába sírtuk: Nem lehet,
hogy már csak így, hogy másképp nem lehet!
és hajad, orrod, szájad és szemed.
S ki azt hittem, hogy élni ébredek,


megint csak itt, megint e dérlepett
falak között, megint a nem lehet.
Vacog a szív, veri a perceket,
veri, hogy nem, hogy nem, hogy nem lehet!


Ha megyek már az utcán, úgy megyek,
gázolva folyót, zihálva hegyet,
mert voltak folyók és voltak hegyek
és voltak évek, voltak emberek


és mi volt még! mi volt!
és azután
egy nyári perc december udvarán -
a vén remény... és voltak reggelek,


mikor veled, melletted ébredek
és hajad, orrod, szájad és szemed
s az ing, s a váll, s a paplanon kezed...
Úgy szól a szó, mint az emlékezet -
hát nincs szavam több és nem is lehet.

 

                                                                                                            2010-06-29 
__________________________________________________

                                                                                                                      Rita Fetisov  - The Couple

Bella István: Ahogy nyarakban

 

 

 

 

 

Mióta szeretlek ég az ég,
és föld a föld, és fű a fű.
Mióta szeretlek csak az ég
bennem, mi benned gyönyörű.


Mióta szeretlek Te vagyok.
Arcod arcom. Kezed kezem.
Magamra mint feltámadott
mozdulatra emlékezem


mozgásodban: be ismerős!
Ki is? Testvér? Barát? Rokon?
...Ahogy nyarakban hull az ősz,
fény fut át a hulló havon.

 

                                                                                                            2010-06-29
_______________________________________________________________________ 

                                                                                               Lovers - Daniel Varoujan Hejinian

Zelk Zoltán: Úgy tudlak Téged

 

 

 

 

 

 

Nem rejtőzhetsz el már előlem,
nem menekülhetsz. Fogva tartlak.
Rab vagy. S megalvadt bánatomban
már csak rabságod vigasztalhat.


S hogy még gonosznak sem kell lennem
ha futni vágysz, én futni hagylak.
S mily könnyü szívvel! Hisz tudom már
emlékeimtől visszakaplak.


Egy mozdulat, egy szó, tekintet...
bennem, köröttem rezgő részek.
De ha úgy akarom, belőlük
fölépíthetem az egészet.


Téged. S köréd a szobát, házat,
az utcát is a béna fákkal.
S a napszakot... Így kaplak vissza
tested köré varázsolt tájjal.


Mit rejthetnél el már előlem? –
Megtanulta szemem az ívet,
amit karod hasít a légben,
ha magadra húzod az inget.


S a guruló vizgyöngyök útját
a két mell közt, a test árkában,
amikor nyújtózkodva, lassan,
felállsz fürdés után, a kádban.


Kifosztottalak, lásd be végre,
elloptam, íme minden titkod.
Tudom félő, lágy harapásod
s bőröd alatt az eret, izmot.


S mikor szeretsz: leheletednek
gõzét. Síró, kis lihegésed.
Megtanultalak én örökre,
nem rólad tudok már, de téged.


Én téged tudlak és úgy tudlak,
mint az isten, ki megteremtett.
Rezgésből, árnyból és szinekből
újból és újból megteremtlek.

 

                                                                                                            2010-06-29
_______________________________________________________________________

                                                                             The Hug        

Szabó Lőrinc: Ma még

 

 

 

 

 

Egymástól messze ébren álmodunk.
Ez már fél-halál! Hol vagy? Szavaid
kisérnek, ringatnak: „Egy ideig…”
Vonatom zug. „…nem találkozhatunk.”
Hajó visz. Itt? Ott? A nap rég kihunyt.
„Mihelyt lehet…” Hab suhog. Ott meg Itt
szétleng; de az álomhang átsegit:
„… azonnal értesitlek.” Óh, megunt
kikötő, tulpart! Zörgő kerekekre
emel a célom. „Vigyázz a szivedre!”,
szólsz még utánam; s végül, csókpuhán:
„Nagyon hiányzol!” Éjsötét a távol
s a csönd csupa seb. Ma még igy hiányzol.
Csak igy. De mi lesz a halál után?!

