Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


_____________________________________________

 

Dzsida Jenő: Gyakran eljön 

 

 

 

Éjjel meglátogatott.
Azt mondta: szeret engem. Sok-sok nap óta 
figyel engem. Szeretne több nevetést látni az arcomon. 


Megsimogattam nagy hűvös haját:
az szikrázott, mint karácsonykor a csillagszóró.


Meg akartam csókolni.
Huncutkásan megfenyegetett. 


Aztán megígérte, hogy gyakran eljön.
Végtelenné tágult szobámon a puszták illata remegett át,
s mi labdázni kezdtünk nagy, zöld csillagokkal.

 

 

_____________________________________________

 

Dzsida Jenő: Mosolygó, fáradt kivánság

                                                        Kép

 

 

 

 

Jó volna ilyen édes-álmoson
ráfeküdni egy habszínű felhőre,
amíg az égen lopva átoson.


Leejtett kézzel, becsukott szemekkel
aludni rajta, lengve ringatózni
acélkék este, biborfényű reggel.


Felejtve lenne minden lomha kin,
álmot súgna illatosan ágyam:
vattás-pihés hab, lengő grenadin.


És az Isten sem nézne rám haraggal,
csak mosolyogva suttogná a szélben:
Szegény eltévedt, fáradt kicsi angyal.

 

 

 

_____________________________________________

                                                 Ackermann Éva - Szomorúság

Dzsida Jenő: Szeretnék

 

 

 

Szeretnék:
kimenni messze, a víz partjára
s a lemenő nappal szembenézve
nekidőlni egy fának. 


Hetenként többször. 


A fejemet is hátravetve
hallgatni a halk szúnyogdongást,
meg a zsongó, csobogó vizet,
mikor beszél a Csenddel. 


Úgy maradni,
míg feljönnek a csillagok
és simogató ezüst fényüket
fejemre hintik. 


...Először egy napig maradni ott
azután két napig,
azután három napig,
azután mindig... 

 

_____________________________________________

                                                                Jazzy - Érintés

Dsida
Jenő: Töprengés


 

 

 

Azt írnám: szeretem,
de nem hinném, hogy komolyan vegye.

Azt írnám: gyűlölöm,
de kitörnék a ceruzám hegye.
  

 

 

_____________________________________________

                                                Kép

Dzsida Jenő: Vallomás

 

 

 

 

 

Élek, mint szigeten.
Mindennap térdre kell
hullanom. Kivüled
semmi sem érdekel.
Kihülhet már a nap,
lehullhat már a hold,
e zengő túlvilág
magába szív, felold.
Édes illatai,
különös fényei
vannak. És szigorú
boldog törvényei.
Mit máshol ketyegő
kis óra méreget,
itt melled dobaja
méri az éveket
s ha szólasz,
mindegyik puhán,
révedezőn ejtett igéd
ezüst virág lesz kék mezőn
és sóhajod a szél,
mely fürtjeimbe kap
és arcod itt a hold
és arcod itt a nap.

 

_______________________________________________________________________