Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


_________________________________________________

                                                   Jasmin Aldin - The Couple 

Somlyó Zoltán: Ámbrafüst

 

 

 

 

 

Életed lelkemet úgy lengi körül,
mint kertajtót a vadszőlőinda.
Reszkető szemed úgy bámul reám,
mint a telihold bús ablakaimba.


Csókra szabott kezeid tüze ég
a megáldó s megátkozó szóban,
amely nyelvemen az, mi a csengetyüszó
kicsi szánon, mely síklik a hóban.


Hajad a tiltott, távoli kert,
melyen át sóhajom szállani mert;
nyakad és homlokod: szobrok.


Eléjük virágot hordok
s lelkemben, e vertaranyüstben,
a neved száll a kék ámbrafüstben.

 

                                                                                                            2010-05-28
_______________________________________________________________________

                                                         Marlina Vera - Remembering

Turbuly Lilla: Fragile

 

 

 

 

Hajnalban arra ébredtem, hogy fázom.
Mondjanak az időjósok akármit,
kifog az ősz a szeptemberi lázon,
eső veri a szomjazó kert fáit.


És mert nem bírtam elaludni újból,
peregni kezdett lassan, ami volt;
nem én akartam végignézni hússzor,
fejemben mégis két film zakatolt.


Szemcsés nagyon, mert régi már az egyik,
hiányzik sok kép - az idő vágta meg.
Forgatjuk még a másikat, de meddig?
S ha elkészül, poros raktárba megy?


Dobozba zárul, és nem látszik előre,
ha készül új, kinek jut főszerep,
hogy most adódik vagy talán jövőre
a véletlennek kedvező terep.


Bár ősszel jobban látszik, hogy hiába
(és így van akkor is, ha visszakérdezünk)
csomagoljuk magunkat szerelembe, nyárba.
(Különben is, hány film az életünk?)

 

                                                                                                           2010-05-24
_____________________________________________

                                                           Alicia Besada - Couple In Love

Garai Gábor: Mint kisgyermek

 

 

 

 

 

Mint kisgyermek egy nagy pohár tejet,
úgy iszom tápláló szerelmedet,
és szétterjedsz bennem, te hófehér:
te leszel már ereimben a vér,
s te az eszmélet, te a kábulat,
te a világot rendező tudat,
míg lassan végleg átalakulok
és élni már csak általad tudok:
járni csak úgy, ha te is lépsz velem,
szólni, ha te szólítasz nevemen,
látni, ha két szemed el nem bocsát,
s kibírni ezt az örvénylő csodát
csak úgy, ha sodrását te csitítod,
te bizonyos cél, te tömény titok.

 

                                                                                                           2010-05-22
_____________________________________________

                                                 Kép

Hajnal Anna: Messziről

 

 

 

 

 

Reggel van, ágyamon ülök,
de enyém messze tenyered,
és hírtelen csókom nyomán
finom köd futja be szemed.


Be édes fészekre talált
ajkamnak bujkáló tüze, -
szorongás száll fel szívedig,
s a reggel fűszeres ize


lángokkal csap szét ínyeden,
és minden ered megtelik
szúró villámokkal,amik
fel-felcikázva szívedig


vakítanak, s te nem tudod,
mitől őrült meg reggeled,
míg ajkam lassan, szomjasan
csókolja ájult tenyered.

 

                                                                                                           2010-05-22 
_____________________________________________

                                                                Jeanette Jarville - Sweet Nothings

Devecseri Gábor: Csak szó vagyok

 

 

 

 

 

Ha csak rád gondolok, megáll a szívem,
de nem ver soha nélküled;
előttem csillogsz, fülemhez szavad van
és szavamhoz füled.


Csak szó vagyok. Hol is nyílhatna lényem
létre, ha nem Benned, te szép?
Éled a réten a vándor, ki naptól
föl nem perzselt földre csak néha lép.


Csak szó. De annak is tartalma tőled
árad belém. Nem érvel, csak ragyog,
csak létezik. Rád nézek és beszéd nem,
csak hang vagyok. Csak hallgatás vagyok.

 

                                                                                                           2010-05-22
_____________________________________________

                                                Kép

Erdélyi József: Elég

 

 

 

 

Nekem az is elég, hogy megláthattalak,
megölelhettelek, megcsókolhattalak.


Nekem az is elég, hogy nagyon szeretlek,
nekem az is elég, hogy nem feledhetlek.


Nekem az is elég, hogy meghalok érted, -
elég tudni, hogy élsz: engem az is éltet.


Ennyivel egy jónak meg kell elégedni,
de lehet, hogy másnak a minden is semmi.


Nem elég hogy láthat, nem elég hogy hallhat,
veled együtt élhet, veled együtt halhat...


Kívánom hogy aki elszeret éntőlem,
úgy szeressen mintha egy volna énvélem, -


örüljön, hogy láthat, örüljön, hogy hallhat,
hogy meg is ölelhet, hogy meg is csókolhat!



                                                                                                            2010-05-22
_____________________________________________

                                                               Leonid Afremov - Tango Of Love

Pinczési Judit: Tánc az éveken

 

 

 

 

 

Szemedben fények ha táncra kelsz
szememben fények ha átölelsz
nevetnek rajtunk a csillagok:
párduc és tigris együtt forog.


Fogak és karmok szórják a fényt -
rácsokat vertek az évek körénk
de csókkal óvjuk, ahogy lehet
és tisztogatjuk a ketrecet.


Ha messze futnál, sírnék megint
ha messze futnék, várnál megint
de rácsra fűztük az életet -
megtartalak s elvesztelek.

