Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

                                                                Kép  
Shaffer Erzsébet - Barack a fűben
 

 

 

     Azon a reggelen egyszerre csak énekelni kezdett. Valami blődli kis kuplét, de olyan kedvvel ismételgette, sehogy se tudta abbahagyni. Akkor vette észre, hónapok teltek-el úgy, hogy nem énekelt. Beszélt, mesélt, magyarázott, háborgott, sóhajtozott, kiabált, mint máskor. Csak éppen énekelni nem tudott. Aztán azon a reggelen, nem is reggel volt az még, hanem hajnal – korán ment ki a kertbe. A slagot kötözte az öreg vasszékre, így szokott locsolni -, egyszer csak észrevette, hogy énekel.
     Pedig látszatra nem volt más ez a hajnal, mint a többi. Már világosodott, amikor nesztelenül, hogy a háziakat föl ne ébressze, kiment a kertre nyíló ajtón. Egy csiga araszolt előtte a gyepen, de ilyen csigával találkozott tegnap is. Elkésett sárgabarack puffant, a ringló alatt kéken terült a fű… Tessék, gondolta, ez is beérett. S nyomban utána az jutott eszébe, mindjárt Szent István, vége a nyárnak. Galambraj surrogása zavarta meg a csöndet. Hogy burrognak a szárnyak – fülelt, és nem jutott eszébe, hogy a galambcsapatot mindennap látja. Mélázva nézte, ahogy eltűnnek a kertek fölött. 
     A petúniák édes közelsége térítette magához...

                                                                     Teljes szöveg

_____________________________________________

                                                                                                                 Nada Hribernik Godler - Forgiveness With Love

Schaffer Erzsébet - Engedd el...

 

  

 

     Nézte a fényképet. Ezek a színes képek hogy megfakulnak, gondolta. Micsoda hőség volt azon a szerdán. Emlékszik, szerda volt, még csodálkozva meg is kérdezte a férfitól, esküvő szerdán? Igen, bólogatott az, a szemüvege csillogott, a szemét összehúzta, a szemöldökét a homloka közepére tolta, és csücsörített, ahogy szokott, ha valami turpisságra készült. Aztán félrehajtotta a fejét, mint egy kisgyerek. És megint bólogatott.
    Esküvő szerdán.
    Most szemben álltak. Megfogta a vállát, és hozzátette:
    - Te leszel a tanúnk.
    - Én… - kezdte az asszony.
    - Kérlek…
    A férfi most komolyan nézett.
    - Akarom, hogy végre sikerüljön. Boldoggá akarom tenni ezt a drága, őrült nőt. Királynővé.
    Az asszony hallgatta, nézte a szemüveg mögött a szemét.
   - De… - kezdte újra, és elhallgatott. Nem tudta, hogyan mondja, amit mondani
akart.
  A férfi a szájára tette a kezét.
  - Azt akarom, hogy ott légy. Hogy halljad az eskünket, hogy jelen légy a tanúságtételnél. Hogy szerencsét hozz…
  - Sokat kívánsz...

                                                                                      Teljes szöveg

 

_______________________________________________________________________

                                                                Cornelia Karlstromer - Lean On Me

Schaffer Erzsébet - Kuglóf               

 
 

 

     Már belerakta a diót. Úgy, ahogy szokta, gyorsan szétválogatta, zacskóba rakta, a húsklopfolóval összetörte, és belekavarta a lágy tésztába. Mazsolát nem talált, de volt egy adag aszalt sárgabarack. Gondolt egyet, egy kis maroknyit apróra vágott belőle, belekeverte a kuglófba azt is.
     A férfi akkor jött ki a konyhába, amikor bal kezében a tállal, jobbjában a kanállal a kuglófsütőbe öntötte a tésztát. A rum és a vanília édes illata ott úszott a melegedő sütő fölött. Nagy adagot kevert, nehéz volt a tálat tartani.
     Míg a nyers tészta kitöltötte a formát, s ő kotorta, kavarta a tál alját, régről megszokott mozdulatokkal, hogy semmi veszendőbe ne menjen, az éjszakára gondolt. Arra a pillanatra, amikor akarata ellenére, mégis odabújt oldalán az ismerős helyre, megtalálta a váll várakozó gödrét, a mellkashoz simította az arcát, lefogta a kereső kezet. Csitította volna a suttogást, betakarta volna a száját, kérte volna, hogy hallgasson, maga sem értette, mindezt miért.
     Vágyakkal kevert érzések kavarogtak benne, most azonnal tetten érhető és soha máskor tetten nem érhető gondolatok...
                                                                                                
                                                                                         Teljes szöveg

 ________________________________________________________________________

                                                                                                                     Kikerics

Grecsó Krisztián - A szerető neve

 

 
 
    Szalma Lajos aznap harmadszorra repetázott a Körös-parti panorámából. Nem is Körös-part az igazán, Élővíz-csatorna, ez a hivatalos neve Tótváros egyetlen folyócskájának, melynek olyan csinos sétánya van, mintha legalábbis a Balaton-partra vezetne. Szalma Lajos itt korzózott körbe, a nulla ponttól indult, a városi fürdő magas kőkerítésétől, elsétált a levitézlett Halász-csárda előtt, a vízparton télikertes kiskastélyok és biedermeier kúriák vannak, a Körös meg a füzek lombalagútjában pihen. A promenádon kis szigetek, padok, ahol kívánós kamaszok markolásszák egymás ölét. Szalma Lajos tanár úr rótta a köröket, mintha a méterek percek volnának, és vissza lehetne ballagni az időben, és látni, amikor elvesztette minden reményét, hogy ezt az élet nevű ügyet lehetne másképp is csinálni.
     Másképp, főleg a nők miatt.
     Egy szerelem szomorú vége bántotta éveken át az ifjú Lajost, és még most, a gyakorló tanár urat is, egy régi, titkos viszony emléke, egy olyan parázsló kívánalomé, amely után – most már látható – szükségszerűen csak hamu marad...

                                                                                         Teljes szöveg

 

_______________________________________________________________________

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

_______________________________________________________________________