Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


_____________________________________________

 

Birtalan Ferenc: A huszonegyedik nap

                                                             Kép

 

Eltelt egy nap, és újra egy,
és ez is együtt és veled.
Ennyi a halál, látod, ennyi.
Nem-lennem kell, hogy tudj ne-lenni!


Magad, belőlem haltad el,
de vagy, míg nekem vanni kell,
mert egylétünkben, anyagtalan
nincsed súlyát hordozom magam.


Hiába romlott össze tested,
bennem te maradsz csak egynek,
s ha bárhol is, ha millió darab vagy,
naponta újra, újra összeraklak!

 

 

_____________________________________________

                                                 Sabzi - Adam And Eve

Birtalan Ferenc: Manír

 

 

 

Nem lett könnyebb a lelkem,
hogy meggyötört arcod láttam,
hogy manír a mosoly
a szád sarkában,


s még így se biztos:
talán megérted,
mire megy ki a játék,
miről is szól az ének.


Persze tagadnád, nevetnél.
Ismerem minden rezdülésed.
Kiölted magadból, az lehessél,
mi hullámok fölé emelt téged.


Nézek bolondos ősz hajadra,
érzed-e még: simogattam.
Mire gondolsz most, Kasszandra?
A sereg Trója alatt van.

 

_______________________________________________________________________

                                                                 Kép

Birtalan Ferenc: Vezekeltem

 

 

a kezedre emlékszem a szádra
lehet már ősz volt kint lehet
valahogy átmenekültünk a nyárba
azután halálig veled


ahogy szólsz a hangodra emlékszem
ahogy kérdezed: szeretsz-e
s én itt fekszem azóta is csak ébren
te feszítettél keresztre


nem megyek hozzád már évek óta
hittem így könnyebb lesz talán
de nem kudarcba fulladt minden próba
te vagy az egyetlen hiány


az időm elfogy lassan letelik
bűneimért vezekeltem
élek ameddig muszáj s megengedik
hogy itt tartsalak a versben


a hangod szád kezed emlékezem
érezlek tapintható vagy
amíg maradnom kell dolgomat teszem
soha nem mondtam le rólad

_______________________________________________________________________