Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


______________________________________________ 

 

Székely Magda: Úton

 

De hogy ki vagy valóban én
mégis tudom
hogy zaklatottan mint a szél
mindig úton


Hogy elég hogy elégedetlen
léted hová vezet
hogy ezután mindenfelől
utad leszek
 

___________________________________________ 

Araz Hama - Untitled

 

 Szabó Lőrinc: Mondják, hogy szép

 

Mondják, hogy szép, és én semmit se mondok,
mondják, hogy égő bronzhaja a hajnal,
hogy csillagokat hordoz nagy szemében
s hogy büszke és dacos és rá se nézne
oly csúnya, fekete fiúra, mint én.
Ő csak kacag, és sóvárogva nézik
gúnyos ajkát és álla keskeny ívét,
és nem tudják, hogy tegnap engem csókolt,
és hogyha hallgat, nem tudják, hogy ő most
arra gondol, hogy tegnap hullt a harmat
s ránk hullt a harmat, őreá meg énrám,
s hogy tegnap, látva boldog heverésünk,
még a rigók is mind megrészegűltek
s közel röpűlve a májusi lomb közt
eszeveszett szerelmi dalba kezdtek.


____________________________________________________________________

 

 B. Radó Lili: Vers varázsa vasárnap

 

Meleg kályha, régi karosszék mélye,
vasárnap délután. Verset mondok magamban,
szürcsölvén zengő ízét színes szavaknak
s az édes mérget lassan szívemre szívom.
Jaj, Kedves, újra élsz s én megint menekülőben!
Mikor alszom, eszem, vagy beszélgetek vidáman,
azt hiszem, szabad vagyok s magamé már egészen:
Te jössz és szívemre ejted parancsoló kezed
s én látod újra, újra, jaj, újra rab leszek.
Még áltatom magam kissé, hogy tán a vers volt,
(hogy csak szó, mi zsong, s ami megint megejtett,
hogy semmi sem volt köztünk, már arcom is felejted)
de mosolyos nyugalmam elvitted, Kedves, újra.

 

____________________________________________ 

 

Aja - Eclipsed

 

Ady Endre: Nagyon közelbe kerültünk 

 

 Kezdetben tán nem is hevültünk
S mégis:
Szép, ócska, vágykódó, jó szivek,
Be nagyon közelbe kerültünk.


Szánón simulunk, hogyha fázunk
S mégis,
Ha nem is adott még sok derüt,
Áldott a mi találkozásunk.


Első titkunk fű rég benőtte
S mégis
Minden titkoknál bátrabbakat
Küld nekünk a titkok mezője.


Soká lesz a célságból cél már
S mégis
Néha úgy hajtom le a fejem,
Mint boldog, győztes bajnok a célnál.

 

___________________________________________

 

Lene Schmidt-Petersen - De Forelskede2

 

 Szabó Lőrinc: Köszönöm, hogy szerettelek

 

Pénzzel, szóval, könnyel, imával,
mivel kellene megköszönni,
hogy eljöttél, hogy bűnben is
el mertél életembe jönni
s álmomba és ágyamba bújtál
s több és jobb voltál minden újnál?


Köszöntem már titkon anyádnak
és apádnak, hogy drága tested
épp így formálták valaha,
s népemnek már és Budapestnek
megköszöntem, hogy így teremtett,
s köszöntem a véletleneknek,
istennek és minden csodának,
hogy kitaláltak, megcsináltak,
s valahogy elhoztak nekem,
csak neked nem tudtam sosem
megköszönni szerelmedet. 


Ágyadból most is úgy megyek
tovább, hogy adósod vagyok
s valami sokkal tartozom.
Pénzem nincs, nem imádkozom,
mondják, nem voltam sose jó,
sírni nem tudok, csak a szó,
a szó enyém, s a messzi hála -


ezt a hálát adom neked,
kislányom, titkos kedvesem,
s messziről súgom csendesen:
köszönöm, hogy szerettelek.

 

_____________________________________________________________________  

 

Araz Hama - Untitled 

 

 Kosztolányi Dezső: Beszélő boldogság 

 

 Beszélni kell most énnekem. Szeretnek.
Szeretnek engem, boldogság, hogy élek.
Beszélni kell mindig, s nem embereknek,
hogy vége már, eltűntek a veszélyek.

