Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

_____________________________________________

                                                         Leonida Fremov - Kiss Under The Rain

Galla Ágnes: Barátság

 

 

 

 

 

Minden gyönyörben van
valami bizonytalan,
valami elérhetetlen.



Te csak maradj nyugodtan.
Hej, átfésülve ácsorgunk,
a körút sálját csavarja 
a szél, s nézzük egymást,
bár a rongyfelhők foszlanak
s az esőcseppek padokat
foglalnak maguknak.



Csellengő hangok zuhataga alatt
átsöpör a félelem.

 

                                                                                                          
_____________________________________________

                                                       Connie Chadwell - Venus And Mars

Galla Ágnes: Ha...

 

 

 

 

 

 

 

Én már nem szólnék semmit, ha
eddig szólhattam volna,
nem hívnálak, ha hívhattalak volna,
nem lennék veled, ha
velem lettél volna,
s nem bántanálak, 
ha bántottál volna,
de megtartanálak,
ha megtartottál volna.
 

 

 

_______________________________________________________________________

                                                                                     Kép

Galla Ágnes: Szín és illat

 

 

 

 

 

 

Lennék ezernyi szín és illat, 
hogy elvihess magaddal az útra, 
virág lennék, hogy megszerethess 
s a titkokat súgjam, 
lennék a csöndhöz társad, 
ha nem únnád, 
nyári-kék zápor, hogy veled legyek, 
s lennék térdrebukott angyal az éjben, 
aki megbocsát miattam neked.

 

 

 

 

_______________________________________________________________________ 

                                                          Tomasz Rut - Dante Deo

Galla Ágnes: Tudod

 

 

 

 

 

Esti hangodtól megijedek, ha szólsz,
egyetlen mozdulatod megszépít mindent,
ha hagyod. Ha itt vagy, akkor is hiányzol,
zöld-homály kastélyba zárom bánatod,
s te magaddal viszed az emlékeket.
Tudod mosolyod elképzelem, de
csöndet tördelek, ha megszeretsz.

 

 

_____________________________________________

                                                     Huszár Boglárka - Tavasz

Galla Ágnes: Van úgy

 

 

 

 

 

 

 

Van úgy, hogy messzire mennél
nem jó itt, gondolod,
S néha már nem kell, ami fontos,
tűnnek égő alkonyok.
Idegen csönd marad s abba sem 
lehet beleszokni. Hirtelen
odaköszönsz az ácsorgó fáknak,
lomb madaraknak, s a fejed lehajtod,
míg elvonulnak a teaízű nappalok,
később sem jön a meglepetés,
csak vársz egyre, a szép kevés,
válladra kapod az estet, beburkolózol,
majd én homlokod halkan megcsókolom
s gondolatban eléd futok.

 

 

 

_______________________________________________________________________