 

                                                                                                           2010-06-26
_______________________________________________________________________ 

                                                                                                     Dana Rideonur - Circle Of Love 

Várnai Zseni: Mit adhatok még?

 

 

 

 

 

Már nincs semmim, amit Néked adhatok!
Koldus vagyok, kifosztott, sápadt,
Bús asszony, könnyekkel megáldott.
Ami szép volt bennem: álmokat, vágyat
Neked adtam. Mit adhatok még?


A lelkem bongott, mint sokhúrú hárfa,
És nem zengett mást, csak a Te dalod.
A testem első, vágyó rezdülése
Téged kívánt, a Te ölelő karod,
Tiéd lettem. Mit adhatok még?


Az ajkamról a sok remegő csókot
Lecsókoltad. Ó, nem sajnálom.
Én kacagós, játékos kedvem,
Én sokszirmú égő virágom, álmom
Mind elvetted. Mit adhatok még?


Szívemből kinyílt egy gyönyörű bimbó,
Lüktető élet, pici magzatom,
Az én utolsó drága kincsem,
A lelkem lelke, drága hajnalom,
Neked adtam. Mit adhatok még?

 

                                                                                                           2010-06-26
_____________________________________________

                                              Sylvia Baldeva - Kiss

Baranyi Ferenc: Nézni

 

 

 

 

 

Itt már a szavak mit sem érnek,
csak nézni kell és nem beszélni,
se kérdeni, se válaszolni,
csak nézni kell, csak nézni, nézni.


Lesni, amit szép arcod izmán
parancsolnak csöpp rándulások,
s ha keskeny űr szakad közébünk:
felmérni az arasznyi távot.


Szemekkel mindent megbeszélni
ékesszóló sugarak által,
s meleg, bársonyos egyességre
jutni egy titkos kézfogással.


Megérezni, amit te érzel,
kimondani, mi nyelveden van,
előbb dobbanni a szívednél,
csókod előzni csókjaimban.


Itt már a szavak mit sem érnek,
ne szólj száddal, csak szemeddel,
a szerelem akkor beszédes,
amikor már beszélni nem kell.

 

                                                                                                            2010-06-26
_____________________________________________

                                                                 Ruchi Vidyarthi - Intimation

Garai Gábor: Veled vagyok

 

 

 

 

 

Érzed, ha gondod, bánatod van
szólok hozzád, veled vagyok;
mint én is meghallom bajomban
hozzám szivárgó sóhajod?!


Nélküled élni nem tudok már;
lásd, ha távol vagy, ha közel
- édes bájad körül-lobog bár -
keserű mámorod ölel.


Kik összeforrottunk a bajban,
tilosban (s bűnben - mondanák
a szentek!), megleljük-e majdan
a közös kegyelem szavát?


Megleljük-e? Veled keresném
étlen is ítéletnapig!
Míg ránkgyújtja e képtelen fény
hűségünk gyémántholdjait.

 

                                                                                                           2010-06-26
_____________________________________________

                                                         Hollie Leffel - For My Husbend

Parti Nagy Lajos: Alázat

 

 

 

 

 

 

Szeretném elmondani végre egyszer,
mi vagy nekem. -
Megcsöndesedtem, nem verekszem
többé, várom türelmesen,
hogy gazdag terveit betöltse
életemmel a szerelem. 


Fáj a hiány szivemben, restelem,

hogy ember így vagyok,
hogy lelkemen és testemen
a csonkaság sajog -
de rendelés ez, jogerős itélet,
nem lázadok. 


Nem lázadok, csak mentem magamat,

ahogy lehet,
csak illő társamat
fürkészem a hiú magány helyett,
aki ölében és kezében
ajándékot számomra rejteget. 