 
Beszélni égnek, fáknak és ereknek,
neked, ki nagy vagy, mint az űr, te lélek,
s nincsen füled sem, látod, én eretnek,
csupán neked, a semminek beszélek.


S ki hajdanán lettél a fájdalomból,
mely a vadember mellkasába tombol
és a halál vas-ajtain dörömböl,

 
most megszületsz belőlem és dalomból,
minthogy kitörve rég bezárt körömből,
ujjongva megteremtelek örömből.

 

_____________________________________________

 

 Lene Schmidt-Petersen - De Forelskede1

 

Pilinszky János: Levél

 

 

 Szállást adtál, egy éjszakára
megosztva párnád. Evangélium.


Gyönyörű vagy. Semmit se értek.
Csak jóság van, és nincsenek nemek.

 

 

Újra és újra sírok. Nem miattad.
Érted. Értem. Boldogok, akik sírnak.


Szállást adtál egy éjszakára;
Megszálltál mindörökre.

 

 

 

    __________________________________________________________ 

 

 Araz Hama - Grey Dancing

 

Boda Magdolna: Idegen madár

 

Idegen vagyok. Igaz már tudod,
hogy két cukorral iszom a kávét
és hogy reggelente nem fésülködöm.
Tudod, hogy tudom: jó a világ és rossz.
Hogy néha úgy megyek, hogy állok.
Idegen vagyok.


Tudod, hogy erős vagyok, néha mégis sírok,
ha elbukni látszom.
Hogy bátorságomban félek és hogy sokat beszélek,
de igazából már én sem figyelek magamra.
Idegen vagyok.


A bizonyosságok elhagytak. Idegen tenyerekből
idegen mosolyokat szemelgetek,
mint egy folyton éhes madár.
Mint egy folyton éhes idegen madár.


Vajon meddig tart az idegenség sivatagja,
vajon meddig tart e tikkasztó vándorlás?
Mikor mondod, hogy isten hozott?

 

 ______________________________________________________________

  

Araz Hama - Blue Embrace

 
                Boda Magdolna: ( istenhozottszerelem )

  

Az ablakon csüngő függöny
minden szála ismeri ujjaim
és ujjaim is ismerik
minden szála selymét
annyiszor lebbentettem szét
forrón kívánva lobogó jöttödet
és most a Fennendörgő
kegyelméből már enyim lehetnél
birtokom lehetne legnemesebb kincsed
eddig
csak
vártam
kivártam
sírva alázattal szolgáltam
a magányt
ugyanazt vágyva
ugyanarra várva
jöttödre
cipőkopogásra
üdvözlőszódra
jóestétcsókra
rád:
   istenhozottszerelem. 

 _______________________________________________________________________
 

 Araz Hama - Brown Dissolution

 

  Boda Magdolna: ( csönded vagyok )

 

  Dalod és táncod lennék...
reggeli zöld-arany
kisszoknyában elsuhanó
lendület
téged üdvözlő tánc
mezítelen karral
és szívvel
ágyadba virágot hajító
s lennék én
déli polkád
vörösen lobogó
mosoly mögül
felcsillanó
csókod
is lennék
és este
lennék neked a
szikrázó sejtelem
pergő forgó vágy
örvény
ami földob leránt
aranypénzes sárga ruhám
fekete tüll lobogó selyem
bokámon holdfény
ezüstpénz
csípőmön kezed
szoknyám ráncából szerelem hull
eléd öledbe köréd szerteszét
lennék dalod és táncod
vagy csak síró hegedűmuzsikád.


De csak csönd vagyok
és a csöndedben telis-teli kétség.


Zene: Révész Sándor - Én Szeretlek

______________________________________________________________________

 

Araz Hama - Yellow Caress

 

 Lesznai Anna: Ébredés

 
 

Éltem aluvó asszonyéltemet
S testem nem volt más - minden nyarak teste -
Hajam a fáknak kusza lombja volt,
Szívem a nappal leáldozott este.

 

És nem volt más álomra nyílt szemem
- Hiába hajlott ködfejtő betűkre -
Mint minden víznek és minden egeknek
Egymásba mélyedt magalátó tükre.

 

 Dús eremben télvégi harmat gyűlt meg,
November hóban őszi pára ült meg.
Mindenik maggal kipergett az éltem
És lenge lelkem lebegett a szélben.

