Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


_____________________________________________

                                                         Andrew Hughes - Couples

Tóth Árpád: Álarcosan








Hát rossz vagyok? szótlan? borús? hideg?
Bocsáss meg érte. Hisz ha tudnám,
A világ minden fényét s melegét
Szórva adnám.


Kastélyokat. Pálmákat. Táncokat.
Ibolyákkal a téli Riviérát.
Vagy legalább egy-egy dús, összebújt,
Boldog órát.


De most oly nehéz. Most egy sugarat
Se tudok hazudni, se lopni.
Vergődő és fénytelen harcokon
El kell kopni.


Az Antikrisztus napjai ezek,
Csillog a világ szörnyű arany-szennye.
Röhögő senkik, balkörmű gazok
Szállnak mennybe.


S én lent vergődöm, és nem tudja más,
Hogy csöndem éjén milyen jajok égnek.
De légy türelmes. Jön még ideje
Szebb zenéknek.


Csak légy türelmes. Maradj, míg lehet,
Váró révem, virágos menedékem.
Most álarc van rajtam, zord és hideg,
De letépem,


Vagy szelíden, míg elfutja a könny,
Öledbe hajló arcomról lemállik,
S te ringatsz, ringatsz jó térdeiden
Mindhalálig.

 

_______________________________________________________________________

                                                                                                     Alfred Gockel - Sun Dance

 Tóth Árpád: Elejtetted a Napot

 

 

 

 

 

 

Rád gondoltam délután
fönn az arany nap sütött
s lehunyt szemhéjaimon
rózsaszínnel átütött.
Fáradt arcom szeliden
tüzesítette a fény
s szemlehunyva a szokott
utazásra vártam én.


Arra, mikor - halk hajó titokzatos tengeren -
fekvőszékem útrakél, s lázam sodrán ring velem
felelőtlen, gyönyörű fantázia-tájakig
ahol romló életem némely bús álma lakik:
Mindaz, ami sohse lesz, mindaz, ami sohse volt
így indultam ma is el, húnyt szemekkel, mint a holt.


Álmodozni életet, és úgy hajlott rám a Nap
mintha pilláimra a rózsaszínű parazsat
az a szent fény ejtené, mit még ott látott a szem
Isten-atyja kebelén, s melyre szomjas szüntelen.
És egyszerre úgy esett, telin, forrón, hirtelen
Rád gondoltam s arra, hogy messze vagy, és jaj nekem.


És megriadt szemeim felpattantak:
a hegyek csúcsain már pirosan búsultak a fellegek.
És egy furcsa vízió vad erővel elkapott.
Úgy éreztem: kezeid tartották ma a Napot.
Azért volt oly különös minden fénynél édesebb
és én ezt csak most tudom, amikor már este lett.
Mikor kezed fáradtan elejti már a Napot
s szívemben is csöndesen elhallgatnak a dalok.

 

_______________________________________________________________________

                                                                                                      Ivan Koulakov - Two In The Forest

Tóth Árpád: Esti kertben

 

 

 

 

 

 

Esti kertben űlünk
Hallgatag,
Csend csobog körűlünk,
Halk patak,
Mint szomoru fűzfák szelíd domboldalban,
Halk patakra halkan
Hajlanak.


Fönt a szép ezüst ég
S hold lobog,
Istenem, leszünk még
Boldogok?
Kebleden a fejem:
Jó volna örökké ezen a kis dombon
Szívedet hallgatnom,
Hogy dobog.

 

_______________________________________________________________________