 

                                                                                                             2010-05-21
_____________________________________________

                                                                  Evelyn Bassem Salam - Lovers

Rácz Boglárka: Régi vers

 

 

 

 

 

 

az ég szürke és kopott kardigán 
volt akkor, szemlátomást feszengtünk.
ahogy egymás mellett lépdeltünk a járdaszélen,
már nem emlékszem, hogy hová is mentünk,
hány éjszakát töltöttem is azóta ébren, 
hány percet várakoztam arra, lehet-e idővel mérni,
hogy egyszer felismerem majd a lépteidet a lépcsőházban,
ki számolja a másodperceket,
néha azt hiszem csak elkerültük egymást,
te vársz ott ahonnan mindig elmegyek

 

                                                                                                            2010-05-16
__________________________________________________

  

Rácz Boglárka: Vers elmenő kedvesekhez

                                                              Lőrinc Mária - A Nő

 

 

 

 

 

könnyed ne legyen látható, rejtsd el,
gyűrött arcod, hajad ziláltságát se lássa,
félálomban nevét ne ismételgesd egyre,
mint táltos varázsigét, az üresség csapdája

 

el ne ejtsen, vigyázz még mozdulataidra,
túl hangos szívdobbanásra, el ne
árulja semmi hiányát, ha elment,
ne ácsorogj tétován lábnyomába

 

                                                                                                           2010-05-16   
_____________________________________________

                                                    Kép

Kányády Sándor: Szemed

 

 

 

 

 

Mióta fürkész ez a szempár,
hány ezer év óta követ?
Sugaraitól hasadtak már
atomjaikra fák, kövek,
mérgeződtek tengerek tőle,
hamvadtak lábon dzsungelek;
csak én állom még egyelőre
s csalok belőle könnyeket.

 

                                                                                                            2010-05-16
_____________________________________________

                                                              Jeaneen Barnhard - You

Illyés Gyula: Minden mi elválaszt

 

 

 

 

 

Elváltunk s minden, mi elválaszt:
éppen az egyesít;
ahány akadály, azt emeli,
szép foglalatként csak, amit
elzár előlem: kebledet, szemed,
jövőm tündöklő kincseit.


Mint lég a hangot, víz a fodrot:
a távolság szerelmemet
úgy sokszorozza, villogtatja,
erejét most mutatja meg,
torló dühét, mit nem éreztem,
míg együtt lehettem veled.


Áruló utat, anyagot
ez a messzeség ad neki,
áthatóvá, mindenütt-mindég
jelenvalóvá, ez teszi,
mint a bujkáló, észrevétlen
szellőt a fák levelei.


Ahogy a nyári föld csak este
ontja a meleget:
most hogy letűntél, én most érzem
lobogni szívemet,
most érzem tikkadtan, hogy akkor
nem is szerettelek.


Elmentél s mindig igazad lesz.
Te leszel mindig már a jobb.
Szolgálóm voltál: sorsomat most
kezedbe markolod
zsarnokin, durván és gyötörve,
ha nem is akarod.

 

                                                                                                           2010-05-16
_____________________________________________

                                                                        Debreceni Szabó István - Csók

Lesznai Anna: A pillanatok nyoszolyáján

                                                      

 

 

 

 

Te másé, én meg senkié,
Egy kedvre ketten nem születtünk,
Egy bölcsőt nem táplál a testünk,
Nem termettünk egy ölelésre.


Nem volt csókunk és nem volt ágyunk -
Öszzeborúlt útverte lelkünk,
Örültünk hogy egymásra leltünk
S nem telt idő játékos vágyra.


Este volt bennünk és a kertben…
Egymásba mi pihenni tértünk,
A dús gyönyör, mit el nem értünk,
Mint síri rög hullott le ránk.


Elporladtunk, megsemmisültünk,
Nem folyt idő, ahol mi álltunk
És örök lett találkozásunk,
A pillanatok nyoszolyáján.

 

                                                                                                             2010-05-09
__________________________________________________

                                                          Caress

Képes Géza: Fényévek káprázata

 

 

 

 

 

Csillagvizsgáló toronyból a holdat
nézem s elém perdül a Jupiter.
Csak leveleid hoznak hozzám – hol vagy?
Az idő olyan furcsán csuszik el.


Amit írsz, úgy jön fényévekkel később:
már minden más, mint ahogy olvasom,
mégis mint csillagba a csillagnézők
leveledbe kapaszkodom vakon.


S reszketek, égek mint a nyomorult, ha
italt venne, kiforgatja zsebét
a filléreit számolja újra s újra,
mert nem elég, egy kortyra sem elég.


Lehet, hogy egyszer még ölelni foglak,
felejtve fényévek káprázatát?
Addig csak írj. A partok már inognak
s minden tengernél keserűbb a vágy.

 

                                                                                                            2010-05-09
__________________________________________________

                                               Kép

Tóth Krisztina: Holdvándor

 

 

 

 

 

Tudom, amit tudok és tudom, amit csak sejtesz,
de így éjfél után ez együtt is kevés:


kevés a sokhoz és túl kevés az egyhez,
fogja magát és útra kel az ész,


fogja magát és a sötétbe kortyol,
egyre messzebb megy, részegen a Holdtól,


pedig sejti, hogy már semmit se nyerhet,
kockára téve az Egyetlen Egyet,


az ég órája nagy szerencseszámlap,
leül, körülnéz és rendel magának,


nyugodtan ül, lassan borába kortyol,
tizenkilencre lapot kér a sorstól,


aztán veszít, és nem is megy haza.