Szeretném elmondani végre, végre,

mi vagy nekem -
hát így terelt hálóm elébe
a gondos szerelem,
hogy fönnakadva gyönge szálain,
maradj velem. 


Tőled már a viharok elszaladtak;

szelid verő
fényezte békés vonalát utadnak,
a nyugalom, e fő erő
lengett lényed körül,
mint sérthetetlen levegő - 


Szél támad, és elvinni készül,

emelgeti a szoknyád,
beteg vagyok a rettegéstül,
zokogva borulok rád:
úgy őrizlek, mint gyáva börtönőr
szökni-akaró foglyát. 


Ijesztenélek a világgal:

mi lesz, ha nem véd
az én hűségem? kis virágos ággal,
mi lesz veled? - károdra tennéd.
Ijesztenélek, – s panaszkodom inkább:
romjaimon tekints szét! 


Szél támad, és elvinni készül –

nyomaidon bedől
az is, mi eddig ép volt, s meg nem épül
többé se ég, se föld,
mindenfelől a hiány szakad rám,
– te óvsz mindenfelől. 


Szeretném elmondani végre egyszer,

mi vagy nekem,
most, amikor már húzódol, menekszel,
s nehéz fejem
horgadva várja: koszorúzza meg már
a szerelem.

 

                                                                                                            2010-06-25
_____________________________________________

                                                                 Ronnie Biccard - Temptations again

Jobbágy Károly: Kiáltás valaki után

 

 

 

 

 

Már azt hittem, hogy vége van.
Napokon át nem jutsz eszembe.
Járok az utcán, gondtalan,
s nem érted nyúlok éjjelente.


De tegnap épp ott mentem el
a villamosmegálló mellett,
hol annyiszor búcsúztunk, (mivel
örökké csak búcsúznunk kellett).


Megtorpantam... Hát hogy' tudok...
hogy is bírok nélküled lenni?
Nem feledteti mosolyod,
kedves szavad itt semmi, semmi.


Néztem két karom közt az űrt,
amit te töltöttél be nemrég.
Hó vette körül felhevült
testem, de - mintha láva lennék -


nem hűtött. Olvadt a világ,
csorgó ereszek sírtak érted.
Csak a szívemet járta át
fagyos szele a veszteségnek.

 

                                                                                                            2010-06-23
_______________________________________________________________________

                                                                                                   Ronnie Biccard -

Bényei József: Mozdulat

 

 

 

 

 

Hiányzik nagyon a kezed
szürkén hullámzó hajnalokban
Felsír a hű emlékezet
sugárzik arcod valahonnan



Mi őrizte az álomig
Jutalma megkövült magánynak
Az önzés sunyin rávonít
s a Hold árnyéka belesápad



Milyen is volt a mozdulat
arcomra hullott négy-öt ujjad
s a gödrök árkok ó-kutak
dombok nagy csöndjévé simultak



Egyszervolt csókok jóíze
keseredik némuló számon
Volt ugye volt kettőnk hite
hát miért miért hogy nem találom



Hiányzik valami nagyon
Ki hagyta el Milyen viharban
Szikkad az idő arcomon
a félelemtől kitakartan



Már csak az emlék melegít
pihegve reszket tenyeremben
A magány lassan bekerít
s hideg idő szárnyára fekszem

 

                                                                                                           2010-06-23
_____________________________________________

                                                                        Albena Vatcheva - Do Not Leave Me

Tóth Éva: Énekek éneke

 

 

 

 

 

Ha fejem a válladon
ha balkezed fejemnek párna
hogyha tested a takaróm
hogyha testem testednek ágya
erős melled a paizsom
szerelmed kenyerem s borom
némán is neved dalolom
neved ima a szájamon
ha felfeszíttetsz két karom
eleven szép keresztfájára
betegségemben balzsamom
cédrusfám márványoszlopom
szép holdam és tiszta napom
gyönyörű kedves városom
rettentő zászlós táborom
nem rettent a halál homálya
ha pecsét vagy a karomon

 

                                                                                                           2010-06-23 
_________________________________________________

                

