Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

_____________________________________________

                                                               Kép

Fodor András: Lefojtott válasz

 

 

 

 

 

Mikor nyakamhoz érteted
  becéző szád, kezed,
mintha volnék a valahai félszeg,
  szégyenkezőn lapít
  bennem a szeretet,
mintha nem merné
  nyíltan vallani,
hogy a legapróbb jelzés is, ami
a bőrfelszín alatt
rezdülve oda-vissza ér,
tartózkodó, de oly lebírhatatlan,
gyönyörűn elszakíthatatlan
  kötődés, mint a testek
sikamlós-titkos útjain a vér
  irama...



Fojtott néma, de
  mozdulni, élni?
                        Nélküle,
nem tudnék lélegezni se.
 

 

 

 

_____________________________________________

                                                            Bodies Blue

Fodor András: Tested kenyerén









Hogy tested fehér kenyerét
megosztottad velem,
ne legyen adományod,
ne legyen érdemem.


Legyen eleve rendelés,
a sors bocsánata,
amért a pusztulás elől
kitérnünk
nincs hova.


Mert nem ott volt a kezdet,
hogy megtaláltalak,
te nyitottad ki értem
magányosságodat,


és nem lopás, nem önzés,
ha magam rád fonom,
bőrömön átparázslik
minden tulajdonom.


Míg ujjad fűzfarácsa
tarkóm kosárként óvja meg,
a hanyatló erő is
hozzád visz közelebb.


Bár fölsebez a hajnal,
megalvadt csönd az éj,
míg testünk kettős vérköre
forog, szoríts, ne félj.


Mit ér a léten-túli hit,
a vak remény mit ád?
Utaztunk egymás áramán, - nekünk
már nem kell más világ.

 

_______________________________________________________________________