 

                                                                                                            2010-05-09
_____________________________________________

                                                                   Jeanette Jarville - Token Of Love

Illyés Gyula: Könnyű

 

 

 

 

 

Kezed kezembe,
tekintetem tekintetedbe már,
mint folyó a mederbe,
mint szájra a pohár.
Alakod könnyű képe rezge
fénnyel, színnel tömött fejembe,
mint őszi fák
lombjára ha csak egy madár.


Elrendeződik a világ.

 

                                                                                                            2010-05-09
_____________________________________________

                                                               Lewis Ewans - Embrace

Bella István: Most csak

 

 

 

 

 

Most csak melléd fekszem és nézlek,
de nem szememmel, nézlek a számmal,
nézlek bőrömmel, kezemmel,
nézlek kigyúló szempillámmal.


Vakok látnak úgy, ahogy én nézlek.
A föld az eget így betűzi.
Így tapogatják világtalan fények
csillagok borzongó betűit.


                                                                                                          2010-05-09
_________________________________________________

                                                      Kép

Vörösmarty Mihály: A szerelmes

 

 

 

 

 

Hasztalan van olvasásom,
 Nyugtot nem lelek;
Munkátlan toll áll előttem
 S puszta levelek.


Minden szónak kezdetében
 Szép neved ragyog;
Ott van minden kis vonásnál
 S rám felmosolyog.


Zaj, tolongás nem segíthet:
 Képed benne van;
A magány sem: képed ott is
 Üldöz úntalan.


Ah nem tudlak elkerűlni,
 Mert szivemben vagy;
S szép, mint hajnal szép világa,
 De - kegyetlen vagy.

 

                                                                                                           2010-05-09
_________________________________________________

                                                   Kép

Csabai Andrea: Senki se értse

( Levél Barátomnak )

 

 

 

 

 

Úgy írom meg, hogy senki se értse,
ráhajol az ég a tó vizére,
fák bújnak össze messzi távol,
csended mindig hallat magáról.


Úgy írom meg, hogy senki se értse,
ne legyen benned több világvége,
s mikor a szél újra földhöz ér,
virágát bontsa nyárban a tél.


Úgy írom meg, hogy senki se értse,
emlékezz milyen az álmod kékje,
elég ha mi tudjuk ez áldás,
azt akarom, mindent fényben láss.

 

                                                                                                            2010-05-06
_____________________________________________



Zalán Tibor: Egy Régi Asszonyi Szerelemnek

- a búza színe miatt -                   Kiss

 

 

 

 

 

Eszembe jutottál s a nagykőrösi évek
a padok a templomkerti gesztenyés délután
s a torony mely égbe fúrta fényes-nagy keresztjét
és az angyalok kik a nyitott ablakon kiszálltak
 

látom hajamat - folyékony arany
körbelobogja a szélben reszkető vállad
és a hajadat látom - kezdődő bánatod
hűsítő árnnyal zuhan most vissza rám
 

: koraősz volt koraősz fénnyel viselős délután
 

És jöttek a lányok
: nyúlánk testük áthajolt a délutánon - rajtad -
forró este lett dús szemérmek békétlen örökéje
és más asszonyok még más lányok is jöttek
és más padok jöttek el és más templomkeresztek
és más angyalok szebbek sírósabbak!       vadként símogatók
 

Most csend van
- - - most nem jön el senki
mint beszögelt ablakú ház: így élek itt
Gesztenyék hullását hallom néha éjjel
s a meztelen avarban eltűnő léptedet

  

                                                                                                            2010-05-02
_____________________________________________

                                                             In Love

Majtényi Erik: Virágének


 

 

 

 

 

 

Megyek utánad,
jössz utánam,
csupasz a vállad,
csupasz a vállam,
s akár a bőrre
tapadó inget,
cipeljük pőre
kétségeinket,
meg azt a terhes,
meg azt az áldott,
azt a keserves
bizonyosságot.


Szándékot szándék
félve kerülget,
karjatárt árnyék
lopva feszül meg,
szólsz botladozva,
szólok dadogva,
s legyűrnek félszeg,
didergő félszek.


Szempillád néha
nyugtalan rebben,
mint lüktetés a
kötözött sebben,
s szavunk a semmi
rácsához koccan
kétemeletnyi
hűvös magosban.


Valami lomha
időtelenség
süketen kongja
ideges csendjét,
s ebből a csendből,
ösztönünk börtön-
odvából feltör,
feltör dübörgőn
az a parázsló,
magát veszejtő,
meg nem bocsájtó,
el nem eresztő,
eszelős, fojtott
kényszerűség,
vérünkbe oltott
védtelen hűség,
az a sikoltó,
láncokat oldó,
borzongó óhaj,
sunyi, kegyetlen,
emberi szóval
nevezhetetlen,
amitől félsz és
amitől félek,
amiért élsz és
amiért élek.



                                                                                                            2010-05-01
_____________________________________________

                                         Horváth Zoltán - Harmónia

Lesznai Anna: A szó

 

 

 

 

 

 

 

Valakiben vagy valahol,
Verőfényben vagy tán virágban,
Lehet hogy könnyekben vagy könnyben -
Alszik a szó.
A nagy kérdés, a nagy könyörgés -
A kincset keltő koldusnóta,
A teljesedést termő éhség -
És csak nekem szól.



                                                                                                            2010-05-01
__________________________________________________

                                                                 Kép

Szabó Magda: Kinek már álma sincs










Rólad, terólad. Míg erőm tart,
s a lopott pillanat szabadsága
szavakra bomlik, megnyitja torkomat.
Ó, hadd kiáltsam messzire,
mi vagy nekem e súlyos ég alatt!