 

 Te eljöttél és kiváltottál engem
Te csudahántó megváltó szerelmem.
Sebzett testem a nyarakból kiválott,
Most talpig saját fájdalomban állok.

  

Az én karom reszket ölelve téged,
Az én szívemre verődik beszéded
S hogy gyökeret vert tebenned a lelkem,
Én felsikoltva önmagamra leltem.


 _____________________________________________________________________ 

 

 Jeaneen Barnhart - Ölelés

 

Szabó T. Anna: Akkor

 


Van perc, amiért mindent odaadnál.

Elfészkeltem a fejem a nyakadnál.
Hogy dobogott! Felettünk csukott szemmel,
égre tárt csőrrel zengett a rigó.

Az első csók. Két forró tenyered.
Ahogy belülről megismertelek.
Akkor tanultam meg, hogy mégis, mégis:

szeretni jó.


 Zene: EAST - Elrejtettél a szívedben

_____________________________________________________________________

  

Araz Hama - Beige Visionen

 

 Jatzkó Béla: Azóta




Feldúltuk egymás életét:
a zárt-ablakú nyugalomba
belerobbant, akár a bomba
és cafatokra tépte szét


az ál-boldogság függönyét
az az éjszaka, mely karomba
sodort, mígcsak a hajnal lomha
fényén nem foszlott a sötét. 


Azóta minden más lett: a tervek,
álmok, országok, városok,
barátok, arcok és szemek,
s akik mellettünk fekszenek:
mert legjobban az változott meg,
ami semmit se változott. . .

 

   ____________________________________________________________ 

 

 

 

Araz Hama - Green Night

 

 Szabó Lőrinc: Pillanatok

 

 Mióta tegnap megcsókoltalak
s te sóváran (de csak egy pillanatra,
mert máris tiltakoztál!) remegő
térdeid közt hagytad a térdemet:
folyton elém rajzol a hála, folyton
előttem állsz, utcán és munka közben
folyton beléd ütközöm: hátracsukló
fejedet látom, kigyúlt arcodat,
csukott szemedet s a kínzó gyönyörvágy
gyönyörű mosolyát az ajkadon.
Ilyenkor egy-egy pillanatra én is
lehúnyom a szemem és szédülök:
érzem közeled, arcom arcod édes
vonalaiban fürdik, kezemet
sütik forró kebleid, újra csókolsz,
s én rémülten ébredek: óh, hisz ez
már őrület – s mégis oly jólesik
beléd veszteni magamat: egész
tested körülömöl és én boldogan
nyargalok szét lobogó ereidben.

  ______________________________________________________________________

 

Araz Hama - Purple Kiss 

 

 Boda Magdolna: (esetlen esetlegességeink)

 

 lehet talán,
bizonyára,
biztosan,
ismerlek,
vagy talán csak ismerősnek tűnsz,
bizonyára,
hasonlítunk:
én rád vagy
te rám.
Most már ne csukd rám az ajtót,
most már én sem csukom rád
az ajtód,
betoppanhatsz,
betoppanhatok,

megoszthatjuk vacsoránk,
ihatunk egy pohár bort is rá,
ágyba bújhatunk,
szerelmeskedhetünk,
párban lehetünk
egy elképzelt örök nyárban
Most már ugye...
ugye minden rendben?
Csak feltételes módokkal van még egy
                                                kis baj.
Ki tudja,
most már ne csukd rám az ajtót.

_____________________________________________________________________

 

 Araz Hama - Purple Shadow

   

 Hajnal Anna: Formáltál engem örömödre

 


Formáltál engem örömödre,
két könnyű lábbal, szinte szállnék,
s ha hirtelen kinőne szárnyam,
nem lenne váratlan ajándék,
mert aki lát, meglátja rajtam:
ez itt az Isten kedvelt lánya,
akit a szelek körüllengnek,
s kinek a tavasz új ruhája.


Formáltál engem örömödre,
de ékesíts fel most csodákkal!
szivárványt küldj sötét szemére,
ha lát, lásson hétszín varázzsal!
hadd lásson tündéreknél szebbnek,
éjjel nevemre felriadjon,
mint akit ékes villám keltett,
s utána szédülten virrasszon.


Ha jön a reggel, minden fényben,
harmatban, hőben felidézzen,
ha nem lát, értem sóvárogjon,
és hogyha lát, hát megigézzem.
formáltál engem örömödre,
de öltöztess most illatokba!
lépéseim füröszd zenében,
s csillagokat bűvölj hajamba.