Oravecz Imre: Jelentés a boldogság állásáról

                                                             Jeanette Jarville - The Hug

 

 

 

 

Van társam,
ifjú, virágzó és szép,
velem él, egy lakásban,
egy ágyban hálunk, egy fürdőszobában tisztálkodunk,
egy szappant, egy fogkrémet használunk,
ugyanabban a konyhában,
ugyanannál az asztalnál eszünk,
egy illemhelyre járunk,
és közös a kassza is,
de a pénzt ő osztja be,
halk, szerény, tapintatos,
és néha alig lehet szavát venni,
legszívesebben csak a tekintetével, a mozdulataival beszélne,
pedig nem buta vagy félénk,
ellenkezőleg, okos, bátor, művelt,
és mindenről van véleménye,
érzékeny és élénk képzeletű, mint én,
és a szavakkal se áll hadilábon,
mert hozzám hasonlóan mellékesen verseket ír,
és járatos az irodalomban,
de nem kékharisnya,
idegen tőle a szépelgés, az érzelgés,
nagyon is éles szemű, szigorú bíró,
ki az életet a művészet elé helyezi,
törékeny testű, de nem gyenge, ingatag,
belül erős, szívós,
van gyakorlati érzéke is, és dolgos,
főz, mos, mosogat, takarít,
zokszó nélkül elvégez minden munkát,
a házban éppúgy, mint a ház körül,
kitartó, figyelmes és odaadó,
ha leszakad a kabátom gombja, felvarrja,
ha elpiszkolódik az ingem, kimossa,
ha elmegyek otthonról, hazavár,
ha ő van távol, felhív telefonon,
ha megjön, ennivalót készít,
ha én érkezem haza, étellel fogad,
ha dolgozom, visszahúzódik,
ha elfeledek valamit, eszembe juttatja,
ha haragra gerjedek, lecsillapít,
ha csüggedek, bátorít,
ha bánt valami, vigasztal,
ha rosszat álmodom, megsimogat,
ha nem tudok aludni, velem virraszt,
ha beteg vagyok, ápol,
ha kérdem, mindezt miért,
azt feleli, mert szeret,
ha ellenvetem, hogy öreg vagyok hozzá,
csak rázza fürtös fejét és mosolyog.

 

                                                                                                           2010-06-20
_____________________________________________

                                                            Kép                         

Asperján György: Segíts most 

 

 

 

 

 

Ami érték volt bennem : rádaggattam.
Legyen arcod: cifráztalak magamban.
Elárultál: mentséget fabrikáltam.
Most segíts: mert eltűnsz, s leszek hazátlan.


Mindig légy: amim lesz is, neked adtam,
amim volt, beleöltözz, megtagadtam,
és mindeneddé vetkeztem a vágyban.
Most segíts: hiányolj halálra váltan.


Segíts most : légy az űr, melyben zuhanok.
Most segíts: hihessem, nélküled könnyebb.
Segíts most: értsd magad, mert te vagyok.


Most segíts : már ne szeresselek többet.
Segíts most : segítség nélkül ellegyek.
Segíts: ha nem muszáj, ne gyűlöljelek.

 

                                                                                                           2010-06-20
_____________________________________________

                                                        Couple

Lehoczki Károly: Kuporogva

 

 

 

 

 

Meleget munkáltam benned,
zugot,
hol megbúhatok.
Idegen piktorok rakta
színekben pompázol most
s én fázom.
Három álló hónapja
kuporgok egy nővel
a feledés nyalka termeiben,
hogy lásd:
BÍROM ÉN MÁSSAL IS,
de kiüt rajtad,
mint salétrom a múlt
általam húzott falaidon.