Talán utólszor. Mert a nappal
kiszopja csontjaimat,
mert ébren várom, a hegyen
hogy gázol át a virradat.


Kinek már álma sincs, meddig tart élete?
E test meddig lesz még erős?
Itt lassan-lassan minden ismeretlen,
csak a halál, meg te vagy ismerős.


Hogy írjon verset, aki fél?
Hogy írjon verset, aki fáradt,
hogy írjon, aki nem remél,
ki úgy tölti az éjszakákat,
hogy mire új reggelre kél,
várja, valaki nekitámad?


Lásd, rólad írnék, s szüntelen
másról beszélek én,
világunk iszonyú vizében
gázol e költemény.


Ó, mennyire szeretlek, hogy miattad
sorsunk keserű kortyait nyelem,
rémült testem meg tud pihenni
békítő testeden, s az éjjel
szörnyei közt lehelleted a védelem.


Mily sötét van mindenütt!
Csak az ablakunk fénylik.
Csak dadogok. Szeretlek,
annyira, hogy még kívánok élni.


Vezess! Támaszd meg homlokom
szelíd homlokodon, ha
mint a részeg, dülöngőzve járok,
s kiáltozom.


Átláthatatlan téli reggelek:
alig virrad, hogy munkába megyek;
csiszolja ifjú érdességemet a város.
Egyszer oly kerek leszek, oly síma,
mint a többi odalenn.


Őrizd lelkem épségét, szerelem!



                                                                                                            2010-04-26
_____________________________________________

                                                Confidence - Maria Amaral

Raffai Sarolta: Könyörgés










Egy tenyérből másikba. Billeg
le-fel a fél világ velem.
Hát méregess - óvjál te jobban,
mint magam megőrizhetem.


Tenyeredből a tenyeredbe -
alig érinthet bármi más.
Ha senki, te tarthatnál vissza
egységbe zártan, így vigyázz,


így félj, ítélj, emberré rendezz:
széthulltam volna védtelen.
Maradj meg, óvj annál is jobban,
mint magam megőrizhetem.



                                                                                                           2010-04-26
_____________________________________________

 

Garai Gábor: A fű, a folyó, te meg én

                                                  Kép

 

 

  

 

 

A fű, a folyó, te meg én,
szemed a reggel üvegén,
idén egy végső korty meleg,
egy törpe-kagyló-amulett,


és koraősz és nyárutó
siettető, karoltató,
és vér-pihék a nap előtt,
és fölcikázó evezők,


aztán az est, s hogy nincs tovább,
hogy vártalak négy nyáron át,
s hogy halhatatlan a remény,
s a fű, a folyó, te meg én.

 

                                                                                                            2010-04-22
_____________________________________________

                                                             Maria Amaral - Eros 7

Hajnal Gábor: Szerelmeslevél

 

 

 

 

 

 

Csend van, a lomb közt fényküllő remeg,
lidérc és vágy pásztázza az eget,
mire elalszom, elsápad az ég,
éjemnek vágya, láza mind tiéd.
És reggel is csak arra ébredek,
hogy hoz-e majd a posta levelet,
fülledt a dél, fülledt a délután,
reménytelenség tátog rám sután.
Hány nap telt el, hogy nem öleltelek
s nem láttam könnybenúszó szemedet?
Szerelmem konokan küldi feléd
a messzeségen át kis fényjelét,
tán álmod tőle békélten ragyog...
fölöttünk pásztáznak reflektorok.

 

                                                                                                             2010-04-21 
__________________________________________________

                                          Hessam Abrishami - Golden Catch

Csorba Győző: Alázat

 

 

 

 

 

Szeretném elmondani végre egyszer,
mi vagy nekem. -
Megcsöndesedtem, nem verekszem
többé, várom türelmesen,
hogy gazdag terveit betöltse
életemmel a szerelem.


Fáj a hiány szivemben, restelem,
hogy ember így vagyok,
hogy lelkemen és testemen
a csonkaság sajog -
de rendelés ez, jogerős itélet,
nem lázadok.


Nem lázadok, csak mentem magamat,
ahogy lehet,
csak illő társamat
fürkészem a hiú magány helyett,
aki ölében és kezében
ajándékot számomra rejteget.


Szeretném elmondani végre, végre,
mi vagy nekem -
hát így terelt hálóm elébe
a gondos szerelem,
hogy fönnakadva gyönge szálain,
maradj velem.


Tőled már a viharok elszaladtak;
szelid verő
fényezte békés vonalát utadnak,
a nyugalom, e fő erő
lengett lényed körül,
mint sérthetetlen levegő -


Szél támad, és elvinni készül,
emelgeti a szoknyád,
beteg vagyok a rettegéstül,
zokogva borulok rád:
úgy őrizlek, mint gyáva börtönőr
szökni-akaró foglyát.


Ijesztenélek a világgal:
mi lesz, ha nem véd
az én hűségem? kis virágos ággal,
mi lesz veled? - károdra tennéd.
Ijesztenélek, - s panaszkodom inkább:
romjaimon tekints szét!
Szél támad, és elvinni készül -
nyomaidon bedől
az is, mi eddig ép volt, s meg nem épül
többé se ég, se föld,
mindenfelől a hiány szakad rám,
- te óvsz mindenfelől.


Szeretném elmondani végre egyszer,
mi vagy nekem,
most, amikor már húzódol, menekszel,
s nehéz fejem
horgadva várja: koszorúzza meg már
a szerelem.

