Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


_____________________________________________

                                                               Jeaneen Barnhart - Embrace

Jatzkó Béla: Ahogy                           

 

 

 

 

Nem amit adsz: a szád szétnyíló rése,
nyelved hegyén a méz, a csorgatott,
s nem ágyékodnál a lágy hajlatok,
s nem a szíved felgyorsuló verése,


nem combjaid árnyékos kikötője,
nem csípőd, melled, vállad vagy szemed!
Mind véletlen, nincs benne érdemed,
te sem vagy más, mint gének eredője.


Ahogy adod: a hozzám simulásod,
lendületeid, habozásaid,
ahogy magad a bőröm alá ásod,
ahogy a karod húz és eltaszít,
ahogy olvadsz és oldasz az öledben:
ez már te vagy. És csak te. Csak mi ketten.

 

 

_____________________________________________

                                                     Araz Hama - Beige Visionen

Jatzkó Béla: Azóta




 

Feldúltuk egymás életét:
a zárt-ablakú nyugalomba
belerobbant, akár a bomba
és cafatokra tépte szét


az ál-boldogság függönyét
az az éjszaka, mely karomba
sodort, mígcsak a hajnal lomha
fényén nem foszlott a sötét. 


Azóta minden más lett: a tervek,
álmok, országok, városok,
barátok, arcok és szemek,
s akik mellettünk fekszenek:
mert legjobban az változott meg,
ami semmit se változott. . .

 

_____________________________________________

                                                                                                            Németh Klára - Ülőölelkezők      

Jaczkó Béla: Egyszerű

 

........

 

"Jössz?" Persze... Talán...Nem reménytelen...
Ha délben sikerül X-et leráznom.
Ha Y-t meggyőzöm, hogy ne pofázzon
órákon át az értekezleten,


ha Z-vel a holnapi randevút
átrakhatom jövő keddre-szerdára
s a szerelő estig megreparálja
az autóm, s ha nem túl jeges az út,
akkor eheti a fene a fenét,
mégiscsak nyélbeütjük a találkát!
Egyszerű ez, akár az egyszeregy, -
s ha most nem megy, majd megy legközelebb...

 

 

______________________________________________________________________

                                                                   Lernie Beuler - Green

Jaczkó Béla: Kéz a kézben

 

 

 

 

 

 

Fogd a kezem, mint ma az utcán,
s ne felejtsd el ezt a délutánt.
Egy kerge autós ránk dudált,
irigyelte, hogyan bújsz hozzám;


az is lehet, hogy nevetséges
pár voltunk, - együtt ősz s tavasz.
Mindegy. Ha mellettem maradsz,
a külvilág úgyis mellékes. 


az ujjaid gyökeret vernek
az ujjaimban: kéz a kézben
egymásba növünk észrevétlen,
mint faragott feszületnek
Krisztusa is egy a kereszttel.
Csak fogd a kezem, s ne ereszd el.

______________________________________________________________________

                                                                                                        Geraldin Odetta - Lovers

Jatzkó Béla: Mágia


 

 

 

Mikor jöttél, én már senkit se vártam,
asztalomon nem volt sem bor, sem abrosz,
szobám kihűlt, pókháló nyúlt nyakamhoz,
a ház üres volt, mégis kulcsra zártam;


az ablakon buktál be, mint a napfény,
az üveg megpendült, de nem törött el,
befűtöttél meztelen köldököddel,
fogad zománcával megterítettél;


azóta úgy élek, mint egy királyfi,
varázslatod valósággá fogadtam,
kincseim köldöködben és fogadban,
kastélyom van, mégsem kell kulcsra zárni;
velem maradtál, - történjék akármi,
gazdag vagyok, s immár kifoszthatatlan.

 

_____________________________________________

                                                       Kép

Jatzkó Béla: Újjászületés  

 

                                                   

 

Csak te tudod, milyen vagyok,                         
csak én tudom, milyen vagy,
mikor a lázunk fellobog
s a józanságunk elhagy;


engem nem látott senkisem
s téged sem láthatott még
olyannak, mint mikor kiver
a kéjtől a verejték;


ki is sejthetné azt, amit
eddig magunk se tudtunk,
vágyunk új vallomásait,
sok gyönyörűszép titkunk?
Újjászületünk, éjre nap:
te általam, én általad.

 

_______________________________________________________________________