 

                                                                                                            2010-06-19
_______________________________________________________________________

                                                                                                          Momar Ndiaye - In Love Heart

Baka István: Kora-tavaszi éjszaka

 

 

 

 

 

 

 

Kora-tavaszi éjszaka.
Alszol - a takarón kezed,
álmodban csillagok fagyott
rügyeit melengeted.
A ház előtti fán, az ágak
közein: sisakréseken
keresztül bámul ránk a hold -
Isten néz farkasszemet velem?
Gyönyörű oltalmam, a holdfény
dárdája téged nem sebez meg,
mellbimbóid hegyekre épült
végvárai a szerelemnek.
Elalszom én is, rettegésemet
lágy szuszogásod szertefújja...
S nyelved és nyelvem lángjai
holnap összelobbannak újra.

 

                                                                                                            2010-06-19
_______________________________________________________

                                                                                              Naomi Karzinski - Love

Lesznai Anna: Egyszerű dal

 

 

 

 

 

 

Hogy engem lássál nézd meg, kedves, a kertet,
A lombosat, árnyasat, rejtőst a domb ölén.
Bizony, mert én is lombos, rejtős vagyok.


Ha engem szólítsz, kedves, szólítsd a szellőt
A sietőt, suhogót, susogott titkok tudóját,
Mert bennem is vagyon sok suttogott kérdésre válasz.


Ha testem kívánod, úgy simítsd az illatos földet,
Ő alszik és hűvös, de viselős izzó kehellyel.
Aluszom én is, bennem is nyílnak virágok.


Ha ölelni óhajtsz, úgy öleljed hársaim törzsét.
Erősek, szívósak, égnek, tülekedők.
Köztük megállok, hajamban játszik a nap.


Ha bírni akarsz, úgy hintsd be maggal mezőnket,
Mert azé a föld, ki terméssel áldja meg őt.
Ki holnapom hordja, én is azé leszek.


Ha ismerni vágyol, úgy némán messzire nézzél,
Mert tágas a völgy, a szélén hegyek hevernek.
Tágas a lelkem, de valahol otthon vagyok.


Ha szeretni szeretnél, úgy tárd ki szomjas karod,
Borulj a fűbe a nyilazó napfény alatt,
Ott játszik csókom minden sugár nyomán.


Ha jó akarsz lenni hozzám, simogasd meg ebünket
Mert hű ő szegény, és nem tudja megmondani, mi fáj.
Jaj, tudni szólni szemérmes szívnek nehéz.


Ha el akarsz hagyni, házunk kapuját tedd be,
Léptednek nyomán arannyal porzik az út.
Örökké nyílik a kert, de viszont sohase látod.

 

                                                                                                           2010-06-13  
_____________________________________________

                                                           Daniel Varoujan Hejinian - Lovers

Karinthy Gábor: A szőke lány

 

 

 

 

 

...És eljön egy este a szőke leány is
a hallgatag ajkú, hosszú kezekkel.
Egy éj viharán át feldúlom a testét,
s félhalva talál szemeimre a reggel.


Haját ujjamra felgyűrűzve ékes
csókkal szakítom álla hajlatát.
Hűvös nyakába karmolom be kínom
fekete mérgét, álmos illatát.


Tüzes hajammal verdesek szivére
és megsuhintom vágyam ostorát.
Felhajtom és felhajtja velem ő is
a halhatatlan fájdalom borát.


Látlak, hogy a lépcsőkön jössz fölfelé
vagy inkább röpülsz, szárnyak nélkül, súlytalan.
Ó bár én emelhetnélek az égig!


Nem mondom, de tudd, álmaim rózsája
te vagy, kezemseérintette lángvirág.
Hála, hogy közös éj dajkál ölében.

 

                                                                                                            2010-06-11
_____________________________________________

                                                                     Nancy Calcutt - LoversKép

Zalán Tibor: köszönem

 

 

 

 