 

                                                                                                             2010-04-21
__________________________________________________

                                                   Kép

Hajnal Gábor: Álmomban

 

 

 

 

 

 

Álmomban, Kedves, hosszú folyosókon
kétségbeesve úgy kerestelek,
mint mennyei üdvét a remete,
mégsem mertem neved kiáltani,
de néha mintha egy-egy fordulónál
feltűntél volna pár pillanatig,
fejed körül tüzes kígyók sziszegtek
és fényük megvakította szemem.
Aztán sötét lett és te messze tűntél
s én makacsul rohantam csak utánad,
szívem kalapált, kivert a verejték -
sehol, soha utol nem értelek.

 

                                                                                                            2010-04-21
__________________________________________________

                                                  Maria Amaral - Silence 

Szőcs Kálmán: Csak én

 

 

 

 

 

Az út, amelyen hozzám jöttél,
lábad nyomát nem őrzi már.
A szomszédasszony rég elfelejtett,
bár ajtajába még kiáll.


Szobámban újra alszik minden,
a vázában már nincs virág,
s kezedre nem vágynak remegve
az ablakban petúniák.


Már nem miattad gyúl vörösre
a fény, mely hozzám becsorog,
s az este omló kék haján már
nem villan fehér mosolyod.


Csak én foglak még néha kézen,
ha nem lát senki, s úgy megyek,
lehunyt szemekkel, álom-szépen,
a csillagok felé veled.

 

                                                                                                            2010-04-19
_____________________________________________

                                                               Under The Trees

Kiss József: Ó, mért oly későn... 

 

 

 

 

 

Ó, mért oly későn, levelek hullása,
Daru távozása idején:
Mért nem találkoztam rózsanyiláskor,
Hajnalhasadáskor veled én?

 


Mért nem hallgathattuk édes-kettesbe
A pacsirtát lesbe, te meg én?
Mért nem találkoztunk a mámor, a vágyak,
Az ifju álmok idején!...

 

                                                                                                           2010-04-17
_____________________________________________

                                                    Maria Amaral - Eros10

Csoóri Sándor: Ez a nap

 

 

 

 

 

Egy nap veled,
egy nap megint az őrület:
szobád és tested félhomálya,
csöndje és határtalansága.


Kitakart szád és semmi más -
ott kint vadszőlő villogás:
az égen véraláfutás.


Vakmerő remény így szeretni,
melledért, szádért megszületni,
földdel, egekkel keveredni.


A nyár, mint a vér, megalvad,
összeomlik, mint birodalmak:
virág-romok,
levél-halottak
gyűlnek körénk gyöngéd mocsoknak.


Ne félj, nem félek, ez a nap
bebalzsamozza ágyadat,
kezedet, hallgatásodat
s fekszem melletted akkor is,
mikor az álom hazavisz,
mikor már nem lesz több szavam,
csak ennyi:
szél van,
este van.

 

                                                                                                            2010-04-16
_____________________________________________

                                                            Ivan Koulakov - Two In The Forest

Tóth Árpád: Esti kertben

 

 

 

 

 

Esti kertben űlünk
Hallgatag,
Csend csobog körűlünk,
Halk patak,
Mint szomoru fűzfák szelíd domboldalban,
Halk patakra halkan
Hajlanak.


Fönt a szép ezüst ég
S hold lobog,
Istenem, leszünk még
Boldogok?
Kebleden a fejem:
Jó volna örökké ezen a kis dombon
Szívedet hallgatnom,
Hogy dobog.

 

                                                                                                            2010-04-16
_____________________________________________

                                                      Kép

Necz Dániel: Csokiszív

 

 

 

 

 

Jó volna most egy svájci hotelben
valahol fenn az Alpokon;
vasárnap lenne és kávégőzben
ülnénk egy halványkék balkonon.
Te csokit majszolnál, és
összeolvadnának a napok,
s csak hevernénk egymás ölében,
mint valami boldog massza,
és élvezném, ahogy a hó és a jég
leheletünket összeragasztja.
Jó volna, s mintha csak praliné
lenne a táj; benne mi a töltelék,
és mint forró tejszín,
bőrödön selymesen ömlenék szét.
Körülöttünk ringna a fehérség és a csönd,
és még tekintetünk is egymásba akadna;
csak ülnék a hegyen
a halvány balkonon,
csakis tőled elhavazva.

 

                                                                                                           2010-04-16
_____________________________________________

                                                                           Maria Amaral - Eroschaice

Turbuly Lilla: Alkonykapcsolat

 

 

 

 

 

Hát itt van, nézd, ez az októberi este
(még egy órája sincs, hogy láttalak),
de nem vagy itt, így nem nézheted, persze,
vagy mégis, csak néhány utcával távolabb. 


Ahogy te elköszönsz, az mindig mintha végleg,
de főleg most, hogy hűvösebbre vált
a frontok űzte késő nyári képlet,
kijózanítva azt, ki más időkre várt. 


Van az a hosszú pillanat, csak azt akartam,
hogy most az egyszer várd ki itt velem,
mikor a nappal és az est közötti harcban
épp döntetlenre áll a küzdelem. 


Csak nézni, hogy a fény lassan kifogy,
és nem remélni, nem gondolni semmivel,
de egy kigyúló lámpasorról tudni, hogy
mikor van vége, és hol kezdődik el.

