Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


_______________________________________________________________________

 

                                                                   Kép

Csabai Andrea: Senki se értse

( Levél Barátomnak )

 

 

 

 

Úgy írom meg, hogy senki se értse,
ráhajol az ég a tó vizére,
fák bújnak össze messzi távol,
csended mindig hallat magáról.


Úgy írom meg, hogy senki se értse,
ne legyen benned több világvége,
s mikor a szél újra földhöz ér,
virágát bontsa nyárban a tél.


Úgy írom meg, hogy senki se értse,
emlékezz milyen az álmod kékje,
elég ha mi tudjuk ez áldás,
azt akarom, mindent fényben láss.

 

_______________________________________________________________________