Úgy élsz bennem, akár a vérem,
nyitott szememben a világ,
fájdalmaink a létezésben,
vagy ép üvegben a szilánk!
Belőlem már te ki nem válhatsz,
mint halál a születésből,
éjszakáimból az álmok,
élők a múló időkből.
_____________________________________________
Kiss Dénes: Időző
Meg kell fejtenem, ki vagy,
mit akarsz velem,
mennyi benned az áhitat,
a barátság, a szerelem?
Visz-e szorongás
napfényes utcákon át
az élesre csiszolt őszben,
hol mint kristályrácsok
villantják puszta fakoronák
a Nap cserepeit,
s pókháló ejti csapdába
az időtlent.
Meg kellene fejtenem e nagy
szelidgesztenyék alatt
vonásaid keresztrejtvényét,
csönd-kondító pillantásodat,
s ki vagyok neked,
te nekem ki vagy?
Hadd tudjam meg
e tiszta szavú őszben,
amiért e végtelen pillanat
ragyogó tisztásán
elidőztem.
_______________________________________________________________________
Kiss Dénes: Részem lettél
_______________________________________________________________________
Kiss Dénes: Szerelmem utolsó verse hozzád
E szerelemhez nincs közöd!
Magam akartam magamnak
Bár irántad fogantatott
Nincs rajta hatalmad.
E szerelemhez nincs közöd
nem volt és nem is lesz soha
Fénylik az idők fölött
bár gyötrő és ostoba.
E szerelemhez nincs közöd
Magamnak teremtettem
Te jársz-kelsz élőn is halott
holtan is temetetlen.
E szerelemhez nincs közöd
- bár érted sarjadott -
csak mint az árulónak
ahhoz kit föladott!
_______________________________________________________________________