 

                                                                                                            2010-04-12
_____________________________________________

 

Berczeli Anzelm Károly: Szerelmes kelletés 

                                           Maria Amaral - Portrait 10

 

 

 

Édes, az én arcom sápadt
s nem lesz soha mosolygósabb,
mindenkivel én törődöm
s kopott gunyám alol mégis
kifehérlik fakó bőröm;


édesem, én szegény vagyok!


Nyögtem is, de nem szeliden
s megátkoztam azt is, kinek
megesett a szive rajtam,
vad ököllel, mint a szélvész,
alvók lelkét fölkavartam;


édesem, én jó sem vagyok!


Mondjam-e, hogy rád sem lestem,
aki szép vagy s akarsz engem?
Komoran s nem hitegetve
vallottam be, hogy a csókért
hiába vársz köszönetre;


édesem, oly komisz voltam!


Azt mondtam, hogy kellesz, kelles
jussom vagy és semmi egyéb,
akire én ugyis várnék,
azt mondtam, hogy az örömben
kenyér vagy és nem ajándék;


édes, ugye gőgös voltam?


Azt mondtam, hogy nagyon kellesz
s néha mégis gyülöltelek,
hurcoltalak sárban, porban,
nászi lázban rád kacagtam,
gonosz, durva, hitvány voltam;


édes, ugye eljösz ma is?

 

                                                                                                           2010-04-12
_____________________________________________

                                                           Maria Amaral - Eros 2

Farkas Árpád: Szempillaerdő

 

 

 

 

 

Tisztásaidon én nyugszom meg,
én alszom itt, fáradt, minden
hadakból megtérő királyfi,
míg őzeid halántékomat nyalogatják,
vállamra szállnak madaraid,
hozzám szelídülnek vadjaid,
legyen hát áldott e rejtegető,
parányi derű,
és árnyat ne vess énrám,
susogj, lélegezz fölöttem,
és simogass új ébredésre, hadra,
szempillaerdő.

 

                                                                                                           2010-04-12
_____________________________________________

                                                     Maria Amaral - Eros 1

Szécsi Margit: Szerelem

 

 

 

 

 

 

Acélkék rozsban háltam,
karod volt párna fejem alatt.
Csókok, s ledőlt rozsszálak
becézték barna derekamat.


Távol a töltés nyúlánk
fennsíkján olykor egy-egy remek
gyorsvonat elviharzott,
s fénye rajtunk is végigsepert,


s füttyszóra jólét, buja
szépség amint ott elrobogott,
a nehéz gazdagság súlya
alatt a talpfa felzokogott.


Habpárnák, ételek, ékszer
úsztak a fényes fergetegen,
és utak, micsoda tájak!
Nekünk csak egy volt, a szerelem.

 

                                                                                                            2010-04-12
_____________________________________________

                                                 Daniel Varoujan Hejinian - Gentle Touch           

Illyés Gyula: Ajándék

 

 

 

  

 

 

Tudom, mi szolgának a jó szó,
fogolynak séta, nap,
egy kézfogás a hontalannak,
egy korty, szíves falat,
sokat próbáltam. Köszönöm,
hogy megtaláltalak.

 
Se jobb, se rosszabb, csak a rossztól
tán jobban szenvedett,
hálás vagyok csak és köszönni
véletlent is merek,
szerelmet, ezt az éjt, szerelmed;
ne bánjad sose meg.

 
Egy szót se szóltam, ajkaidra
nyomtam öt ujjamat 
lefogni győztesen megindult
boldog sikolyodat:
őrizd egy életre, mit eztán
ad még e pillanat.

 
Tudom, szegénynek percnyi jókedv
örök nagyon lehet,
engem melenget, hogyha rád ím
mosolyt melengetek,
játékom, díjam, büszkeségem,
hogy fényesítelek.

 
Szerelem volt ez? Azt tudom csak,
hogy mi a meggyötört
szívnek a munka elbutító
két ocsmány napja közt
emberré válni s bár egy éjre
vállalni a jövőt.

 
Dől künn a hó, végy két harisnyát,
elmentem, dolgozom,
ha csöngve felriaszt az óra,
derítsen kis dalom,
itt rögtönöztem, itt hagyom
az asztalon.

 

                                                                                                            2010-04-12 
_____________________________________________

                                                                   Maria Amaral - Portrait 4

Nagy László: Te sem vagy fehérebb

 

 

 

 

 

Érzem halántékom
kék ütőerének
ugrálását, belső
dörgését a vérnek.


Kint levél se csattan,
a világ elhallgat,
vadmadár a szívem,
valakiért jajgat.


Bolygó szemeimmel
keseredek érted,
ideszívlak hozzám,
gyújtva megidézlek.


Én lélekzek benned,
élsz bennem, te bátor,
vagyunk mi egymásnak
fölvirágzott sátor.


Te sem vagy fehérebb,
te sem vagy ártatlan,
édes elszánásban
nem vagyok páratlan.


Szerelem, arannyal
befújt hársfa-teknő,
rengess minket, födj be
tüzes bárányfelhő!

 

                                                                                                            2010-04-12
_____________________________________________

                                                       Csanálosi Tibor - Tiltott Határátlépés

László Noémi: Reggeli kérdés

 

 

 

 

 

Ma ki utazik el ma
ki néz hosszan utána
hogyan szakad vagy foszlik
a tegnap cérnaszála
ki fűzi tű fokába
hány öltés kell a szívig
hogy verjen, míg a testet
a fű közé terítik
hány öltés kell a színes
a képeslap-magányhoz
fércelni annyi véget
amennyi még lakályos
amennyi tengerekben
a cseppet nem takarja
hány öltés kell a szélnek
hogy az eget bevarrja?

