Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

_____________________________________________

                                                                    Kép

Jónás Tamás: A szád jutott eszembe

 

 

 

 

A szád jutott eszembe, hogy
mennyi mindent lehetne
játszani vele.
Vagy a bátor csontok a válladon.


És aggódom, hogy érdekel-e még
Téged is az én vállam
vagy a szám vajon.


Ez a szerelem
mint a rák, csendes.
Ugyan folyton legyőz
s minden sejtemen uralkodik
de láthatatlan.


Nem simogatlak, nem becézlek
- csak gondolatban.
Legalább így, Te is maradj velem.
Elszomorodnék hűtlenségeden.



_____________________________________________

                                                                       Kép

Jónás Tamás: A szerelemről

 

 

 

 

Most valami olyasmit szívesen mondanék, hogy
jó a láz, de a nyugalomnál semmi sem jobb.
Vagy: az az ég, ami szégyenkezve lángolt,
meteort sírt, igaz, de távol volt, és tárgy volt.
Vagy: minden szereplő, végül is, felcserélhető,
s ilyen sztorit szül bármelyik hely és bármelyik idő.
A lány se szép, se csúnya, a fiú alig erősebb,
és mindig lesz kultúra, ki érti-félti őket.
Tíz év múlva vége, ha most nem is múlt el még,
és akkor lesz majd forró a most csak langyos emlék.
És mondanám még azt is, hogy épp az a szép benne,
hogy akkor múlna el, ha vége sose lenne.
De ez se igaz, az se igaz, egy valós: hogy fájnak.
S szerelemből, nem a csendből születnek a tárgyak. 
   



_____________________________________________

 

                                                      Adrien Doni - Tenderness

Jónás Tamás: Csak szonett

 

 

 

 

Hitetlenségem büntetése vagy.
Nem számítottam rá, hogy közelemben
lehet még jeget olvasztani ember,
pinceablakon beragyogni nap.


Nem tudtam rólad, nem is vártalak.
Nevettem volna, ha mesélnek rólad.
Nem volt már súlya bennem semmi szónak.
És szétgurult rizsszemek: mind a nap.


De most: erdők lépnek velem, ha lépek.
A tenger fáradtan mellém zuhan.
A fájdalmak felragyognak s kiégnek:


hangyabolyvilág nyüzsög boldogan
a mellkasomban, és kapkod az élet:
sorsomnak, veled, újra dolga van.
 

 

_____________________________________________

                                                    Edward B. Gordon - The Wild Blue Yonder

Jónás Tamás: Csak várlak

 

 

 

 

várlak csak várlak és azt remélem
nem áll az idő csak minden héten
meg-megpihen úgy öt-hat napra
hogy magamra hagyjon és ne magadra
várlak csak várlak a terek unnak
nyitva a szemem bár minden szunnyad
nézlek és várlak és nem beszélek
nem adlak ki a pletykás reménynek
várlak és várlak és nem kérdezlek
mikor kellene már megérkezned
mikor indultál és nem mert fájna
felém indultál vagy más irányba
várlak csak várlak már neved sincsen
hagyom a koldust hogy megérintsen
hagyom a szagát hogy belémszálljon
nincs ruha rajtam te vagy a ruhámon
várlak csak várlak még hit sem kell ehhez
kitartásom is sikert feltételez
várlak és nem tudom mihez kezdek
ha megszépül arcom a tenyerednek

 

_____________________________________________

                                                                                                                                   Ivan Koulakov - Sleeping Couple              

Jónás Tamás: Nem tenger

 

 

 

 

 

Tél ez itt, nem csoda. Nem ebéd, nem tenger.
Tudnám én, hol vagyok. Ha elvesznél bennem.
Kóborolnál el, és én magamra találnék.
Tél ez itt. Csoda, nem isteni ajándék.


Ide készülődtem. Nyugalmadból tudom.
Ház van, és benne én ott kint az udvaron.
Tél van kint, tél van bent. Túl vagyok egy őszön.
Nincsen verseny, hó van, veled kergetőzöm.


Nem tenger. Így vagyok fél-mélység, fél-
hullám.
Bárcsak maradna tél, amíg meg nem unnám.
Tengerből szerelem. Verset kergetőzöm.
Téli tenger. Verseny. Nincsen, aki győzzön.

 

_______________________________________________________________________