Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


_______________________________________________________________________

                                                                                                    Secret Moments

Bella István: A hiány hét napja

 

 

 

 

 

Ma még tegnap van, ma még itt vagy,
holnap ma lesz, még el se mentél,
harmadnap: mért ment el, ha itt hagy,
a negyedik nap eleven tél,
az ötödik késekben ázik,
a hatodik jég, de mintha égne,
hetedik, hiányzik, hiányzik, hiányzik.


És: itt van, itt van! Földön. Égen.

 

_______________________________________________________________________

                                                                                     The Couple - Rita Fetisov                      

Bella István: Ahogy nyarakban

 

 

 

 

 

Mióta szeretlek ég az ég,
és föld a föld, és fű a fű.
Mióta szeretlek csak az ég
bennem, mi benned gyönyörű.


Mióta szeretlek Te vagyok.
Arcod arcom. Kezed kezem.
Magamra mint feltámadott
mozdulatra emlékezem


mozgásodban: be ismerős!
Ki is? Testvér? Barát? Rokon?
...Ahogy nyarakban hull az ősz,
fény fut át a hulló havon.

 

 


_______________________________________________________________________

                                                    Jannifer Main - Violins

Bella István: Azért, mert








Lehet, magamért szeretlek.
Lehet, hogy magadért.
Lehet, színéért szemednek.
Lehet, a hajadért.


Lehet, azért, mert nyár van.
Lehet, mert van kezem.
Mert élő meghalásban
élek, élsz, életem.



 



_______________________________________________________________________

                                                       Tomasz Rut - Tentatis

Bella István: Csak az Isten

 

 

 

 

 

Trikóját néha magán hagyta,
úgy szeretett, félmeztelen.
De meztelen volt a szeme alja.
A szája széle. A két kezem.
Meztelen volt az ágy. A párna.
A levegő. Meg a sötét.
...Csak az Isten volt ruhában.
De elfordította fejét.

                                                                                                          

 

 

______________________________________________________________________

                                                                                                 Kép

Bella István: Dal

 

 

 

 

Egyszer majd elmegyek hozzád
megmelegítem az ágyad
mellemmel búvok melledhez
s nem jövök el soha többé

 

 

_______________________________________________________________________

 

                                                                                            Kép

Bella István: Maradj velem 

 

 

Dobol az eső. Hogy esik.
Maradj velem még reggelig
akad talán számodra ágy,
szék is rárakni ruhád.


Mellém is fekhetsz. Fekhelyem,
mert itt vagy puhábbra vetem,
csönddel bélelem boldogabb
holdakat gyújtok mint a nap.


És hallgatok mert jól esik
hallgatom szívveréseid,
mint csitul némul el a harc
amíg hajaddal betakarsz.


Már nem is kéne mondani
csak hallani és hallani.
Dobol az eső. Hogy dobog.
Benned zuhog, Bennem zuhog.

                                                                                                           

 

 

_______________________________________________________________________

                                                                                                 Lewis Ewans - Embrace

Bella István: Most csak

 

 

 

 

 

Most csak melléd fekszem és nézlek,
de nem szememmel, nézlek a számmal,
nézlek bőrömmel, kezemmel,
nézlek kigyúló szempillámmal.


Vakok látnak úgy, ahogy én nézlek.
A föld az eget így betűzi.
Így tapogatják világtalan fények
csillagok borzongó betűit.


 

 

_______________________________________________________________________

                                                 Kasia Turajczyk - Akt

Bella István: Nélküled

 

 

Nélküled lelassul a szívem 
Nélküled nem ismerek magamra 
Nélküled csak nézek magamra 
tűnődök, honnan ismerem.


Nélküled nem is én vagyok 
csak valaki lézeng helyemben 
ki voltam, - lakhelye ismeretlen 
másik földrészre távozott.

                                                                                                          

 

_______________________________________________________________________

                                                      Kép

Bella István: Nézz utánam!

 

 

 

 

 

 

Reggel, ha szemed kinyitod, nézz reám,
és nézz reám este, ha lehunyod,
engem nézz, mikor hó suhog,
mikor nyár érce csörgedez a fán.


Csak engem nézz, egyedül, igazán!
Első és utolsó mozdulatod
engem nézzen, mikor már szó vagyok,
s fut, fut velem világ fölött a szán.


Gyeplőim - napvilágpárhuzamosod -
éj-nap nyakába vetve, ellobog.
Trappol a fény. Árny dobban árny után.


A sötétség, mint földi ustorok.
De nézz utánam, s én visszafordulok,
átkelek újra érted az éjszakán.

 

                                                                                                          

_______________________________________________________________________

                                                                                                   Erla Heus - True Love

Bella István: Paralellák

 

 

 

Bolyai mondá: a végtelenben találkoznak;
de mióta a végtelen te vagy, magam is tudom,
ha párhuzamosaimmal – a napot, a holdat –
átkarollak,
s ujjaimat – a világ végén valahol –
a derekadon
összekulcsolom.

                                                                                                             

 

_______________________________________________________________________

                                                                                                       Kép

 Bella István: Ó - újévi vers

 

 

 

Mert tudom, hogy tudod, szeretlek,
s tudod, hogy tudom, szeretsz,
már nem a csillagok közt kereslek,
de ott, ahol lehetsz,
konyhában, ágyban – nem holdfényparton
de ott, hol megjöhetsz,
mégis, egyetlen csodámnak tartom,
hogy szeretlek és szeretsz. 


                                                                                                            

 

_______________________________________________________________________