Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


_____________________________________________

                                                        Talantbek Chekirov - Dreaming Of You

Nemes Nagy Ágnes: A szomj

 

 

 


Hogy mondjam el? A szó nem leli számat: 
kimondhatatlan szomj gyötör utánad. 
- Ha húsevő növény lehetne testem, 
belémszívódnál, illatomba esten. 
Enyém lehetne langyos, barna bőröd, 
kényes kezed, amivel magad őrzöd, 
s mely minden omló végső pillanatban 
elmondja: mégis, önmagam maradtam. 
Enyém karod, karom fölé hajolva, 
enyém hajad villó, fekete tolla, 
mely mint a szárny suhan, suhan velem, 
hintázó tájon, fénylőn, végtelen. 
Magamba innám olvadó húsod, 
mely sűrű, s édes, mint a trópusok, 
és illatod borzongató varázsát, 
mely mint a zsurlók, s ősvilági zsályák. 
És mind magamba lenge lelkedet 
(fejed fölött, mint lampion lebeg) 
magamba mind, mohón, elégítetlen, 
ha húsevő virág lehetne testem. 
- De így? Mi van még? Nem nyugszom sosem. 
Szeretsz, szeretlek. Mily reménytelen.

 

 

_______________________________________________________

                                                                      Daniel Varoujan Hejinian - Lovers

Nemes Nagy Ágnes: Félelem

 

 

 

 

 

Szeretlek. Nincs rá szó, nincs rá mozdulat.
A rémülettől görcsösen szeretlek.
Elsorolom hányféle iszonyat
vár rám és rád, már arcunkba merednek.


Csak sorolom, csak számolom naponta,
hörögtető álomból riadok,
készülődöm még iszonyúbb koromra,
simogatom sovány, meleg karod –


Kint söröztünk az aquincumi kertben,
réteges emlék, gyönge, őszi ég,
elmotyogtam egy gyerekkori versem:
„Sárgult a lomb, de nem hullott le még”,


sárgul a lomb és minden perc utolsó,
illir táncosnő köldökét riszálja,
a gyom között latin szabásu korsó,
biciklit hirdet kétméternyi tábla,


langyos az ég, a füst is tündököl,
a vonaton szöllő-szagú kosár,
a sűrű illat hajunkra ömöl,
csordultig érett, s szétbuggyant a nyár –


Hét esztendeje szeretlek, szerelmem,
fordíts egyet a Göncöl-szekeren,
szólj a világnak, mondd, hogy lehetetlen –
s maradj velem.

 

 

_______________________________________________________

                                                                                                                        Kép

 Nemes Nagy Ágnes: Gondolj-rám-virág

 

 

 

A gondolj-rám-virág,
az volna szép, az volna szép,
a gondolj-rám-virág,
az barna-kék, az barna-kék
(csak volna barna, volna kék,
a gondolj-rám csak volna szép,
mert nincs ilyen).

A nefelejcs azt mondja: nem,
a gondolj-rám: igen, igen,
azt mondja, hogy: igen.

                                                                                            

 

_______________________________________________________________________ 

                                                                                                              Kép

Nemes Nagy Ágnes: Láttam, láttam

 

 

 

 

Láttam, láttam lappantyút!
Éjszaka, erdőn meglestem,
róka-vadásszal kettesben.

Nem volt ottan lámpa, se ház,
mentünk: én meg a rókavadász,
akkor az égen, fekete égen
valami röppent még feketébben,
valami röppent: lappantyú!
Két szeme lángja, két pici lámpa,
gurgula-hangja úszik utána.

Ketten láttuk, senki más,
ketten: én meg a róka-vadász.

 

_______________________________________________________________________