 

az arcát nézte szétterülve
szeretkezés utáni tájon
szétdúlt párnán kihűlt lepedőn
félig nyitott szemébe nézett
amely nemrég gyönyörtől tágult
szemöldökét végigsimítva
tekintetével később és az
arcának pórusait közel
ről nézte vulkános vidéknek


tűnt így közelről és verejték
a sminket is feloldta néhol
és szép volt ebben a zűrzavart
sem nélkülöző időben ott
gyűrött párnán és dúlt lepedőn
a lány a melle még hullámzott
érezte markában a szívét
ahogy nyúlt át s a mozdulattal
birtokba vette meztelensé


gét ismét és a forróságá
ba vackolódott görcsös karral
kapaszkodott belé akár a
riadt gyermek ha tejszag árad
felé egy testből mindegy is már
kié csak rejtse elbújtassa
az orra szélén árnyék mozdul
az ablak előtt haladt el épp
a részeg szomszéd és elérte


az árnyékával arca szélét
e furcsa véletlen behozta
az addig elfedett világot
az addig űrbe tolt szobába
arcát hasához nyomta ám az
órán felvillanó számok most
szemébe vájtak kíméletlen
tévé tetejéről – sóhajtott
feltápászkodni gyönge volt még


és szégyent érzett így lehullva
szerepbe esve szárnyverésből
kitárt combokkal szinte még a
súlyát is vesztett álomi test
úszott lebegett a délután
ban az ajka szétnyílt szinte csak
lehelte hogy köszönem s érzi
a férfi tudja már hogy indul
hogy nem marad kilép majd innen


a fájdalmával eltelített
szobából és a szárnyverések
sokáig zengnek még utána
lehunyt pilláin könny szivárog
át és száját összezárja nincs
hang már csak belső hullás nincs több
lebegés – zuhanás emléke
ruhák súrlódnak félhomályban
és fekszik holtan meztelenül

 

                                                                                                             2010-06-11
__________________________________________________

                                                      Daniel Varoujan Hejinian - Couple

Gyurkovics Tibor: Isten választottja

 

 

 

 

 

Akit az Isten rendel
azt soha ne engedd el
fogd a kezét, a lábát
a fenekét, a bokáját -
abba mindig kapaszkodj
ha lerúg is, ragaszkodj
nézd a fogán a fények futását
szemöldökének varázsát
este hatkor
hogy milyen nagy ilyenkor
lesd a körmei ívét
hogy kikaparják ismét a szemed
hogy ne lássad az elárultatásod.
Föltündöklő nyakát nézd, ahogy sohase másét
becsapva és szelíden, ahogy rendeli Isten.


Mindent megér a szobája, a melege, a mohája
a dunyhája, az ágya, az összerándulása
a bőre reszketése, a beleegyezése
a bögye, a bibéje, a pihéje becézve.
Mindent megér, ha Isten elrendeli
egyetlen és szűzi szerelemnek
akit csak Neked enged... azt soha el ne engedd
legyen kicsike, mulya, vagy leány elárulva
akit az Isten enged, az legyen a szerelmed...



                                                                                                            2010-06-09
__________________________________________________

 

Baranyi Ferenc: Elfognám szél-szerelmedet

                                                                            Kép

 

 

 

 

 

Mióta biztosan tudod
hogy létezésed éltet engem:
képzelt fölény duruzsoló
biztonságát se szítja bennem
kétségeid sóhaj-szele -
hamuvá lett lobogó gőgöm,
elfognám szél-szerelmedet,
hogy örökké nálam időzzön.


Már gyermekláncfű-bolyhait
lefújtad mind a kétkedésnek,
a "szeret - nem szeret" pihék
úgy fogytak el, ahogy remélted;
szeret - vallott a sorsvirág
s lehet: e vallomás a veszte...
Talán szeretlek? - megszeretsz.
Szeretlek! - s talán nem szeretsz te.


Úgy vagyok, mint aki magát
megadta épp a harcmezőkön,
s várja, hogy ellensége most
elfogja vagy szívébe lőjön,
rejtélyességem fegyverét
önként, feladva félredobtam,
s hogy foglyul ejts - azt várom én
végleges-kiszolgáltatottan.

 

                                                                                                            2010-06-09
__________________________________________________

                                                             Marlina Vera - The Couple

B. Radó Lili: Ketten a tükör előtt

 

  

 

 

Nézz a tükörbe: hajam őszül,
a szemed alján szarkalábak.
Nézésed már nem harcos nézés,
s az én szemem is könnybelábad.