Tedd meg most legnagyobb csodádat,
segítsed meg most kicsi lányod,
mert ha nem látom, érte sírok,
s ha látom, majdnem holtra válok,
tedd, étlen-szomjan engem várjon,
és sírjon értem apadatlan,
s boríts el minden édességgel,
hogy mindezért megvigasztaljam.

_________________________________________________________________

 

  Araz Hama - Yellow Feeling

 

 

 Szabó Lőrinc: Melletted

 

Rosszat nem mondhatsz rám,
amit meg ne tetéznék;
katona vagyok katonák közt,
s te vagy a vészfék:
megállitasz, fogsz, hogy
megint gyerek lehessek;
tudom, hogy ma is jó vagyok,
mikor szeretlek.

 
Hogy még bírok embert szeretni,
magam sem értem;
szidtam a szerelmet,
mikor róla beszéltem,
láttam bukásnak, butaságnak,
esküszegésnek, üzletnek, bűnnek,
állati kényszerüségnek.

 
S habzsoltam kéjeit
s ez a förtelmes étel
megtöltött annyi csömörrel
és annyi szeméttel,
hogy sírtam: két szájjal
eszi testem az asszony –
(s mégis ellenség volt, aki jött,
hogy visszatartson).

 
És most szeretlek, mintha volnék
megint huszéves;
tested és lelked porcikái:
mind kedves-édes;
kiábrándultságom megint
gyermeki hit lett,
mert azzal gyógyitasz,
ami megbetegített.

 
Amikor bennem legnagyobb
volt már az inség,
akkor mutatta meg szived,
hogy van még segítség:
akármennyi a kín s az undor
akármilyen nagy,
mind-mind elmúlik csendesen,
ha te velem vagy.

 
A küzdés piszkát nem bírom
s te vagy a béke,
háborúimból kivezetsz:
szeretlek érte;
utamon a halál felé
vészfék szerelmed;
melletted mindig jó vagyok,
azért szeretlek.

 

_________________________________________________________________


Sweet Surrander

 

Ignotus Pál: Szóltam-e?
 

 

 Szóltam-e egy szót szerelemről,
Némán is vallott-é ez arc?
Jöhetsz, mehetsz - én meg se látlak:
Hát mit akarsz?
Benne vagy minden porcikámban,
Az álmom mind belőled él,
Mégse félek, hogy eszem elhagy -
Hát te se félj.
Nekem baj az, ami bajom van.
Engem ront csak meg, ami bánt -
Mi lesz velem? Magam se bánom,
Hát te se bánd.

 

___________________________________________________________________ 

 

 Araz Hama - Untitled

 

 

   Csorba Győző: Aki sok szépet

 

Aki sok szépet mondott el hiába,
szűkszavú lesz vagy néma, ­−
tudom: fáj, hogy neked jutott
szavaim maradéka.

Én már a földnél is mélyebbre hulltam,
nyirok s penész ölelget;
nem csillagokat üldözök, −
kis emberi türelmet.

A gyengéimmel sétálok előtted,
már-már magam kinozva, −
ha rám gondolsz, a jó helyett
gondolj inkább a rosszra.

Hiszen becsaplak: önzésből szeretlek,
− embertől más se telhet, −
önnön-szívemre készítem
e gyógyító szerelmet. −

Aki sok szépet mondott el hiába,
szűkszavú lesz vagy néma,
de minden szépnél szebb lehet
szavai omladéka.

Úgy szeretlek, mint botjukat a vének,
ahogy a víz a gödröt,
a napnyugtát az aratók,
az istállót az ökrök.

_____________________________________________________________________

 

Araz Hama - Red Dream 

Csukás István: Örömre int ez a szerelem

 

 Én már minden pillanatomra éber
lélekkel vigyázok, örömre int
ez a szerelem a lélegzetvétel
fáradhatatlan ritmusa szerint,
ahogy törekvő sorsom újra s újra
szívemhez új és új magányt csatol,
ahogy szívem a dobogást nem unja,
s rólam másképp nem álmodozhatol,

 
csak hogy nagyon szeretsz. Nincs más viszonylat,
fogcsikorgatva vagyok rá tanú,
s elképzelni sem tudok én már jobbat,
és örömömben is már szűkszavú
lettem, hallgatok csak s tűnődve nézem:
fejem fölé az ég, közönnyel áld,
küldi a tél hangáraiból, kéken
villogva, a fagy fémszárnyú raját.


