Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


_______________________________________________________________________

 

Berczeli Anzelm Károly: Szerelmes kelletés 

                                                                                     Maria Amaral - Portrait 10

 

 

 

Édes, az én arcom sápadt
s nem lesz soha mosolygósabb,
mindenkivel én törődöm
s kopott gunyám alol mégis
kifehérlik fakó bőrőm;


édesem, én szegény vagyok!


Nyögtem is, de nem szeliden
s megátkoztam azt is, kinek
megesett a szive rajtam,
vad ököllel, mint a szélvész,
alvók lelkét fölkavartam;


édesem, én jó sem vagyok!


Mondjam-e, hogy rád sem lestem,
aki szép vagy s akarsz engem?
Komoran s nem hitegetve
vallottam be, hogy a csókért
hiába vársz köszönetre;


édesem, oly komisz voltam!


Azt mondtam, hogy kellesz, kelles
jussom vagy és semmi egyéb,
akire én ugyis várnék,
azt mondtam, hogy az örömben
kenyér vagy és nem ajándék;


édes, ugye gőgös voltam?


Azt mondtam, hogy nagyon kellesz
s néha mégis gyülöltelek,
hurcoltalak sárban, porban,
nászi lázban rád kacagtam,
gonosz, durva, hitvány voltam;


édes, ugye eljösz ma is?

 

_______________________________________________________________________