Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


_____________________________________________

 

Faludy György: Elmentél harminc éve

 

 

 

Elmentél harminc éve és még mindig szeretlek.
Emlékszel csókjaimra már halott ajkadon?
Nyolc gyermeket akartunk, de végül csupán egy lett.
Az emigránsok léte nyomor és siralom.


Szerelmünk sziklakő volt, nem virágág, mely fonnyad.
Nem változott, nem gyengült tizenöt év alatt.
Pedig a párzást, durva marcangolásnak mondtad
és gyűlölted. Ezért csak ritkán zavartalak.


De egyszer, haldoklásod előtt alig egy héttel
oly szorosan öleltél karod közé az éjjel,
hogy megpróbáltam. Csupa rákseb volt már a tested.


"Nem értem. Túlvilági gyönyörűség", lihegted
és rögtön elaludtál. Feltérdeltem az ágyra.
Először volt így - sírtam. Először s utoljára.

 

 

 

_____________________________________________

                                                                  John T. Williams - The Embrace

Faludy György: Fülledt éjszaka, 1.


 

 

 

Hány napja lettem szerelmes beléd?
Most végre itt nyújtózunk egymás mellett,
mellemtől alig ujjnyira melled
és rajta két korall viaszpecsét.
 

Farkasszemet nézünk. Pupillád sárgás
szikrákat szór. Ajkunkat nyaljuk - párzás
előtt hajlékony, játszó párducok.
 

Beléd harapnék, de remegni kezdek.
Vajon tudod-e, amit én tudok,
hogy két ágyék kevés a szerelemhez?

 

_____________________________________________

                                                             Jeanette Jarville - Life Is A Celebration

Faludy György: Mióta hallgatlak

 

 

 

 

 

Mióta hallgatlak, fülem fövény lett:
beszívja minden szavadat; szemem
kettős teleszkóp, álmomban is téged
tart fókuszban; indának tekerem

köréd karom; bevéslek az érzékek
fakó tükrébe; nem is kérdezem,
hogy mit akarsz, mert tudom, mi kell néked;
ha jókedved van, hőmérsékletem

fölmegy kissé; minden gondod és gondom
együtt párolgott el; lényedből folyton
iszom s nem kapok soha eleget;

kifaraglak, megírlak és lefestlek,
hogy képtárad vagy börtönöd legyek;
száz járatot vájtam beléd; a tested

külön van még; fejünk már egyveleg.
Jelenléted s hiányod egyremegy.

 

                                                                                                           
_____________________________________________

                                                                Kathy Ostman-Magnusen - Passion

Faludy György: Nem váglak ketté








Nem váglak ketté lélekre meg testre 
oly éles késsel, ahogy te teszed, 
ki lelkedet rábíznád tenyeremre, 
de kolostorba zárnád testedet. 
  
    
Vadabb vagyok. Fülem örvény: felissza 
lélegzeted fúgáit, s ha hamis 
szégyenkezésem nem tartana vissza, 
végigfogdosnám árnyékodat is. 
  
    
De ha mind az öt érzékemet menesztem: 
mindjárt cikázni kezdesz a fejemben 
és nem vagy többé se lélek, se test: 
  
    
én szüllek meg magamnak, mert kívánlak 
és mert kívánlak, élvezem a vágyat, 
mely engem betölt; téged elereszt. 
  
    
Vágy nélkül még nem volt szerelmes senki. 
Vágy nélkül csak az Isten tud szeretni.



                                                                                                           
_______________________________________________________________________

                                                           Paul Rolfes - The Embrace Of Two Lovers

Faludy György: Szerelmes vers

 

 

 

 

Ajtómnál álltál. Nem engedtelek be.
Akárhogy kívánsz, kísérleted meddő.
Várfalat húztak közibénk az évek:
Te huszonhét vagy, én kilencvenkettő.


Tiéd a jövő. Régen erős voltam,
de kincsemnek elfogyott az ára,
te a számítógépre esküdtél fel,
én Gutenberg foszló galaxisára.


Megvédlek, vénség, magamtól, fogadtam,
s el sem képzeltem, hogy a szerelem
hatalmasabb. Most itt ülök melletted
a hosszú, szőke hajadon a kezem.


Egymás nélkül nem tudunk többé élni.
Naponta sújt az iszonyat,
Hogy a kölcsön, mit az időtől kaptam
régen lejárt. Már csak pár pillanat.


Boldogságunkban te nem gondolsz arra,
Kivel töltesz utánam hatvan évet.
Sok a nálam különb. Hozzám hasonló
egy sincs. Mikor nem látsz, felsírok érted.

 

                                                                                                          
_______________________________________________________________________

                                                                                                             

 Faludy György: Fényképedet írógépemre tettem

                                                          Momar Ndiaye - Kiss

 

 

 

 

Fényképedet írógépemre tettem,
hogy nézzelek, mikor nem vagy mellettem,
lényed verbénaillatából ittam;
s hozzád szegődtem olvasmányaidban.

 



Te érdekelsz
csak: járásod, kisujjad;
Nézésed zöld halai bennem úsznak;
Megérezlek, ha a sarkon túl vagy.


Te
vagy a tükör, hol magamra látok,
Az ablak: abból nézem a világot,
S a labirintus: mindig benned járok."



Régen tudom: szerelmünk lehetetlen.
Azért ilyen szép. Szonettekbe tettem,
hátha leúsztatnak az idő lomha
vizein a világirodalomba.                                                                                                           

 

 

 

_______________________________________________________________________

                                                                                    Józsa János - Szerelem

Faludy György: Úgy jöttél hozzám...

 

 

 

 

Úgy jöttél hozzám, mint egy istenséghez.
S így néztem én is fel reád, aki
nem várt már semmit. Kloáka az élet,
de egymást még meg tudjuk váltani.


Zsibbadni kezd a csuklóm, ha meglátlak.
Húsz esztendőnk lesz? vagy csak két hetünk?
Üssünk a jelen borotváján sátrat.
Jövendő nincs. De hátranézhetünk.


Hogyan kell élnem? Soha élő ember
nem oktatott ki. Plátó nevelt engem
meg Epiktétosz. Ülj mellém és nézd


(s lásd másként, mint én) a forgó világot.
Vár ránk a nagy kaland. Nem magyarázok.
Azonnal dobd ki Árisztotelészt.

 

 

_______________________________________________________________________

                                                                                                       Ivan Koulakov - Tenderness

Faludy György: Valómnál jobbnak

 

 

 

 

Valómnál jobbnak, nemesebbnek
játszom előtted magamat.
Attól vagyok jobb, mert szeretlek
s mert felemellek, magasabb.


Az önzés is önzetlenség lesz
közöttünk. Ám mint válhatok
olyanná, amilyennek képzelsz?
Szerelmed cél s nem állapot.


Vibráló partok szélén járok
veled s lesem zárt ajkadat.
Ingem nyílásában virágot


viselek s kést az ing alatt,
és éjjel egy-egy részt kivágok
magamból, hogy megtartsalak.

 

_____________________________________________________________________