Én nem hadakozhatok már más módon,
érted se, csak sorsommal (pillanat
sugallta harcok kis cselét megoldom),
hozom kiéheztetett ifjúságomat,
mely országot, álmot hódítni indult,
s az örömért a szívednél kiköt –
felkönyökölve nézem éjbe fordult
hajad homlokod félholdja fölött.

 
 _____________________________________________________

 

Lene Sshmidt-Petersen - De Forelskede4

  

Pavel Koys: Ne aludj még

 

 Ne aludj még el.
Nem olvadt még el nappalom jégtáblája,
amelyen vicsorgó jegesmedvét vettem észre.
Nem osztottuk még el a napot éjszakára,
nem beszéltél még napi keresztjeidről,
melyek ha nem fájtak is: érintettek. 


Percek hiányoznak még nyugalmamhoz.
Nem jártalak még be egészen a szokott ösvényt követve.
Hiányzik még egy csók, a remegéssel teljes,
az illatos és puha, mint a megszegett cipó.
Még nem számoltam végig mindent újra
a te kicsiny megbízható ujjaidon. 


Ne aludj még.
Ha lámpát oltasz, nem láthatom, mint csukódnak össze
éjszakára arcod hamvas szirmai.
Álmod egy bontakozó színét sem láthatom,
és reggel széttöredezhetik gyarló emlékezetünkön.
Ne aludj még. Mondj még valamit,
például azt, hogy holnap záporra ébredünk,
s olyan lesz tőle a gyep, mint egy nagy tükör,
s visszfénye csupa örömet lop belénk. 


Ha elszenderülsz, jó éjt, s te légy az álmom,
de egészen teljes lényeddel benne légy.

____________________________________________________________________

 

 

Araz Hama - Untitled

 

Hervay Gizella: Két vers

 

l.

Annyira kellesz, hogy - látod - 
megtanultam hallgatni érted, 
annyira kellesz, hogy 
álmaimból könnyedén kilépek, 
annyira kellesz, 
hogy téged kereslek, nem a szerelmet, 
gondolataidba vegyültem, 
mint anyja könnyeibe a gyermek.

  II.

Fáradt szemünkön összefogódzva guggol a szorongás. 
El ne menekülj, mert most kezdjük csak látni egymást. 
A mámor - rikító selyem volt csak - elszakadt - 
téged szeretlek immár, nemcsak magamat.

_____________________________________________________________________

 

Carrie Graber - Expectations

 

Gergely Ágnes: Szeretek várni rád

 
 
Eső kering az utcán, s idebent
a lámpa körül gyűrűzik a csend,
ahogy ülök és várlak.
Nincs más világ: magamba búvom el.
Ilyenkor nem hiszem, hogy látni kell,
ilyenkor óriás vagyok,
aki elég magának,
lebegek fönn, a csont-palack felett
és az sem érdekel,
hogy kerek szemmel figyelnek a tárgyak.


Ülök és várlak.
Mióta várok így?


Emlékszem, meggyűltek az évek,
feltornyosult a megvárattatás,
közben mosoly fürösztgetett, közelség,
jószó, szívesség és kézfogás,
lassanként gyanús lettem önmagamnak
s előrebukván a jövő felé
(hogy ki jön még és ki az, aki nem jön)
belémfagyott a maradék lehellet
és meggyűlöltem, akit várni kellett –


és most eszméletem hideg falára
kikönyökölve nézek innét,
s mint az igazi boldogok,
a tétovázó ifjúságra
s a lépteidre gondolok.


Te vagy bennem a bizonyosság,
az önvédelem és a gőg,
a különbség, az azonosság,
a fejtartás mások előtt.
Ha jössz, a padló is megéled,
körvonalat kap a világ,
a tárgyak előrefeszülnek,
türelmük szétveti az ajtót,
lebiccenő fejem fölött
a lámpa lélegző virág,
jaj, nézd, hogy szeretek,
szeretek várni rád,


nézd, én, az egykori csavargó,
hogy ülök itt, nyugalmi lázban,
e mozdulatlan mozdulásban,
ülök és várlak, várlak –
állj meg! egy perccel előbb, mint belépsz,
még felmutatlak a világnak.