Fehér kendővel intek Feléd:
Kössünk békét, én régi párom.
Így, deres fejjel, visszanézőn,
mért harcolunk még mindenáron?


Belefáradtam, hagyd a harcot,
hisz oly hamar öregszünk, meglásd.
Nézz a tükörbe: őszülünk már.


Mikor fogjuk szeretni egymást?


                         

                                                                                                            2010-06-06
_____________________________________________

                                                          Kép

Gyóni Géza: Valami

 

 

 

 

 

 

Valami édes, valami fájó
Borús merengés
Ugy elfog néha, mikor az úton
Mellettem elmész...


Ugy, ugy szeretnék visszafordulni
S nézni utánad -
Nem szabad. S könnyem, érzem elönti
Bús szempillámat.


Valami édes, valami titkos
Égi sejtés száll:
Valami súgja, hogy te is épen
Arra gondoltál.

 

                                                                                                           2010-06-06 
_____________________________________________

                                                                                                                        Babos Tibor - Holding

Oláh András: vadvirágok

 

 

 

 

1.

sikolyod vagyok vagy nyüszítő vágyad
arra sincs idő hogy megvesd az ágyat
orrcimpád kitágul szempillád remeg
– a világ szerelmes sóhajoddal kerek
könnyes szemedben így leszek vízesés
hullámzó sziklák közt hajózó tengerész
markodban feszülő csokornyi vadvirág
– férfi ki éhes testednek enni ád



2.

beléd szivárgok véreddel vétkezem
erdőd tisztásán barangol két kezem
öled feltámadás – édes ígéret –
ajkad kontúrja a bőrömre égett
pezsgővel kínálsz – gyöngyöznek a habok –
csókoddal a szádból számba csurgatod
mélyedbe rejtesz mint vizet a homok
hűs homlokomhoz szorítod homlokod

 

                                                                                                            2010-06-06
_____________________________________________

                                                                           Kép

Petri György: Új szerelem

 

 

 

 

 

Tavaszi szél érdes
fuvallatával arcodon sietsz
a gallyakkal behullott úton.


A kerti kőurnákból
félrecsúszott hósapka
alól föld feketéllik.


A tavalyi fű
igyekszik zöldellni: hálás
a benne még egyszer
gyönyörködő szemeknek.


Hát megint a megint.
Arcodhoz közeledni, melegén
olvasztani a szem száraz jegét,
kószálni veled - újból
reménybe züllötten.

 

                                                                                                            2010-06-01
_____________________________________________

                                                            Kép

Rácz Sándor

 

 

 

 

 

Üres a széktámla
Amin feleslegessé vált
Ruháid pihentek máskor
Ilyentájt / életveszélyes
A csend: belehalhatok
ha belehallgatok

 

                                                                                                            2010-05-31
_______________________________________________________________________

                                                                                                   Kép 

Rácz Sándor: A félelem (2.)

 

 

 

 

 

Ott ahol a leghosszabb a
Lélekszakadás egy eső
Csatornát szerelnék fel:
Lecsurgatni a mindenféle
Gondokat csak azt a
Kis félelmet hagynám 
Meg ami a holnaptól van


Azt a kis félelmet attól
Hogy holnap máshová
Viszed a
Melegedet

 

                                                                                                            2010-05-31
_______________________________________________________________________

                                                                                                      Kép 

Ady Endre: Akkor sincsen vége

 

 

 

 

 

Te vagy ma mámnak legjobb kedve
És olyan gazdag ez a ma,
Hogy, ha egy életet akarsz,
Ma nézz jól a szemembe.


Végig-nézhetsz a vágyak boltján,
Láthatsz ezer kirakatot,
Neked én vagyok egyedül
Gazdagon és mogorván.


Neked én vagyok neked-szántan
És hogyha nincsen örömöd
És hogyha nem érted a mát,
Mindegy: én meg nem bántam.


