Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


_____________________________________________  

                                                           Michael Davies - Embrace

Somlyó Zoltán: A büszke szem








A büszke szem az égre bámul;
a néma szájban titok él.
A büszke kéz, az összezárul;
a büszke szív, az nem remél.


Én feléd nézek két szememmel
s a szájam zárt, mert titka van.
S feléd lengetem két kezemmel
a szívem, amely nyitva van.
 

 

_____________________________________________ 

                                                          Kovács Árpád - Csók

Somlyó Zoltán: A hosszú csók

 

 

 

 

 

A hosszú csók, az gyilkolás,
vájkálás agyban és belekben.
A perc: a herceg, aki szép,
az óra: hulla a melegben.


Ó, mért nem tudják ezt a nők!
És mért kívánnak lehetetlent?
Mért átkozódnak kínban ők
a férfi után, aki elment.


A perc: a függönyszétnyílás –
minek benézni mélyre… jobban?…
Oda, hol szennyes párolog
az áporodott, rőt sarokban.


Minek belátni már oda,
amit a vérsetét beárnyalt?
A lélek mért süllyedjen el,
ha testünk már magasra szárnyalt?…


…Ha selymet fogtál, hát örülj.
simítsd meg – siess – és ereszd el!
Az óra altat és megöl,
a perc megszül és megkeresztel.


A selyem is csak rongy leszen,
ha összegyűröd, fénye elvész…
Ha mész a nőhöz: szolga légy!
De büszke úr, ha tőle elmész!

 


______________________________________________________________

                                                                  Ben Shiff - Soul Mates

Somlyó Zoltán: Álmok szőnyegén

 

 

 

 

 

Az álmaimból és reményeimből
szines, süppedő szőnyeget fonok.
És éjjel-nappal fonok egyre-egyre,
a munka édes, sürgető, konok. 


Beléfonom a jelen bús magányát

ciprus-színével is kegyetlenül.
Amely fölött az őszi alkonyatban
lágy tétován fehér galamb repül. 


Ha elkészül a ritkamívű szőnyeg,

nagyboldogan terítem majd eléd:
menj végig rajta s érezd meg a lelkem
különös, vágyó, rezgő ütemét…

 

 

______________________________________________________________

                                                                       Jasmin Aldin - The Couple

Somlyó Zoltán: Ámbrafüst

 

 

 

 

 

Életed lelkemet úgy lengi körül,
mint kertajtót a vadszőlőinda.
Reszkető szemed úgy bámul reám,
mint a telihold bús ablakaimba.


Csókra szabott kezeid tüze ég
a megáldó s megátkozó szóban,
amely nyelvemen az, mi a csengetyüszó
kicsi számon, mely síklik a hóban.


Hajad a tiltott, távoli kert,
melyen át sóhajom szállani mert;
nyakad és homlokod: szobrok.


Eléjük virágot hordok
s lelkemben, e vertaranyüstben,
a neved száll a kék ámbrafüstben.

 

 

_____________________________________________________________

                                                                          Joseph Lorusso - At Her Door

Somlyó Zoltán: Két szív között

 

 

 

  

A szív forrong, lázad - de vár is...
Látod, hogy eljött ez a nyár is...
Hallod-e, hallod-e, kedves?


Fogd le a szíved, zárd le a szádat.
A nyár a fénybe hullott alázat.
Csitt, csitt... Légy engedelmes...


Forró a szél, hozzád nem enged. -
Köztünk a mély jázminlehellet...
Érzed-e, érzed-e, drága?


Az úton százszor elakadnak,
akik egymás felé rohannak,
nézve a hold sugarába...


Két szív suhan... S történjen bármi;
oly szép: nem remélni, de várni...
A száj ég, a szem szöge nedves...


Egy nap, egy perc egyszer majd hírt hoz...
Közeledünk... a csókhoz?... a sírhoz?...
Ki tudja, ki tudja, kedves...

 

 

_____________________________________________________________

                                                                                   Kovács Árpád - Csíkok                                        

Somlyó Zoltán: Szerelmes vers

 

 

 

 

Válts útat: arra jöjj, amerre én!
Bozótos sziklaszakadék peremén!


Nem én: a szigorú sors mondja ezt.
Mely hozzám ragaszt és el nem ereszt.


Születtél - s utamba vetett a por.
Most már a szél is karomba sodor.


Férfi csak így tehet, hogyha erős!
Így tesz majd az utód. Így tett az ős.


A kar mind bezárul: arra való!
Ha jő a férfi, az asszonyfaló!


Viszlek, ha jössz. Ha nem: megyek veled.
Rejtsd el a szívembe szégyenedet.


Tiéd a férfi. A szégyen enyém,
ha elejtlek a sziklaszakadék peremén...

 

 

_______________________________________________________________________

    

Somlyó Zoltán: Az ötvenéves ember is...
 
 

 

Az ötvenéves ember is megérzi,
hogy lenn, a földbe megfordult a mag:
hogy a levegő selyemkárpitjára
reálehellt a langy ibolyaszag.


Az ötven éves ember is megérzi,
hogy a láb könnyebb, bátrabb a derék;
hogy hatkor este van már, s mégsincs este -
hogy hazaszaladni kár lenne még...


Hogy a melleken egy-egy gomb kinyílik
s mosolygósabbak, mint télen, a nők;
hogy ámokfutó szegődött nyomukba,
üldözi őket, és nem félnek ők...


Hogy tar galyán a ma még szürke kertnek
egy láthatatlan száj már hangicsál;
hogy nehéz lett már a kabát a vállnak
s a nyak alatt kibomlik már a sál...


Az ötvenéves ember is megérzi,
hogy orvul rájatámadt a derű.
Hogy van valami, ami tiszta és szent.
hogy van valami, ami nagyszerű...

 

 

______________________________________________________________

                                                    Ben Shiff - Happiness

Somlyó Zoltán: Várlak

 

 

 

 

 

 
A sárkányfejű szigonyos kályhát
befűtöm. Dél van. Fütyörészek.
Meleg lesz, csöndes, buggyanó meleg
ez a bolond boszorkányfészek.
 

Szorosan összekötözök
két unatkozó bársonyszéket:
itt te fogsz ülni, itt meg én...
Rendezgetek. És fütyörészek...
 

Itt te fogsz ülni, itt meg én;
zimankós szívem összerázod,
bolond fejem öledbe hull,
s a könnyeidet magyarázod...
 

Zimankós szívem megpendül,
mint éle jó, hevert acélnak -
Sok ránc lesz majd a szőnyegen
s a bársonyszékek elalélnak...
 

És átkozol majd és gyűlölsz
s a csókjaidat megtetézed...
... A sárkányfejű szigonyos kályha
ropog. Várlak. És... és fütyörészek.

 

 

__________________________________________________