_____________________________________________________________________________    

 

 Irina - Soft Touch

 

 

 Szabó Lőrinc: Mint még sohasem

 

Szeretnélek kibontani
a hús ruhájából egészen,
s meglesni, új gyönyörüségben,
milyenek tested csontjai.

 

Mert egész tested szeretem,
és mind, ami építi kint s bent,
szeretnék megismerni mindent,
ami benned oly jó nekem.

 

Szeretem a fogaidat
s az ujjaidat, ízről-ízre,
csókodban bujdosik az íze
gerinced csigolyáinak.

 

Két lábad futárként hozott,
csuklóid forogtak, emeltek,
bordáid kinálták a melled,
mint az ölelést a karod,

 

s ezek a csontok rám hajoltak,
megszerettek és gyönyörű
óráknak mindig drága, hű
szolgái és dajkái voltak:

 

hogyne szeretném hát, ami
csak vagy, s mind, ami láthatatlan,
ami a külső lét mögött van
és már isteni rejtelem?

 

Szeretnélek kibontani,
s vigyázva összerakni ujra,
aztán, ha van, lelkedbe bújva
álmodni, mint még sohasem.

______________________________________________________________________

 

 

Irina - Golden Embrace

 

 Baranyi Ferenc: Egyszer majd minden összeköt

 

 Az éjszakában összeköt:
talán a fény, talán a köd. 
Mi hát - mi egybetart - a lánc?

Talán szeretsz. Talán csak kívánsz. 
Mindegy. Most hozzám tartozol.

S enyém leszel valamikor. 
 

Egyszer majd minden összeköt:
a szív, a fény - a vér, a köd

__________________________________________________________________

 

Irina - Desire

 

 
 Zalán Tibor: A tárgyak titkos neve

 

VALAKIBEN SZERETNÉK HAZAÉRNI VÉGLEG
MEGÉRKEZNI S NEM INDULNI TOVÁBB SEHOVA
MELEGÉBE VACKOLÓDNI MINT RONGYÁBA FÁZÓS KUTYA
: VITORLÁZÓ ZOKOGÁS EZÜST DARVAKKAL MERÜLŐ SIKOLTÓ PORCELÁN

ó
nagyon szeretne        én tudom        ő szeretne nagyon

MAJD ELMONDANÁM VÉGRE HOGY MENNYIT JÖTTEM
A NEVEM MONDANÁM S A TÁRGYAK TITKOS NEVÉT
ÉS MEGNEVEZNÉM AZ ÉJSZAKÁT ÉS MEGLELNÉNK NEVEIT
A LELKÜNKBŐL ELŐDERENGŐ SZOMORÚ HEGYEKNEK IS

mert
nehéz a létezés felkínált csodája még nehéz nehéz

GYÉMÁNTOK LAKNAK AZ ÉJSZAKÁBAN - TUDNÁ
ÉS TENYERÉBŐL SZÉTFUTNÁNAK A JÉGZENGŐ SUGÁROK
GYÓGYSZERKÉNT A TESTÉT KÍNÁLNÁ A SZÁMNAK
ÉS HOLDIG MAGASODNÉK E SZENT FÖLÁLDOZÁSBAN: S ÉN
HOZZÁ MAGASODNÁM ÖLÉN A MELLÉN CSÖNDESEDŐ GYERMEK

vagy
betakarna csak letakarna altatót csak siratót énekelne még

NEM VERSBÁNAT SZOMORÚSÁG EZ - - - A TÁRGYAK
ÉRTENEK ÉS SZÓLNAK HA MEGRIASZT AZ ESTE
VÁLLAM FÖLÖTT HA KIALSZIK A LIHEGŐ VÁROS
ŐK VIRRASZTANAK ÉLETEMHEZ LÁGYAN HOZZÁÉRNEK ŐK

ha
mernék majd nem lenni valakinek akkor elmondanának

S Ő TUDNÁ BENNE HAZAÉRTEM VÉGLEG
ŐRIZNE NE INDULJAK TŐLE EL MÁR SOHA
MELEGÉBE VACKOLNA MINT KUTYÁT EZÜST RONGYÁBA
A DIDERGŐ GAZDA
MAGÁBA ZÁRNA TÖRÉKENYEN A FORRÓ ZOKOGÓ SIKOLTÓ JAPÁN VÁZA

 

Zene: EAST - Szél repítsen

______________________________________________________________________