 

                                                                                                            2010-04-04
_____________________________________________

                                                               Dennis Procopio - Kiss

Gyóni Géza: Egy asszonyt várok

 

 

 

 

Ezer szem kérdi s meg nem érti:
Miért jöttem és mire várok?
S én felelek: " Egy asszonyt várok.
Csöndesen! Meg ne riasszátok."


Nesztelen úton messziről jön.
Karjai, válla gyöngyfehérek.
Leül mellém és halkan mondja:
Szeretlek téged és megértlek.


Megfogja tétova kezem
És vezet tiszta, hűs vizekhez.
Lábánál kisírom magam.
Anyám, szeretőm, hitvesem lesz.


Ezer szem néz, mint eszelősre
És úgy szánnak a mosolygások,
Amint suttogva egyre hajtom:
"Csitt! Csöndesen! Egy asszonyt várok!"

 

                                                                                                            2010-04-03
_____________________________________________

                                                             Sokolov - First Love

Garai Gábor: Kővirág

 

 

 

 

 

Mért növesztettél kővirágot
a szívedben szomorúságot,
mikor az idei tavasz
már gyönyörünktől sugaras!?
Mikor már virradat előtt
magasztalják a fölkelőt
- hisz érzik, közeleg a Nap -
csörgő, csevegő madarak,
és dalosak is, eldalolva
minden víg éneküket sorra,
nekünk is azt, hogy van remény,
hogy többé nem hagylak el én,
hogy hajnalunkra jön az alkony,
s átölellek, egyetlen asszony. . .
S úton-útfélen nárciszok,
kék jácintok is, bódítók
és cirmos-kelyhű tulipánok
dicsérik e szédült világot. . .
Ó, hát ne növessz kővirágot,
ne szívedben szomorúságot!

 

                                                                                                            2010-04-03
_____________________________________________

                                                   Stephani Clair - Everlasting Embrace

László Noémi: A könnyűség

 

 

 

 

 

Mennyire könnyű egymásról mesélni
az ezeregy levelű fa alatt
vivő ösvényen, amiről letérni
gyengénél is gyengébb az akarat;


mennyire könnyű, elviselhetetlen,
egymásban élni, mint erdőn a köd,
ahogy az ágakon előre lebben
és megpihen az odvas fák között,


oly egyszerű
a húsz utáni áram
zsúfolt vizében egymást érteni,
és tudni pontosan: a "rádtaláltam"
ezeregy száraz jelentése mi;


tudni miért, mi űz el, mi marasztal,
az ég alatt alig néhány arasszal.

 

                                                                                                           2010-03-31
_______________________________________________________

                                                                       Pelles Róbert - Alone

Pilinszky János: Tiltott csillagon

 

 

 

 

 

Én tiltott csillagon születtem,
a partra űzve ballagok,
az égi semmi habja elkap,
játszik velem és visszadob.


Nem is tudom, miért vezeklek?
Itt minden szisszenő talány,
ne fusson el, ki lenn a parton,
e süppedt parton rámtalál.


S ne félj te sem, ne fuss előlem,
inkább csitítsd a szenvedést,
csukott szemmel szoríts magadhoz,
szoríts merészen, mint a kést.


Légy vakmerő, ítélj tiédnek,
mint holtak lenn az éjszakát,
vállad segítse gyenge vállam,
magam már nem bírom tovább!


Én nem kívántam megszületni,
a semmi szült és szoptatott,
szeress sötéten és kegyetlen,
mint halottját az itthagyott.

 

                                                                                                           2010-03-28
_____________________________________________

                                                              Stephanie Clair - Naked

Csoóri Sándor: Utolsó csillagig

 

 

 

Hogyan szeresselek,
ha félsz tőlem s ha nem vagy szabad;
ha elbújsz égő falevél mögé
s füstbe,
húsodba falazod magad:
homályos hazugságba,
jégpincébe,
mikor egyetlen szó elég,
hogy átrepüljük szakadékainkat,
a föld minden övezetét?
Akit nem véd a szerelem,
hiába védi az magát;
dereka körül égő erdő lehet szeméremöv,
koszorú-lánc -elfogy a levegője, nyomora,
csöndje
s nézi csak: hogy kopik 
fölüle el az ég 
utolsó csillagig.

 

                                                                                                            2010-03-28
_____________________________________________

                                                                           Angela Brown - In The Sky

Baranyi Ferenc: Könyörtelen vallomások

                                                

 

  

 

 

1. (még indulatosan)


Igazad van: mért bántanám,
kihez csak házasságlevél köt
hat éve téged. Dőzsölök,
akár mihaszna ingyenélők.


Igazad van: mért bántanám,
ki fogva tart, hogy meg ne csalhass,
bilincs talán féltése, ám
erényövnél is pántosabb vas.


Igazad van: mért bántanám,
ki megtart és eltart helyettem,
s míg rád keres, marad időm,
hogy maradékát csipegessem.


Igazad van: nincs nagy veszély,
ha néhanap megvámolom csak,
hiszen tolvajt előbb kiált,
kit mindenéből kirabolnak.


Igazad van. Tapintatot.
tanul manapság oly sok ember,
magad felezni nem nehéz,
ha sorsomat felezni nem kell.


Igazad van: mért bántsam őt?
Még elveszítelek, ha bántom.
A létem vagy felesben is,
hozzád kell tartozzak, belátom.


Ha így - így. Bárhogy. Mindenáron.



