Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


_____________________________________________

                                                                       Kép

Reményik Sándor: Csak egymáshoz

 

 

Ha most, mikor oly érthetetlenül nehéz a szívem:
Valaki jönne és karonfogna szépen, szelíden -

Nem is karon, csak kézenfogna, mint árva gyermeket a másik
És sétálnánk napnyugtától a legelső csillagsugárig!

Valaki, akinek most nem volna gondja semmi másra,
Csak arra, hogy én szomjazom csendes-szavú vigasztalásra -

Aki jönne mellettem főlehajtva egy órácskát hallgatagon
S a hallgatása azt mondaná: panaszkodjék, én hallgatom.

Újat nem mondanék, tán inkább ezerszer elmondottakat,
De új volna így, ily zavartalan-ketten az esti ég alatt -

Egy óráig, amíg a csillag felragyog és reánk sugároz:
Nem volna köze semmi máshoz, nem volna közöm semmi máshoz
 

_______________________________________________________________________ 

                                                                                                          Kép

 

Reményik Sándor: Csendes csodák

 

 

Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.

 

Tedd a kezed a szívedre,
Hallgasd, figyeld hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?

 

Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a szürke kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?

 

Nézd, árnyékod, hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? S hogy tükröződni
Látod a vízben az eget.

 

Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák:
Rajtuk át Isten szól: jövök.

 

_____________________________________________

                                                                  Arny Bjork Birgisdottir - Love

Reményik Sándor: Én a szívemet...

 

 

 

Én a szívemet szétszakítottam:
ahány darabja, annyifele van.
Én azt gondoltam, hogy ezt így lehet
és csorbát nem szenved a szeretet.
Hittem, hogy minden darab új egész
s akit szeret, azért mindenre kész.
Mindenre kész, - de ah, - erőtelen
e balga, szétforgácsolt szerelem.
Ez a tudat éget, mint a kereszt
én Istenem, nem így akartam ezt.
Nem így: kapni más lelke aranyát
s cserébe tarka rongyot adni át.
Arany lélekkapun menni által
s fizetni pár színes szóvirággal.
Egyformának lenni mindenkihez:
emberfeletti nagy szív kell ehhez.
Én a szívemet szétszakítottam
ahány darabja, annyifele van.
Pár rongydarab jutott mindenkinek
és nem jutott az egész senkinek.

 

_______________________________________________________________________