Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


_____________________________________________

                                                                                                Willem Haenraets

Váci Mihály: Aztán







Emlékszel? Aztán milyen jó volt
hozzád fordulni - és Te édes! -
hogy doromboltál hogyha csókot
súgtam égő füled tövéhez.
 

S alvás előtt egymás ölében
még fészkelődni, s megfordulva
fel-felkérdezni, félig ébren:
"Szeretsz?" "Szeretsz még?" - újra, újra.
 

Emlékszel? Engem elfeledhetsz.
De a  percekre emlékezzél,
mikor odabújtál szívemhez
és magadról megfeledkeztél. 

 

 

 

 

_______________________________________________________________________ 

                                                                     Kép

Váci Mihály: Felcserélt szenvedélyek

                                            

 

Fájó, nehéz az olyan szerelem,
amit nemcsak a nyers élvezet éltet:
melynek kevés, ha a test meztelen,
s fogasra dobva kinn marad a lélek.


Érzékeink, sorsunk s az értelem
vívtak, ölelkeztek, húsunkba téptek,
bőrünk, agyunk, tudatunk részegen
habzsolta, tervezte is azt, mit érzett.


Szerelme, sorsa volt egy nemzedéknek
a láz, - a harc, rajongás, fegyelem,
s egymást örökké felcserélve égtek
a cél, gyönyör; a csók, történelem,


- hogy mindkettő ebbe majd belevérzett:
s vív, sír bennünk, - s én Veled, Te velem.

 

 

 

 

_____________________________________________

                                                    Lernie Beuler - Red

Váci Mihály: Hegedű

 

 

 

 

 

Értelme magvait a sorsom
szétszórja már, mint záruló virág.
Félelmeim úgy könyörögnek érted,
mint égre kulcsolt ágú őszi fák. 


Amerre lépek: szétterülve, törten,
emlékeink hullt erdője zizeg,
s levéltelen napjaim ágbogán át
eget betöltve sóhajt a neved. 


Ordítanék utánad, de hiába:
oly néma vagyok, béna, mint az állat,
és mint a kő, mely megütött, s utána
ha belerúgsz, még felvérzi a lábad. 


Hegedűként, felsodort idegekkel,
kiszáradva és megfeszülve élek,
oly vágyakkal utánad, hogy vonótlan
sikolt, szikrázik belőlem az ének.

 

 

_____________________________________________

                                                          Willem Haenraets - Untitled

Váci Mihály: Semmi az egész

 

 

 

Várom, hogy visszatérj,
szótlan szemembe nézz,
mosolyogj szomorún:
- Semmi az egész!
 
 
Semmi az egész,
Minden volt - ennyi lett!
Vezess már haza engem.
Szorítsd a kezemet.
 
 
Éjjelenként majd néha
ha erősek leszünk,
amit remélni kellene

- arra emlékezünk.

 

 

 

__________________________________________________

                                                     Auguste Roden - Kiss

Váci Mihály: Szebb öröm

 

  

Szívem alatt ragyogsz. A csillagok csipkéje
remeg az ablakon. Érzed? Ez itt
a szív állandóan üres edénye,
pedig örökké csak merít, merít.
 

Mondhatnám ezt is még: ó, harmatos
alma a tested, s rá a fény havaz!
De szebb öröm, hogy friss, kemény, piros,
s hogy női test, izgató és igaz.
 

És nem hasonlítlak az angyalokhoz:
asszony vagy, nő vagy, ezért áldalak,
mert úgy szorítsz forrón, sírva, magadhoz,
hogy embernél több leszek általad. 

 

 

 

__________________________________________________

                                                                                                       Ilisa Miller Howell - Her Divine Love

Váci Mihály: Szeretném

 

  

Szeretném egyszer elfeledni Véled,
amit Te juttattál eszembe;
s érezni forró közelséged,
amely elér a Végtelenbe.

 

 

_______________________________________________________________________ 

                                                                                           Eric Storm - The Embrace

Váci Mihály: Tenyér

 

 

  

Hozzád forrasztanak a csókjaim,
ahogy fészküket az ereszhez
csókolgatják a szomjas fecskék.
Ölelgetésed úgy kötözget
köréd, mint madár a fészkét
szálanként illesztgeti ághoz.
Szerelmed átfog, mint madarat a szárnya,
- s ha ökölbe szorít a küzdelem haragja,
befelé fordult könnyeimet te tűröd.

 

 

 

_______________________________________________________________________