2. (már majdnem apatikusan)


Végső fokán a fájdalom
megszünteti saját magát
testet lelket kinőve holt
időtlen űrben fáj tovább


midőn a jaj már ultrahang
a fülnek már akár a csend
midőn ibolyántúli rég
a sebek sugárzása bent


midőn a kín már "ultra-kín"
a lüktetése végletes
idegekkel nem fogható
nem érzed már ha tönkretesz


miattad már megőrülök
míg fájok érted élj velem
az ideg-mérte létezés
nélküled egészségtelen


vigyázz ne késs a szerelem
túlfáj a szívemen s az űr
térségein lebeg tovább
tompán és személytelenül

 

                                                                                                            2010-03-27
_____________________________________________

                                                             Oliver W. Ray - Man With Roses

Csoóri Sándor: Hetedik napja

 

 

 

 

 

Neked írom ezt a suhanó verset
siess, ha tudsz
ne várd meg a holnapi estét.
Hetedik napja bámulom már
a döglött homokdombokat
ebből a kopár szállodából
s az unatkozó kis erdőt.
Óriás varjú eszi benne a havat.
Topog, cikákol, aztán elröpül
ferdén észak felé.


Mintha fekete húscsomó szakadna ki belőlem
szárnyra kapva.
Nem akarok már az órára nézni egyedül
a kenyérre, a késre
a test hirtelen támadt sötét krátereire.
Valami elfojthatatlan földi suhogás készül
a számmal újra megszólalni.
S nem akarok már többé egyedül reménykedni magamban.
Siess, ha tudsz, hideg szél fúj itt az ország szélén,
fázik a kezem nélküled, mint az őrt álló katonáké.

 

                                                                                                            2010-03-27
_______________________________________________________________________

 

                                                                                                                                        Arik Reiss - Embrace

Garai Gábor: A perc kevés

 

 

 

 

 

Hiába oltottam beléd magam,
nem vagy enyém, csak voltál. S lehetsz még,
akkor sem maradsz. Lázadó szavam
nem téged vádol, de minduntalan
belőled ront rám a reménytelenség. 


Közösségünk: káprázat, észrevétlen.
A megtért tudatnak már bonthatatlan
közeg vagy: köd, víz, mely amint kiléptem
köréből, összezárul, s nem maradtam
nyomnak se benne, kivetett egészen. 


Így nézlek. Szinte elképzelhetetlen,
hogy testem veled elvegyült anyag.
Nem lelem magam szádban, se szemedben.
Ki vagy? Azt hinném, sosem láttalak.
Így nézlek én társtalan rettenetben. 


Mert társat lel a lélek és a lét,-
s örök legyen a pőre test magánya?
Tízmillió év konok szégyenét
hát soha senki sem törli le, két
testet végleg egy áramkörbe zárva? 


Ezért alélás minden ölelés?-
Akard: s a szégyent én veled letörlöm.
A száj, az öl, a perc, a perc kevés,
a folytonosság kell már, az EGÉSZ,
józanul is, és izzón és örökkön. 


És enélkül már el nem nyughatom.
S ha sosem sikerült, s ha lehetetlen,
én megteszem! Akard: s minden ízemben
te lüktetsz, én meg benned folytatom
harcom a halál pártütése ellen.

 

                                                                                                            2010-03-26
_______________________________________________________________________

 

Csoóri Sándor: Elengednélek, visszahívnálak

                                                                                           Robert Duval - Emotional Dance

 

 

 

Elengednélek,
visszahívnálak,
nagy vízben vetnék neked ágyat
s fáradhatatlan tengerészed,
kezemmel körülhajóználak.
Amerre mennél,
mennék utánad.
Nyár van,
kiköltözöm az ég alá
szerelmed nomádjának:
süssön a Nap, mint a végzet -
egész testemmel
égjek!


Erőt az elérhetetlen jövő ad
s holnapi romlása a vágynak -
Darazsak golyózápora
luggatná át a koponyámat,
venné a világ véremet,
de én csak mosolygok,
mert látlak.


Elengednélek -
visszahívnálak -
hangya-gyászmenet hömpölyög,
előle eltaszítanálak.
Porból fölszedve vizet adnék,
sebed kimosnám szavaimmal.
Melléd feküdnék s a világot
elsötétíteném
hajaddal.
  

 

 

                           

                                                                                                           2010-03-26
_____________________________________________

                                                           Hessam Abrishami - Dream Lovers

Kiss Dénes: Részem lettél






 

 

Úgy élsz bennem, akár a vérem,
nyitott szememben a világ,
fájdalmaink a létezésben,
vagy ép üvegben a szilánk!
Belőlem már te ki nem válhatsz,
mint halál a születésből,
éjszakáimból az álmok,
élők a múló időkből.

 

                                                                                                             2010-03-24
________________________________________________________________________

                                                                                                Kovács Árpád - Rózsaszín gömbök

Imre Flóra: Bergerette

 

 

 

 

 

Már végleg téged hordlak a szememben,
Mióta abszurd angyalként előttem
Ezen a foszló, végtelen napon
Megjelentél, hogy - ma már jól tudom -
Kiments a végső némaságból engem.


Hurcolnak hullámos vizek,
Énünkből kék forrás ered;
Ki tudja, milyen part a szerelem?
Én nem gyújtogató szemed,
Nem is bronzszobor testedet:
Homlokodon a ráncot szeretem.


Mint a dió, magamba kövesedtem,
Az életem csupán irodalom -
Nézlek belül, s nincs más mit mondanom
Latinul akár, vagy dal-keresetlen:
Már végleg téged hordlak a szememben.


                                                                                                            2010-03-24
_______________________________________________________________________