Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


_____________________________________________

 

Mirtse Zsuzsa: Már megint

 

 

 

 

 

reggel van, hűvös is, az ablaktáblát
hajtsd be, és kifutott megint a kávé,
nincs rossz kedvem, hagyjuk, oltsd el a lámpát,
a nappal túl fényes, és mindig másé,
és ez a sebhely is, itt, a hasadon
(ez is csak ablak, rád nyit és elköszön)
valahogy mindig megtalálom, ahogy
a rendet a világ dolgai mögött.



Tegnap még lakott itt valaki talán,
összebújtunk, mint a parketta-ujjak,
ha elindulsz, fizesd már be a számlát,
ne dobolj az asztalon, kérlek, fújtad



újra és újra a régi sort, ki kért
meg erre, csak álmodik az ujjam -
üres szobák vagyunk, vonaltalan kéz,



de tavasszal esni fog, esni fog újra.

 

 

_________________________________________

                                                                              

Mirtse Zsuzsa: PoliamoriaKép

 

 

 

 

 

 

 

talán nem fontos (beszélnünk) kellene
hogy nem laksz már (bennem) tudod sosem laktak
hogy kéne (szeretni) csak egyszer tudtam jól
évek óta zárva nálam az ablak

 

hát már megint itt (vagy) magamat látom
arcod arcomba (hullik) a hajad kissé
öregszel pedig a java most fog jönni
csupasz fej fák mire virradok tél

 

__________________________________________________________________