Az adhatás gyönyörüsége
És a ma öröme telít
És hogyha véget mondanál,
Hát - akkor sincsen vége.

 

                                                                                                           2010-05-30
_____________________________________________

                                                                                            Pálfi Nóra - Csók

Pálfalvi Nándor: Hogy elhidd

 

 

 

 

Teutánad mennék bármilyen tájra
kikötő, sivatag, jéghegy világa
el nem riasztana attól az úttól,
ha tudnám, hogy megszöktél a megunttól.
 


A megunttól aki, ha én lennék,
gyalog a világ végéig mennék,
hogy újra lássalak, és Te engem,
s elhidd, hogy Te vagy örök szerelmem.



                                                                                                            2010-05-30
_______________________________________________________________________

                                                                                                         Daniel Varoujan Hejinian - Lovers

Nemes Nagy Ágnes: Félelem

 

 

 

 

 

Szeretlek. Nincs rá szó, nincs rá mozdulat.
A rémülettől görcsösen szeretlek.
Elsorolom hányféle iszonyat
vár rám és rád, már arcunkba merednek.


Csak sorolom, csak számolom naponta,
hörögtető álomból riadok,
készülődöm még iszonyúbb koromra,
simogatom sovány, meleg karod –


Kint söröztünk az aquincumi kertben,
réteges emlék, gyönge, őszi ég,
elmotyogtam egy gyerekkori versem:
„Sárgult a lomb, de nem hullott le még”,


sárgul a lomb és minden perc utolsó,
illir táncosnő köldökét riszálja,
a gyom között latin szabásu korsó,
biciklit hirdet kétméternyi tábla,


langyos az ég, a füst is tündököl,
a vonaton szöllő-szagú kosár,
a sűrű illat hajunkra ömöl,
csordultig érett, s szétbuggyant a nyár –


Hét esztendeje szeretlek, szerelmem,
fordíts egyet a Göncöl-szekeren,
szólj a világnak, mondd, hogy lehetetlen –
s maradj velem.

 

                                                                                                             2010-05-28
_______________________________________________________________________

                                                                                                                                              Chemistry

Illyés Gyula: Mert szemben ülsz velem

 

 

 

 

 

Mert szemben ülsz velem s csak a te arcod látom
és nincs mellette az enyém,
ahogyan megszoktam a fotografiákon
és előszobák tükörén;


mert szemben ülsz s csupán rajtad s nem épp úgy rajtam
látom az idő nyomait
s önzésem azt hiszi, én a régi maradtam;
a szívem elfacsarodik.


Ha nézne úgy szemem, ahogy huszonöt éve
s te akkor az vagy, ami ma:
sose találkozunk! Egymást észre se véve,
nem lelünk egymásra soha!


Élünk bár egy időt, ha akkor a hajam már
olyan, amilyen ma: fehér,
lakunk bár egy szobát, nem én mellém akarnál
feküdni, ha leszáll az éj.


Véletlen ennyi kell - esélyek milliárdja! -
hogy minden idők végzetes
egyetlen egyeként birjalak, azt kívánva,
egyetlen egyedként szeress?


Mert szemben ülsz - hol is? Míg én itt egymagamban
nézek vissza és kérdezek
mint a célzóra, ha a golyó visszapattan,
sebet én kapok, éleset.


Mert szemben ülsz… Ne üljünk másképpen mi sosem már,
csak egymás mellett, szorosan,
mint a régi nyitott ülésen az utaspár,
ha jéggel jött a szélroham.


Üljünk mindvégig úgy, mint - emlékszel még, barátném? -
akkor, repülve, szánon, ott,
Sásdon, a hóviharban! tűrjem csak ustorát én,
mellemre vonva homlokod.


Szálljunk mindvégig így, hisz a szomj úgy lobog még,
ha itt, vagy csillag-messze vagy,
hisz csillag-űrt s időt ma is átkóborolnék,
hogy megtaláljalak.

 

                                                                                                            2010-05-28
_______________________________________________________________________