Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


_______________________________________________________________________ 

                                                         Kim Roberti - Dreamers

Csoóri Sándor: Derengésben

 

 

 

Hajnal van, arcodra ébredek megint.
Egy hegy árnyéka sétál át kéken rajta.
Azt akarom: maradjon minden így,
derengésben, ahogy az ég akarja.

 

_________________________________________________

 

Csoóri Sándor: Elengednélek, visszahívnálak

                                                                                                    Robert Duval - Emotion Dance

 

 

 

Elengednélek,
visszahívnálak,
nagy vízben vetnék neked ágyat
s fáradhatatlan tengerészed,
kezemmel körülhajóználak.
Amerre mennél,
mennék utánad.
Nyár van,
kiköltözöm az ég alá
szerelmed nomádjának:
süssön a Nap, mint a végzet -
egész testemmel
égjek!


Erőt az elérhetetlen jövő ad
s holnapi romlása a vágynak -
Darazsak golyózápora
luggatná át a koponyámat,
venné a világ véremet,
de én csak mosolygok,
mert látlak.


Elengednélek -
visszahívnálak -
hangya-gyászmenet hömpölyög,
előle eltaszítanálak.
Porból fölszedve vizet adnék,
sebed kimosnám szavaimmal.
Melléd feküdnék s a világot
elsötétíteném
hajaddal.

 

 

 

_____________________________________________

                                                             Kép

Csoóri Sándor: Énekek éneke

 

 

 

 

 

    Ez itt a csípőd, a tomporod, a hátad.
Páros szép melled, mint két tüzérségi állás.
Ez itt a szád, a szemed völgye,épp egy 
    üstökös csóva-fénye siet át rajta.
Ez itt elárulhatatlan hajad, ékesszólásra ingerel
    az elgazosodott temetők közelében.
Nem is tudom: szeretlek-e, vagy csak
    hódolok neked kalandos ujjaimmal?
Kezem egy elsötétített városban
    évek múlva is rádtalálna.

 

_____________________________________________

                                                Maria Amaral - Eros 10

Csoóri Sándor: Ez a nap

 

 

 

 

 

Egy nap veled,
egy nap megint az őrület:
szobád és tested félhomálya,
csöndje és határtalansága.


Kitakart szád és semmi más -
ott kint vadszőlő villogás:
az égen véraláfutás.


Vakmerő remény így szeretni,
melledért, szádért megszületni,
földdel, egekkel keveredni.


A nyár, mint a vér, megalvad,
összeomlik, mint birodalmak:
virág-romok,
levél-halottak
gyűlnek körénk gyöngéd mocsoknak.


Ne félj, nem félek, ez a nap
bebalzsamozza ágyadat,
kezedet, hallgatásodat
s fekszem melletted akkor is,
mikor az álom hazavisz,
mikor már nem lesz több szavam,
csak ennyi:
szél van,
este van.

 

 

_____________________________________________

                                                                                                        Oliver W. Ray - Man With Roses

Csoóri Sándor: Hetedik napja

 

 

 

Neked írom ezt a suhanó verset
siess, ha tudsz
ne várd meg a holnapi estét.
Hetedik napja bámulom már
a döglött homokdombokat
ebből a kopár szállodából
s az unatkozó kis erdőt.
Óriás varjú eszi benne a havat.
Topog, cikákol, aztán elröpül
ferdén észak felé.


Mintha fekete húscsomó szakadna ki belőlem
szárnyra kapva.
Nem akarok már az órára nézni egyedül
a kenyérre, a késre
a test hirtelen támadt sötét krátereire.
Valami elfojthatatlan földi suhogás készül
a számmal újra megszólalni.
S nem akarok már többé egyedül reménykedni magamban.
Siess, ha tudsz, hideg szél fúj itt az ország szélén,
fázik a kezem nélküled, mint az őrt álló katonáké.

 

_____________________________________________

                                                                   Kép

Csoóri Sándor: Homlokod homályából

 

 

 

Kiszolgáltatsz a boldogságnak,
s már nem is tiltakozhatok.
Elmentél s nyomodban esni kezdett a hó,
hogy itt maradjon belőled valami.


És fújni kezdett a szél is a te kedvességed közeléből
attól piros a képem:
járok azóta hömpölygő huzatban,
utcákat fölsebző zenében.


S elképzelem közben a tavaszt, az aranyat párolgó völgyeket
ahol velem szerettél volna járni-
A hajad, a hajad fészket kereső fecske,
a Napba akar szállni.


Elképzelem a szerelmet is, de csalódom:
jobban szeretsz te, jobban:
Kitalálod nekem a nevetést, mielőtt elzuhannék
hazátlan pillanatokban.


A folyó zöld, az ég homályban van, a szőlővessző meg a földben.
Egyszerre látom őket mégis, ha rád gondolok.
A nyár ideszalad, a tavasz itt topog
S homlokod homályából csapkod felém egy lepke.

 

__________________________________________________

                                                                                                            Kim Roberti - Love Happens

 Csoóri Sándor: Rossz églakó lennél








Nem látok mást, csak a testedet látom
birodalomnyi hajadat szélben és betegágyon;
nem ismerek mást, csak amit te szerethetsz,
amit a gyors napokból magadhoz közel engedsz.

 


Üvegcserép a dombon a sár fölé téged vetít,
lekicsinyített égben jársz, sétáltatod a szemeid,
madár- és felhő-forgalomban sutább vagy, 
                                                  mint a Nagykörúton,
Rossz églakó lennél s ezt én már régen tudom.

 


Bokádhoz vadfű illik, vadmályva, mátrai gyom,
kőfolyás, vízfolyás, parázna bazsalikom,
földön fetrengő harangszó, nem amely szélbe temet.
Ágyadba tudsz te csalni katicabogarat
                                                     s csipkézett tölgylevelet.

 


Nincs nálad nekemvalóbb, nőneműbb test, 
                                                 nőneműbb mosoly,
nomád maradtál, mint a szél s nászéjszakázó kökénybokor;
ha meztéláb holnap fűre lépsz, bársonyos leszek belül
s mit bánom én, hogy a világ szálkásodik vagy ércesül.

 


Háború készül újra, mozdulnak már a jövendő romok.
Sötét szemüveget visel az ég is, mint puccsista 
                                                     tábornokok;
de ha golyókkal kell is együtthálnunk, ott leszel velem
ott virraszt majd a kezem lüktető nyakereden.

 

_______________________________________________________________________ 

                                                                                                 Stephanie Clair - Naked

Csoóri Sándor: Utolsó csillagig

 

 

 

Hogyan szeresselek,
ha félsz tőlem s ha nem vagy szabad;
ha elbújsz égő falevél mögé
s füstbe,
húsodba falazod magad:
homályos hazugságba,
jégpincébe,
mikor egyetlen szó elég,
hogy átrepüljük szakadékainkat,
a föld minden övezetét?
Akit nem véd a szerelem,
hiába védi az magát;
dereka körül égő erdő lehet szeméremöv,
koszorú-lánc -elfogy a levegője, nyomora,
csöndje
s nézi csak: hogy kopik
fölüle el az ég 
utolsó csillagig.

 

_______________________________________________________________________