Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


_____________________________________________

 

Karafiáth Orsolya: Egy hét a Boldog-kabátban

                                                          Andrei Protsouk - L Amour Sous Le Parapluie

 

 

 

 

Fél-kába hétfőhöz varázs-köpeny –
jól titkolta, hogy van mit rejtenem.
Kedden kacér kösztüm-kabátka lett,
s négy megbeszélést vészelt át velem.


A ponchók szerdája nem semmi volt!
Akár húszévesként, trapézgatyában –
Tabán, hát persze. Hol máshol lehettünk?
Talán szerelmesen, kissé beálltan…


Seszín csütörtök – egyszerű felöltő;
pár perc csupán, kávé a Macskakőben.
De ó, a péntek! Ezüst színházi stóla –
a bőrömig sugárzott, s most is érzem…


Tigrismintás műszőrme bunda: szombat.
Rejtett éjfél, el csak nem múlt az este.
Ráckert; langyos, lassú nyárvégi pangás.
„Kissé égő a nő” – mondtad nevetve.


Vasárnap széldzseki, kiránduláshoz.
(Kapucnijától kismanó-alakban
próbáltam minden lépést tartani.)
Majd visszakérted, és én visszaadtam.

 

                                                                                                           2009-03-25

 

 

_____________________________________________

 

 

Karafiáth Orsolya: Liebesgedicht

                                                                      Tina Aston - Lost In Love

 

 

 

 

 

 

 

"Szerelmem, gondoltam, szerelmem vagy te is,
bár nem látszol annak és nem úgy viselkedünk."
(Ágens) 

 

 

A testen, és a test mélyén, belül
egyszerre ért a pillanatnyi pánik.
Hogy megmaradjon: nem kellett idő.
Nem enged el. És nem tarthat sokáig.
 

Miért kérném, hogy érezzél velem?
Kívülről megtanulj? Ugyan, ki kérte?
Első érzésre tudtam, s nem riasztott
hogy így megyek veled. Ilyen kevésre.
 

A testen és a test mélyén, belül.
Gyomorban, méhben, s hátha ott, a szívben.
Lesír az arcomról, a könnyeimről.
Hogy felnőttem. S hogy mégse úgy. Egészen.
 

Ne érts.  Nekem se jó, hogy értelek.
Az arcomat nézd. Így próbálj szeretni.
Egészséges vagyok és átlagos.
Így gondolj rám. A választásod - ennyi.
 

A testen, és a test mélyén, belül
redők meg árkok, pár fáradt szövet.
Még összetartanak. Engem. Veled.
Honnan tudnád, miért is élvezed.
 

Így tartalak, tapinthatóan, épen.
Fel sem fogod. Nem tőled létezik.
Nem ér hozzád, milyen boldog vagyok.
Nem érint meg, hogy boldogság ez is.

 

                                                                                                          2009-11-07
_____________________________________________

  

Karafiáth Orsolya: Vigyázz rá, föld. Óvjátok istenek

                                                       Jeannette Jarville - He Love's Me, He Love's Me Not

 

 

 

 

 

A rossz törvények működésbe léptek.
A félelmet elrendezem magamban.
Nyilván a front. A hirtelen meleg.
Váratlan romlás. Helyrehozhatatlan.

Példákat persze könnyedén találok.
Jót, rosszat - mindegy is talán. Neki.
Erőm, mert volt... Most a duplája kell.
Engem lehet, hogy nem kell félteni.

De ő? Benne nem volt erő soha.
Ebben az egyben nem tévedhetek.
Rá eztán is mindig figyelni kell.
Vigyázz rá, föld. Óvjátok, istenek.

Ne lássa át, miképp hagyott magamra.
Ne tudja meg, hogy közben mennyit ért.
Felejtse el, hogyan laktunk mi együtt:
az őszt, s a tél rohadtabbik felét.

Legyen munkája; menjen stúdióba;
találjon rá, akit majd megszeret;
és végre egyszer nyerjen már csocsóban...
vigyázz rá, föld, óvjátok, istenek. 

Ne sejtse meg, e sok jó honnan kél,
csak egyszer-egyszer jussak még eszébe.
Ha másról nem is -
- de inkább mégse.

Őszülni kezdett. Álljon jól neki.
A többi törvényt én bevállalom.
Öregszem ám, mióta nem szeret.
Nyár jön. "Lehull rólam az oltalom".

 

                                                                                                           2009-03-09

_______________________________________________________________________